Miskolc-Diósgyőri Petőfi Sándor Fiókkönyvtár

Magyarország | Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye | Miskolc | Nagy Lajos király útja 16

Mi volt Déryné kedvenc süteménye? Ki ültette a 600 éves mogyorófát? És miért, hogyan lett Diósgyőr diós? 2023-ban Miskolcon, Diósgyőrben a Petőfi Sándor Könyvtár udvarán is elültették Petőfi körtefáját. Íme a legendák és receptek gyűjteménye a könyvtárosok jóvoltából!

Diósgyőr legendája

A legenda szerint Diós Pál udvarán volt egy terebélyes diófa, ami annyi diót adott, hogy gazdái mindent meg tudtak venni maguknak. Pál esténként a diófa alatt üldögélve gyönyörködve nézte a tájat - és arról ábrándozott, hogy rengeteg kincse lesz. Annyi, hogy fedezi az egész vidék benépesítését. A történetet megírta Tompa Mihály is, Diósgyőr című versében. 

Egyszer, borútlan nyári délest,
Hogy a diófa hűsiben
- Körűlhevervén kis családja, -
Pál gazda csendesen pihen:
 
Merőn néz a távolba, mintha
Törődne titkos terveken;
S egyet sohajt: hogy is nem adtál
Nekem sok kincset, Istenem!
 
Oh oh! kiált a felesége, -
Hová beszélsz? vagy nincs eszed...?
De a vadász fellelkesűlten
Beszélt, - beszélni jól esett:
 
Lásd anyjok! mily termékeny, áldott,
És mégis puszta e vidék!
A halmot nem építi, lakja,
A tért nem szántja senki még!
 
Hej, hej! ha úgy lehetne, mint nem:
A tájt megnépesíteném!
Szőlőt teremne a hegyoldal,
Vár állna a bérc tetején!

Egyszer aztán Pál álmában megjelent egy apró öregember, aki azt mondta neki, hogy menjen Nagyváradra, üljön a kapujába és a kívánsága teljesül. Pál el is indult Nagyváradra, útközben ismét találkozott az öregemberrel, aki azt mondta neki, hogy inkább forduljon meg és menjen haza - mert otthon, a diófája alatt sok kincset talál. Pál ismét megfogadta a tanácsot - és gazdag is lett.

Kiásta a temérdek kincset, mesterembereket fogadott és a közeli sziklás dombra felépítette a várat. Az elhagyott vidék pedig benépesült – így szól Diósgyőr legendája. 

Meglelé Pál
Mit álmodott, mit keresett;
Fris élet és zaj kelt legottan
Az elhagyott vidék felett.

Szendrey János, Miskolc nagy helytörténésze, monográfusa szerint a pálos rend remetéinek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a gyümölcsös-, dióskertek meghonosításával Diósgyőr Diós-győrré lett.

A diósgyőri törökmogyoró-fa legendája 

Ez a történet évszázadok óta él a helyiek emlékezetében, több internetes forrás és könyv is meséli eredetét. Vajon ki ültette a mogyorófát? 

Ennek megválaszolására Dr. Felföldi Sándor, a diósgyőri polgári fiúiskola tanára 1933-ban összegyűjtötte a helyi mondákat. E szerint a monda két verzióban ugyan, de Nagy Lajos király lányának, Máriának a születéséhez (1370) fűzi a törökmogyoró-fa ültetését. A megerősödött fát később törvényfának nevezték ki, ahol parancsokat hirdettek ki és ítéleteket hajtottak végre.

Csorba Piroska-Fedor Vilmos Miskolci legendák c. könyvében így hangzik a história:

III. Béla leánya, Margit (II. Izsák bizánci császár felesége – az ortodox keresztségben Mária nevet kapta) gyakran hazautazott Magyarországra. Egyik ilyen útja során ellátogatott Diósgyőrbe. Itt történt, hogy az öreg tölgyfánál találkozott egy nemes ifjúval, aki szerelmet vallott neki és kérte, hogy másnap alkonyatkor még egyszer találkozzanak. A fiú egész éjszaka nem tudott aludni, csak forgolódott. Másnap várta a lányt, de közben elálmosodott. A közelben talált egy vesszőt, leszúrta a földbe, ráakasztotta a kabátját, ezzel jelezve hollétét. Margit nem ment el a találkára. A földbe szúrt mogyoróvessző azonban gyökeret eresztett, törzse megvastagodott. Az eredeti mogyorófa kiszáradt, kivágták, de belőle kihajtott két ág, ami termővé erősödött. Ezt 1988-ban védetté nyilvánították. Ma emléktábla őrzi az öreg fa helyét, melyet 1991-ben avattak: 

„600 éven át havakat, szeleket láttam és a fészeknek zengedező madarait hallgattam. Nem halok meg, törzsemből kizöldülni látsz majd, és az örök Magyarország jövőjét éneklem.” 

