Épeszű élet – a létezéséről tudósít, a hogyanjára tanít, a megvalósítására inspirál. Úgy képviseli ezt, hogy minden megszólalásában, minden általa felvállalt ügyben a teljes lényével hitelesíti azt, amiről beszél. Borbás Marcsi neve azért válhatott védjeggyé, mert nem egy felépített karakter, hanem egy létező, épeszű ember viseli, aki tisztában van azzal, mennyi munka és hozzáértés kell ahhoz, hogy láthatóvá, érthetővé és átélhetővé tegye azt, amiben hisz.

Huszonkilenc éve van a képernyőn, de nemcsak műsorok vagy termékek fűződnek a nevéhez, hanem egy komplex életmód és értékrend következetes és hiteles képviselete. A Forbes toplistája szerint Magyarországon Borbás Marcsi a legkedveltebb híresség (immár hatodik éve), és nemcsak a legértékesebb magyar celeb, hanem a leghitelesebbek között is az élmezőnyben van. A környezettudatos élet hirdetője – szinte magától értetődőnek tűnik az út, amely a Kárpát-medencét bejáró műsoroktól, a hagyományokat és a gasztronómiai tudást összegző könyvein át vezet el a Kertem YouTube-sorozat és kozmetikai termékcsalád, valamint az Egy.hu életmódportál létrehozásához és működtetéséhez.

Mi most a kertje miatt látogattunk el augusztus közepén az Őrségbe. Amikor megérkezünk, a reggeli harmat még ott csillog a gyepen, de már érezhető, hogy hőség lesz ma is. 

– Nyissák ki a kaput, és jöjjenek be, mindjárt jövök – mondja telefonon.

Amikor átnyúlok a kapu fölött, hogy kinyissam a zárat, kicsit zavarba jövök, vajon tényleg jó helyen járunk-e, vagy valaki más udvarára vonulunk be hívatlanul, de amint végigmérem a portát, egyértelmű, hogy valóban Marcsiékhoz érkeztünk. Itt minden gyönyörű – az épületek, a növények és legfőképpen az állatok: húsz macska is lakik itt, innen-onnan előbukkan egy-egy kecses, büszke ragadozó, gyanakvóan végigmér, majd visszabújik a bokrok árnyékába, de van, amelyikük közel jön és dorombolva-dörgölőzve fogadja a buksisimogatásokat. Gyerekkoromban ilyennek képzeltem a tökéletes kertet: sűrűn nőtt szépséges virágokkal, gyümölcsfákkal és rengeteg cicával, akik hallgatnak a nevükre, jönnek a hívásomra – úgy, ahogy egy cica bárkire is hallgatni méltóztatik persze.

Megérkezik Marcsi is mosolyogva, bár még sosem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk, valahogy természetesen váltunk tegezésre. Kiderül, hogy a fal mellett sorakozó macskaházak lakói befogadott cicák. Figyelve őket az jut eszembe, hogy jó lehet itt macskának lenni, biztosan jutalmul kapták ezt az életet az egykori kóbor állatok. 

Marcsi megmutatja a hajdani pajtát, ahol most az a konyha van, amelyet a nézői is ismernek – szép, praktikus, átgondolt itt minden. Ugyanúgy valamilyen rokona ez a konyha ideájának, mint ahogy a dús növényzettel, játszó macskákkal belakott kinti tér a kert legidillibb képének. Ő szabadkozik, hogy rendetlenség van, mert befőzések idején bizony rengeteg a tennivaló, ráadásul épp egy fotózást készítenek elő az új könyvéhez, és nem volt ideje mindent elpakolni. De persze ami itt fogad, az nem rendetlenség, csak az látszik, hogy ez valóban konyha, nem egy stúdió díszlete, itt igazi emberek az igazi életüket élik, és a tegnapi munka eredményeként most épp az asztalon sorakozik üvegekbe pakolva a kert megannyi ajándéka, amely így átmenthető a téli hónapokra. 

Tudom, hogy Marcsi mellett egy csapat dolgozik, hogy az a rengeteg minden, amivel foglalkozik, megvalósulhasson és eljusson az emberekhez, de így is egészen elképesztő, hogyan tudja úgy beosztani az idejét, hogy az irdatlan mennyiségű egyéb munka mellett ő maga főz, ő gondozza a kertet is, és az, amit a videóiban látunk, valóban az ő kétkezi munkájának az eredménye.

Bonczidai Éva teljes cikke a Magyar Kultúra Magazin 2024/08.számában olvasható.