Hogyan került a székelykeresztúri Gyárfás-kúria udvaráról Nagykedére Petőfi körtefájának leszármazottja, majd hogyan érkezett meg a Tündérkertbe? És hogyan juthat el a Kárpát-medence minden szegletébe egy-egy hajtás róla úgy, hogy útja során közösségeket épít, értékeket mutat fel?

Petőfi körtefája nemcsak a székelykeresztúriaknak kiemelt fontosságú, hanem korokon és határokon átívelő jelentőségű. S noha az öreg tanú, amely állítólag utoljára látta verset írni a nagy költőt, kipusztult, egy hajtásával megajándékozott egy gondos atyafit, akinek köszönhetően tovább élt. Mert az élet utat tör magának.... 

Haldoklik az öreg tanú,
Petőfi vén körtefája.
Azt beszélik, ő látta volt
verset írni utoljára

-  visszhangoznak bennünk Kányádi Sándor 1954-ben írt versének sorai, amint beérünk Székelykeresztúrra. Ezeket a sorokat olvashatjuk a Gyárfás-kúrián található Petőfi körtefája kerítésén levő márványtáblán. De mi mégsem a kúriához igyekszünk, hanem elhagyva Székelykeresztúrt, Nagykede felé kanyarodunk a dombok között. Útitársunk Székely Ferenc és Hatos György, a város főkertésze.

Az a bizonyos körtefa

Az ismert legenda szerint Petőfi Sándor a halála előtti utolsó estét, 1849. július 30-át a székelykeresztúri Gyárfás-kúria terebélyes körtefája alatt töltötte, és talán itt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című versét, mintegy jóslatként. Mint utolsó tanú, a körtefa még az 1960-as években is élt, vaspántokkal megerősítve, ám végül kipusztult. A fa köré még 1959-ben, hogy védjék, kerítést állított kopjafás oszlopokkal, tulipánfejes lécekkel Sándor József és az édesapja, valamint Farkas Gábor igazgató-tanító és lelkes segítőik. A kerítésen látható márványtáblába Széll Mózes kőfaragó mester véste bele Kányádi fent idézett sorait. 1969-ben, a szabadságharc 120. évfordulóján ültettek ugyan egy körtefacsemetét, ám ez nem az eredeti leszármazottja volt. Hatos György főkertész kezdeményezésére 2017-ben az eredeti körtefa leszármazottjait visszaültették a Gyárfás-kúria kertjébe – az oltásban 2016-ban a Zeyk Domokos Technológiai Líceum akkori IX. A osztályos diákjai segítettek.

A Gyárfás-épületben ugyanis az 1950-es évek elején – mint ahogy azt Sebestyén Gyula orvosnak a Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába című tanulmányában olvashatjuk – közmunkával, kalákával 55 ágyas kórházat rendeztek be, szülészeti-nőgyógyászati, belgyógyászati, gyermekgyógyászati és tüdőgyógyászati osztállyal. Ez utóbbit 1955-ben harmincágyasra bővítették, a többi osztályt átköltöztették egy másik épületbe. A tüdőszanatóriumban több alkalommal is kezeltette magát az ötvenes években nagykedei Farkas Ferenc. Mint nagy Petőfi-rajongó, aki szívesen kertészkedett, oltóágat vett a Petőfi-körtefáról, és hazavitte, átörökítve és megmentve ezzel az utókornak a fa genetikai mintáját. Az ágat beoltotta egy már meglévő körtefába, amely most is ott áll a nagykedei ház udvarán. Ide érkezünk meg Hatos Györggyel és Farkas Ferenc unokaöccsével, Székely Ferenccel.

Őrzött örökség

– Ez a Petőfi körtefájáról származó ágból nőtt, nagybátyám hozta, valamikor az ötvenes évek elején kezelésen volt a kúriánál, onnan mentette át, és itt megmaradt. Nem tudom, hogy miért hozta, de szeretett ilyesmikkel foglalkozni. A szombatfalvi tiszteletes nyomozott utána, hogy azonosítsa, vitt innen oltóágat is, és arra jutott, hogy ez kálmánkörte – magyarázta Székely Ferenc a fa előtt.