Diósgyőr legendás diófái mellett – a régi dokumentumok tanúsága alapján bizton állíthatjuk –  Miskolcon, Diósgyőrben a barátok szőlőt is termesztettek.

A várost a bor, és az azzal való kereskedés tette naggyá. A nagy-miskolci szőlők első említése 1313-ból való, amikor a Diósgyőri uradalom feje, István nádor – Ernye bán fia – szőlőt adományozott a diósgyőri pálosoknak. 

    ”Itt az Avas, az Angyal-völgy s,'a' kedves Bábonyi-bércz
Olly Kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz."

                                                                                                                               (Strong Sámuel: Miskólcznak a javai) 

Miskolchoz, Diósgyőrhöz köthető ételek

Ha szóba kerül a kocsonya, mindenkinek eszébe jut Miskolc és a híres szólás: Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka.  Az, hogy milyen módon, milyen fortéllyal készítik a miskolciak a kocsonyát, arra csak annyit mondhatunk: ahány ház, annyi szokás.  Egy biztos, hogy a miskolciak kedvelt eledele a kocsonya, melyet általában a következő recept szerint főzünk:

Elkészítés: A húsokat alaposan megtisztítjuk (ha kell, perzseljük), megmossuk és bőven mért sós, hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt a lé, leszedjük a habját, beletesszük a megpucolt, feldarabolt zöldségeket és a borsot, fokhagymát. Lefedve, lassú tűzön puhára főzzük. Ha kész, a húsokat kicsontozva tányérokba adagoljuk, mindegyikhez teszünk felkarikázott sárgarépát, majd a leszűrt levet ráöntjük. Hideg helyre tesszük, amikor megdermedt, megszórjuk a fűszerpaprikával. Friss kenyérrel, ecetes cseresznyepaprikával tálaljuk.

 Miskolci kocsonya, Viga Gyula gyűjtése alapján:
Másfél kg kocsonyahúst, disznóbőrkét, fejet, csülköt, körmét, farkát, egy egész fej megmosott héjas vöröshagymával, 5—10 gerezd fokhagymával, 20 szem fekete szemes borssal, ízlés szerint sóval és kevés csípős, hegyes paprikával (1—2 darab) 4 liter vizet ráöntve nagyon lassan, gyöngyözve főzzük kb. három óra hosszáig. Leszűrjük, hagyjuk ülepedni. Közben a puhára főtt húsokat elosztjuk mély tányérokba. Még finomabb, ha előtte kiszedjük a nagy csontokat. Rámerjük egyenletesen elosztva a leülepedett levet. Hideg helyen hagyjuk „megaludni". Pirospaprikával meghintve tálaljuk.
Változatok. Abaújban és Zemplénben régebben füstölt lábat is adtak hozzá (köröm, csülök). Készítették csak füstölt marhacsülkökből is. 

A szólást – és általa a miskolci kocsonyát – ismeri az egész ország. Ez adta az ötletet a Miskolci Kocsonyafesztivál (Kocsonya farsang)  megálmodásához. 2004-től hagyományteremtő céllal rendezik meg minden évben a téli időszakban. Ilyenkor felelevenednek a régi idők, szokások, hagyományok. Kirakodóvásár, lacipecsenye, sült gesztenye, perec, forralt bor, valamint színes kulturális programok várják a kíváncsi közönséget.

