Mindenki csak vadlibának ismeri, mert valóban vad liba, de nézzünk beljebb is a hatalmas tömegbe, amely évente fél millió példányt is számlálhat egyidőben, csak a mai Magyarország területén. Tóth János írása a tatai Vadlúd sokadalom (nov.29) előtt.
A vadludak (Anser és Branta nemzetségek) Magyarország madárvilágának meghatározó szezonális madarai. Nagy számban vonulnak át a Kárpát-medencén, jó részük itt is telel enyhe tél folyamán, vannak csapataik, melyek a nyarakat is itt töltik és költik ki utódaikat, főleg az alföldi puszta egyik háborítatlan csücskében. Az ország – elsősorban nagy kiterjedésű szikes tavai, sekély vizes élőhelyei és mezőgazdasági területei révén – Európa egyik legjelentősebb vadlúd-telelő területének számít. A vadludak jelenléte fontos ökológiai indikátor, amely jelzi a vizes élőhelyek állapotát, valamint a Kárpát-medencei ökológiai folyosók zavartalanságát.
Ez a tömeg rengeteg fajnak a gyűjtőközege, lássuk sorjában a hazánkban előforduló vadlúdfajokat:
A Nagy lilik (Anser albifrons)
A nagy lilik a legdominánsabb telelő lúdfaj Magyarországon, különösen a Hortobágy térségében. Jellegzetes fehér homlokfoltja alapján könnyen felismerhető. Költőterülete Közép- és Kelet-Szibéria tundráin található. A faj viselkedésére jellemző a nagy kiterjedésű, összetartó csapatokban történő mozgás, amely a ragadozók elleni védekezést és a tájékozódást szolgálja.
Vetési lúd (Anser fabalis)
A vetési lúd korábban nagy számban telelt Magyarországon, ám állománya Európa-szerte csökken. Fő költőterülete a skandináv és orosz tajga. Morfológiailag robusztusabb, csőre sötétebb, mint a nagy liliké. Nagy távolságokat képesek egyszerre vonulni Ők azok, akik inkább egyenes vonalban közlekednek az égen.
Nyári lúd (Anser anser)
Egyetlen rendszeresen költő vadlúdfajunk, amely Közép-Európában stabil, sőt növekvő számokat mutat. Fészkelése főként nagy kiterjedésű nádmezőkben, mocsarakban történik. A nyári lúd a házilúd őse, így fontos gazdasági, történeti és genetikai jelentőséggel bír. Sokszor lehetett találkozni még az 1980-as években is olyan vidéki portákkal, ahol egy-egy példányaik szelíden, a baromfiudvar többi lakójával együtt. Gúnárjai igazán vérmesen védelmezték társaikat.
Kis lilik (Anser erythropus)
Az egyik legveszélyeztetettebb európai madárfaj. Magyarországon csak alkalmi vendégként fordul elő, rendszerint nagy lilik csapatokba vegyülve. Kis termete és sárga szemgyűrűje alapján azonosítható. A faj védelmére nemzetközi fajvédelmi programok indultak már a kétezres évek közepétől, de nem történt nagy változás a faj fennmaradása, számának növekedése szempontjából. A kis lilik magyarországi populációjának pontos száma nem áll rendelkezésre, mivel ez egy folyamatosan változó, ingadozó létszámú madárfaj, amelynek populációja a vonulás és a téli tartózkodás függvényében változik. Az állomány becsült nagysága a nemzetközi populációhoz képest nem nagy, de a téli időszakban Magyarországon rendszeresen megjelenik.
Kanadai lúd, apácalúd, örvös lúd
Ezek a fajok elsősorban ritka kóborlóként jelennek meg. Magyarországi előfordulásuk, minden esetben nagy mozgolódást idéz elő a „madarásztársadalom” körében. Az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) Eurázsia legészakibb részeiről, az úgynevezett arktikus tenyészőterületekről származik, míg a kanadai lúd (Branta canadensis) Európában részben betelepített állományokból terjedt el.
Tundralúd / Vetési lúd (Anser serrirostris / Anser fabalis)
A tundralúd a 2000-es évek elejéig tízezres létszámban volt megfigyelhető főleg a tatai Öreg-tavon, ezért nemzetközi jelentőségűvé téve a tavat. A tó a Kárpát-medence legfontosabb telelőhelye volt ennek a fajnak. sajnos napjainkban maximum százas nagyságrendben látható. A két fenti lúdfaj 2019-től válik el a magyar madárfaj meghatározásban, hiszen egy faunába tartoztak, nem tettek különbséget a két faj között. A szürke ludak (Anser) nemének többi tagjától leginkább narancssárga lába, hátának és testoldalának ugyanolyan, valamint szárnya alsó részének teljesen sötét színezete különbözteti meg.
Az 1990-es évek végéig domináns faj volt a Komárom-Esztergom Vármegyében és az itt telelő vadludaknak a 85-95%-át ő alkotta. Az évek alatt folyamatos volt a csökkenés, míg végül 2007 után 10.000 alá fogyatkozott a számuk. Az utóbbi években alig 1-2 tucat madár telelt már csak a területen.
Ez a rövid idő alatt beállt változás felkeltette a kutatók figyelmét, és vizsgálni kezdték a faj visszaszorulásának okát. Kiderült, hogy a faj egyszerűen nem vonul már el a Kárpát-medencéig, hanem megáll a Német-Lengyel-síkságokon. Vélhetően a klíma melegedése miatt történt ez a telelőterület megváltozás.
