A magyar indiánozás legismertebb törzsfőnöke: a legismeretlenebb magyar indián törzsfőnök. És ebben az állításban mégsincs semmi ellentmondás...

Cseh Tamás (1943-2009) énekes, író, rajztanár arca, hangja, gesztusai egy élő mítosz feledhetetlen jellemzői, lemezekről, plakátokról, videókról újra és újra rögzülő és megújuló emlékképe, szobra, kultusza és az emlékezések szövetében való erős jelenléte mind annak a tapasztalatát hangsúlyozzák, hogy munkássága a szemünk előtt, értékvesztés nélkül folytatódik.

Füst-a-szemében főnök hangja, gesztusai, kifestett arca, tolldísze, békepipája ennek a nyilvánosságnak a fonákján, az erdő szűrt fényében és csendjében, a rejtett másik oldalon létezik. Bár készültek filmek, képek, beszélgetések, amikben felcsillan valami a tüskés bokrok között, vagy a hideg vízű patakokban való lopakodásból, a harci kiáltásokból és az indián énekekből, ez a fonákon lévő, rejtőzésében teljes élet mégsem adja meg magát a kifosztó szemlélődés eredendő nyomulásának. Ahogy az egyik legszebb, bakonyi indiánokról készített filmben a már idős, utolsó táborában lévő Füst-a-szemében azt mondja az „árnyéktolvajként” („fényképeket készítő”), önmagát alakító Bugsynak, Burger Barnának, hogy „nem adom oda neked az árnyékomat”.

Negyedmagával kezdtek el indiánozni 1961-ben. Aztán nyaranta, majd később télen is, egyre többen élték egy-egy hétig törzsekbe szerveződve a Bakony mélyén a préri indiánok régi, még zavartalan életét, szigorú szabályok között még harcoltak is egymással, folyamatosan gazdagítva ismereteiket, egyre autentikusabb, saját készítésű eszközökkel és ruhákban.

A hagyomány erejét mi sem mutatja jobban, hogy Füst-a-szemében főnök halála után több mint egy évtizeddel is folytatódik a talán valóságosabb és fényesebb másik oldalon a rejtett, közös történet.

Kurátor: Wirth Imre (PIM)

Látványtervező: Mihalkov György (PIM)

A kiállítás létrehozója a PIM / Cseh Tamás Archívum