Miskolci perec

Ha már a vásári forgatagot idézzük fel a Miskolci Kocsonyafesztiválon, érdemes szólnunk a miskolci perecről. Csorba Piroska lebilincselően eleveníti fel ezt a miskolci legendát:

Kevés dolog van a világon, ami finomabb lenne a miskolci perecnél. Frissen sülve, melegen, ropogósan mennyei eledel az, kicsi roppanás után sósan, lágyan olvad el az ember ínyén. Ha a híres 
miskolci pékek filozófusok lettek volna, eltöprenghettek volna azon, hogy a perec tulajdonképpen nem más, mint olyan rúdalakú tészta, amit rafináltan úgy hajtogattak, hogy három lyukat vegyen közre. 

Az a három lyuk legalább olyan fontos, mint a tészta maga: az adja meg ugyanis a tészta értékét. Mikor a perecet evő kiszabadította az első lyukat, mely beleolvad a körül nem határolt semmibe, amit közönségesen csak levegőnek hívunk, akkor kezdi sejteni, hogy a semmit is csak a perec képes rabul ejteni. Ahogyan azokat, akik hajdanán a heti-, havi s éves vásárokon ropogtatták a különös tésztafonadékot.
Ahogyan Hortobágy a kilenclyukú hídjáról, úgy lett ismert országszerte Miskolc az ő háromlyukú perecéről. Mert a miskolci pékek kenyeret, perecet olyat tudtak sütni, hogy annak az ízét nem felejthette, aki egyszer evett belőle. Mintha magát az önmagába visszahajló, de előbb kanyargósan csavarodó élet ízét kóstolta volna, sohasem akart vele betelni, ahogyan az élettel nem telik be az egészséges, eleven ember.

Azt mondják, azért van ez így, mert a perec már születésekor is életet mentett, tudniillik egy urachi sütőmesterét, név szerint Gotthelf Grieshabertét, kit a középkorban – egészen pontosan az 1477-es esztendőben – kötél általi halálra ítéltek. Hogy mi volt a szegény sütőmester bűne, arról nem szól a fáma, de az bizonyos, hogy soha előtte nem követett el főbenjáró vétket. Urach grófja megsajnálta hát, s úgy gondolta, kegyelemben részesíti őt, ha megérdemli. Mivel is bizonyíthatná egy sütőmester, hogy érdemes az életre? Csakis azzal, ha a szakmájában verhetetlen. A gróf egy este, mikor már állt a másnapi kivégzésre ácsolt akasztófa, maga elé hívatta, s azt mondta: meghagyja az életét, ha reggelre, mire a kakas harmadszor kukorékol, olyan süteményt hoz elébe, amelyen a felkelő nap háromszor átlátszik….” … és ügyes kezekkel úgy csavarintott a tésztakötélen, hogy három lyuk képződjön a hurkok között. Akkor egy fazék forró vízben előbb megfőzte, majd kicsit megszikkasztotta, megsózta, és a sütőben szép pirosra sütötte.” „Nem tudja senki, hogyan került aztán az urachi perec készítésének titka a miskolci pékek birtokába, de az bizonyos, hogy az ő ropogós perecük íze felülmúlta az összes többit az országban.

  Diósgyőri vitéz kolbász 

Különlegessége, hogy fűszerezését az 1300-as években a diósgyőri pálos kolostor kertjében termesztett zöldfűszerek (kakukkfű, borsikafű, majoránna, fokhagyma) adják. 
A pirospaprikát ekkor még nem ismerték, így a hagyományos diósgyőri vitéz kolbászba szigorúan ma sem teszünk.

 Avasi tokány babbal 

Elkészítés: 1 cm-es kockákra vágott marhahúsból pörköltet készítünk. Amikor a hús félig megpuhult, hozzáadjuk az áztatott babot. Fedő alatt készre puhítjuk, majd ízlés szerint fűszerezzük (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei élelmiszeripari különlegességek AMC kiadvány nyomán)

Diósgyőri rostélyos pikáns mártással 

Elkészítés: A hússzeleteket nagyon vékonyra kiklopfoljuk. Az apró kockákra vágott szalonnát kiolvasztjuk, lepirítjuk rajta a reszelt hagymát és fűszerezzük kakukkfűvel, rozmaringgal, őrölt borssal, sóval. Hozzáadjuk a tojást, az áztatott, jól kicsavart zsemlét, a szerecsendiót, a darált húst, a durvára vágott zölddiót, és nagyon jól összegyúrjuk. Betöltjük a húsokba, feltekerjük, megtűzzük hústűvel, és tepsibe téve, megsózva, olvasztott vajjal leöntve először fedő alatt, később anélkül készre sütjük. Közben időről időre locsoljuk meg kevés vízzel. Tálalásig meleg helyen tartjuk. A szaftjából borral, babérlevéllel, citromlével és tejfölös habarással pikáns mártást készítünk. Ha kész, szűrjük át a mártást! A húst szeletelve, mártással és rizzsel vagy vajas burgonyával tálaljuk. (Az Észak-Magyarország közlése, a lillafüredi Vadászkürt Étterem ajánlata szerint.)