Hatos György időközben létrát hoz, metszőollót vesz elő, hogy hajtást vágjon a fáról. – Sajnos ez a fa is elég idős már, ha az ötvenes évek elején hozta az oltóvesszőt Feri bácsi nagybátyja, akkor annak is már több mint hatvan esztendeje. Egy meglévő körtefába oltotta bele, ez folyamatosan tovább növekedett, és erről tudunk most közel hetven év távlatából oltóvesszőt szedni. A fa egyik fele kezdett elhalni, gombák is látszanak rajta. Azon fogunk dolgozni, hogy továbboltsuk és megőrizzük a genetikai állományát ennek a fának. Az évek során folyamatosan szaporítottak erről, és elvitték Magyarország különböző településeire, de Erdélyben is több helyen fellelhetők a klónjai ennek a fának. Ez a legidősebb gyermeke az eredeti körtefának, de a többiről is folyamatosan lehet vesszőt gyűjteni és szaporítani. Azokat az ágakat lehet leginkább oltásra használni, amelyeken szép hajtás van. Nagyon fontos, hogy az ág egészséges legyen, ne legyen sérülés vagy kártevők nyoma rajta – magyarázta a főkertész, miközben néhány hajtást metszett a fáról. – Keresztúron nagyon él a Petőfi-kultusz, számunkra fontos, és ehhez folyamatosan ragaszkodunk, hogy ez fennmaradjon, és megfelelőképpen tovább tudjuk éltetni.

Továbbörökített tulajdonságok

Utunk ezek után a székelykeresztúri kertészetbe vezet, ahol Hatos György meg is mutatja az oltás folyamatát. Az oltóágakat, amíg felhasználásra kerülnek, nedves, lehetőleg hűvös közegben kell tartani – hangsúlyozza. Ugyanis amennyiben nem használják fel időben, akkor az ág megszárad és károsul. – Mielőtt becsomagoljuk, nedvesítsük át. A régi öregek azt a módszert is használták, hogy meghegyezték az oltóvesszőket, beleszúrták egy krumpliba, és abból azt a nedvességet, amire szüksége volt, folyamatosan kapta. Fontos, hogy ne tudjon kiszáradni az oltóvessző. Amikor becsomagoltuk, írjuk rá az információkat: név, honnan származik, dátum. A körtét vagy birsbe, vagy vadkörtébe oltjuk, de lehet magoncot előnevelni, és a magoncra ráoltani. Megkeresünk egy ugyanolyan vastagságú alanyt és egy nemest, amit ráoltunk – meséli, közben egy oltóbicskával határozott mozdulattal másfél centiméteres vágást végez mindkét ágon, egymásba tolja, majd leszigeteli. Ez három-négy hét után összeforr, és a felső rügyek elkezdenek hajtani. – Ha szemezéssel csináljuk nyári időszakban, akkor egy kis szemet kivágunk, belehelyezzük a másik fába, és ennek a genetikai tulajdonságai lesznek azok, amelyek továbbörökítődnek. Minden egyes fajtának megvannak a tulajdonságai, és ezeket viszi tovább. Tehát ugyanazt a fajta körtét kóstolhatjuk mi is meg, mint amelyiket Petőfi annak idején megkóstolhatott. És ezekkel az apró dolgokkal is tudjuk a Petőfi-kultuszt fenntartani és éltetni.

Petőfi körtefája a Kárpát-medencében

Petőfi körtefája sokakat foglalkoztatott az idők során. Kovács Gyula pomológus, aki összegyűjtötte az őshonos fajtákat, a nagykedei fáról vitt oltványt porszombati Tündérkertjébe. Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz most hozzáférhet minden falu és közösség, amely csatlakozik március 25-ig, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjáig a Magyar Kultúráért Alapítvány a költő bicentenáriuma alkalmából közzétett felhívásához. A felhívásban arra kérik a közösségeket, hogy gyűjtsék össze saját falujuk, régiójuk legjellemzőbb gyümölcsfáit, illetve az ehhez kapcsolható néprajzi örökséget – históriákat, legendákat, dalokat, ételeket stb. Csatlakozni a petofikortefaja@kultura.hu e-mail-címen lehet, mellékelve a gyűjtés anyagának rövid bemutatását. A felhívásban részt vevő közösségeket megajándékozzák Petőfi körtefájának oltványával, amelyet Kovács Gyula pomológus oltott be újra, emellett a résztvevők egyéb oltványokhoz is hozzájutnak, melyekhez a leírást Ambrus Lajos író készítette.

forrás: petofi.hu ; szerző: Péter Beáta