Magyarországon Natura 2000 jelölőfaj, ami azt jelenti, hogy a faj jelenléte indokolhatja egy természetvédelmi terület ezen kiemelését, és a státusz megkapását. Az egyik legfontosabb élőhelyvédelmi irányelveket tartalmazó jelölés, mely biztosítja egy-egy terület ökológiai jelentőségét és a legnagyobb diverzitást a növény- és állatvilág megőrzésében.
Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis)
Az egyik legkisebb, réce méretű vadlúdfaj, amely gesztenyevörös-fekete-fehér tarkaságával kiemelkedik kisebb csoportjaival a ludak között. Globálisan veszélyeztetett faj, amely Kelet-Szibéria tundráin fészkel viszonylag kis területen. Telelő területe a Duna-delta romániai és bulgáriai részein, Dobrudzsában van. Kisebb csapatok az Eufrátesz mocsaraiban is előfordulnak. A Kárpát-medencébe az 1990-es évek végéig csak kisebb csapatai vetődtek el. Az utóbbi 20 évben azonban a Fekete-tenger parti telelőterületeket érintő élőhely-átalakítások, intenzív vadászatok miatt egyre nagyobb – több százas vagy akár ezres – csapatok jelennek meg a kelet-magyarországi szikes puszták vizein, halastavain. Fokozottan védett madárfaj, mely szintén Natura 2000-es jelölőfaj hazánkban, természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft.
Rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus)
A tundrán költ, nagyon ritka kóborló Magyarországon. Általában magányos példányok kerülnek a madarászok látókörébe. Az utóbbi 20 évből 3 biztos adata volt Tatán. De halkan hozzáteszem, hogy jelenleg egy példány megfigyelhető a Hortobágyon,
A fenti lúdfajokon kívül megjelennek a csapatokban ilyen más fajok példányai is, melyek egyébként díszmadárként lehettek tartva valahol Nyugat-Európában és egyszerűen megszöktek a gazdáiktól, elrepültek nagyobb lúdcsapatokkal. Ezek a nílusi lúd, a sarki lúd, indiai lúd, nílusi lúd.
Élőhelyek Magyarországon
A vadludak számára létfontosságúak a nagy kiterjedésű, sekély vizek, amelyek éjszakai pihenőhelyül szolgálnak. A nappali táplálkozás elsősorban szántókon folyik, ilyenkor kihasználva az őszi gabonabetakarítást követő tarlókon maradt élelmet. A legfontosabb telelőhelyek közé tartozik a Hortobágy–Halastó, a Kardoskúti Fehér-tó, a Fertő-tó, a Kis-Balaton, a biharugrai-halastavak és a tatai Öreg-tó. A vadludak fontos szerepet játszanak a tápanyag-körforgásban, ezért ökológiai szerepük nagyon fontos. Legelésük alakítja a gyepvegetációt, trágyázásuk pedig növeli az élőhelyek termékenységét. Csapatmozgásuk nagy biomassza-áramlást képvisel, amely a vizes élőhelyek ökológiai folyamataiban meghatározó, mivel a nagy ragadozó madaraink számára élelemként is szolgálnak.
A V-alak a vonulásukban
A vadludak V-alakú vonulóformációja aerodinamikai előnyt biztosít – csökkenti az egyes egyedek energiaveszteségét. A vezérmadár rendszeresen váltakozik, így a csapat erőforrásai kiegyensúlyozottan oszlanak el. A kommunikáció folyamatos hangadással történik, amelynek szerepe van a formáció megtartásában és a ragadozók elriasztásában is.
Néprajzi és kulturális jelentőség
A vadludak megjelenése régóta időjósló szerepet tölt be a magyar néphagyományban. Őszi érkezésük a tél közeledtét, tavaszi távozásuk az évszakváltást jelezte. A Márton-napi lúdhoz kötődő hagyományok részben a vándorló vadludakhoz kapcsolódnak.
Ma gyakran hallani, hogy a Márton naphoz kapcsolódik a „Karácsony előtti negyven napos böjt” a „hagyomány szerint”. Arról azonban már nem szól a híradás, hogy milyen hagyomány szerint. A keresztény kultúrkörben, a magyarországi történelmi egyházak évkörében és a magyar néphagyományban is tartanak Karácsony előtt böjtöt, de az nem kapcsolódik a Márton naphoz és a Márton-napi libafogyasztáshoz, miszerint ez az utolsó böjt előtti lakoma. A magyar hagyományban, illetve a nyugati kereszténységben ez a böjti időszak András nap (november 30.) után következik és a karácsonyi éjféli miséig tart. Ám van Karácsony előtti negyven napos böjt az ortodoxiában, tehát a keleti keresztény kultúrkörben.
A modern természetjáró kultúrában külön események épülnek köréjük, mint például a Tatai Vadlúd Sokadalom, amely idén november 29-én várja az érdeklődőket az Öreg- tónál.
Források:
Bolla Adrienn; Csonka Péter; Musicz László (szerk.): Vadludak birodalma 2013.
Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról. Budapest 1901.
https://mme.hu/magyarorszagmadarai/madaradatbazis
https://vadludsokadalom.hu/mindent-a-vadludakrol/