Bükki kaszás pecsenye 

Elkészítés:
A csíkokra vágott szalonnát kiolvasztjuk. Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát és a csíkokra vágott húst, majd rövid ideig hagyjuk sülni, amíg a hús meg nem pirul. Ezt követően hozzáadjuk a karikákra vágott lecsókolbászt, megsózzuk, megborsozzuk, a majoránnával tovább fűszerezzük. Végül hozzáadjuk a feldarabolt paprikát, paradicsomot, majd hozzáöntjük a bort, és készre pároljuk. Petrezselymes burgonyával tálaljuk, félszáraz fehérbort kínálunk hozzá. (Az Észak-Magyarország közlése, a miskolci Fortuna [korábban Régiposta] Étterem receptje alapján)

Dr. Lovász Emese (a Herman Ottó Múzeum régésze) így kezdi A középkori konyha c. könyvét:

„Ha megkérdezik, hogy ehették-e ezeket az ételeket Diósgyőr várában, azt mondjuk: akár így is lehetett…”  Érdekes olvasmány, melyben megelevenedik előttünk a középkor, az étkezési szokások, az akkor használt fűszerek. Aki járt már a Diósgyőri várban, az könnyen elképzel egy-egy főúri vagy királyi lakomát. És most következzen egy „akár így is történhetett” recept:

A kolostorok mellett sorra ott találjuk a halastavakat, de a királyi és főúri lakóhelyek sem nélkülözhették a létesítésüket. A Diósgyőri várat körülvevő árok vize egy zsilipen keresztül a halastóba torkollott, de arról is szól egy adat, hogy „réz” tartályokban magában a vizesárokban is neveltek pisztrángokat.

  Pisztráng tésztában 

A megtisztított pisztrángokat bevagdaljuk, és alaposan bedörzsöljük a fűszerek keverékével. Tésztába csomagoljuk (lásd pitetészta) kis csónakot formálva, melynek egyik végén kis nyílást hagyunk, hogy sütés közben a gőz eltávozhasson.

Egy 14. századi magyar étel 

Végy egy jó bort, egy zsemlének morzsáját, tedd fel a tűzre, s ha jól felfőtt, nyomd át egy szitán, tedd ismét a tűzre, s hagyd félig befőni. Utána fűszerezd meg gyömbérrel, kevés borssal, sáfránnyal, kevés mézzel, sóval és öntsd a felszeletelt kappanra.

A leírás keveset mond a hozzávalók mennyiségéről, és ez általában jellemző a középkori receptekre. Az előzőekben közölt ételeknél a kipróbálás során állítottuk össze az arányokat, ez alkalommal is erre buzdítjuk a lelkes, és a középkori ízekre vágyó olvasót: lásson hozzá, és készítse el a sült kappant és annak gyömbéres levét saját ízlése szerint -írja a szerző könyvében.

És végül tegyünk említést Déryné Széppataki Rózáról, aki köztudottan miskolcinak vallotta magát. Konyhai remekei legalább olyan híresek voltak, mint énekhangja.
Déryné kedvenc süteménye egy háromlapos piskóta volt. Ezt klasszikus vajas krémmel töltötték meg, amihez vörös gyümölcsökből készült lekvárt adtak. A tetejére pedig csokiöntetet locsoltak.

forrás: A II. Rákóczi Ferenc könyvtár - Miskolc-Diósgyőri Petőfi Sándor Fiókkönyvtár gyűjtése. További Miskolchoz köthető legendák: a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület honlapján (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület (lapunk.hu), vagy a Reiman Zoltán író, blogger, helytörténeti kutató által vezetett Szemelvények Miskolc város történetéből című oldalon. (Legenda – Szemelvények Miskolc város történelméből (blog.hu)