Magyarország | Pest vármegye | Kismaros |
A kismarosi gyümölcsfák krónikája!
„ A Börzsöny kapujában és a Duna partján meghúzódó Kismaros ereje az itt élők tudásában, tehetségében és a bennünket körülvevő természeti értékekben rejlik. Sokat örököltünk a szorgos sváb ősöktől, vagy tanultunk az itt lakóhelyet találó letelepedőktől, és nyaralóktól.
Nagyon vigyázunk arra, hogy településünk megmaradjon annak, ami – élhető, barátságos falunak. Olyan emberekkel szeretnénk együtt élni, akik ismerik, szeretik és tisztelik a földet ahol élnek, és becsülik a múltat, mert tudják, hogy abból építkezik a jövő.
Tudjuk, mit jelent a megművelt földeken termő ízletes gyümölcs, és még emlékszünk néhányan, hogy milyen praktikusan gondolkodtak őseink a természettel való együttélésről. Valljuk: nincs biztonságosabb a jól működő, szelíd és egymásra-figyelő közösségnél, és megnyugtatóbb az erdők csöndjénél.
Jó néhány öreg fa él még a faluban. Ezek közül most háromnak a történetét mutatom be, sajnos egynek már csak az utódját tudjuk gondozni.
1. A múzeum előtt diófa (Kismaros, Kossuth L. u. 21.)
A Kismarosi Falumúzeum (1970-ig általános iskola) előtti, legalább 100-120 éves diófa sokunk számára meghatározó emlék. A régi iskola előtt állt, a szüneteket árnyékában töltöttük, és minden azidőben készült osztályképünkön látható. Nemcsak a tanítványok arcát őrzik ezek a fotók, hanem Riener Rezső kántortanító úr emlékét is. A falumúzeum megnyitóját is az öreg dió árnyékában tartottuk.
A helyszín arról is nevezetes, hogy itt szenvedett végzetes balesetet Montágh Imre beszédtanár, nyelvész, a beszédművelő műsorok népszerű szereplője. A vén fa néhány éve kiszáradt, a tönkje egyelőre őrzi a helyét. Szerencsére körülötte néhány fiatal csemete megmaradt a „gyermekeiből”. Gondos kezek meghagytak belőle és nagy szeretettel ápolják.
S ha már dió: nagymamám receptfüzetéből való ez a karácsonyi diós sütemény: Diós rudacskák: 1 tojás fehérjét összegyúrunk 25 dkg darált dióval, 25 dkg porcukorral, kisodorjuk, majd ujjnyi csíkokat vágunk belőle. Megkenjük citrommázzal, és meleg sütőben világosra sütjük. Citrommáz: 1 tojás fehérjét elkeverünk 15 dkg porcukorral, adunk hozzá kávéskanál citromlevet, s addig keverjük, míg megsűrűsödik.
2. A Schmidt-kert körtefája - Erdélyi vajkörte (Kismaros, Rév utca 9.)
A fa ugyan nem közterületen van, de számon tartják Kismaroson. Nagy szerencse, hogy az épület és a telek tulajdonosa – Andresz György - a falu értékőrzői közé tartozik. A ház, amely a fa mögött látszódik, annak a teleknek a területén épült, amit a kismarosiak a mai napig Schmidt-kertnek neveznek. Dr. Schmidt József közgazdászé – a Ferencvárosban működő malom tulajdonosáé volt, családjával a nyarakat Kismaroson töltötte. Nyaralásaik során a falu jótevőivé váltak, adományaikat írásos emlékek és archív fotók őrzik.
A nyaraló közelében lévő kertben – mely jócskán ki volt téve a Duna időnkénti árhullámainak – 3 körtefa is őrzi az emléküket. A fák több mint 100 évesek, hiszen a család legfiatalabb tagja (Parlay Katalin) is már régen a temetőben nyugszik. A képen látható gyümölcsfa: Erdélyi vajkörte, a mai napig terem rajta évente néhány körte.
3. Emmer Margit néni körtefája – Papkörte (Kismaros, Rév utca 1.)
Margit nénit Kismaros élő történelemkönyveként tartottuk számon. A falu minden jelentősebb eseményét a fejében tartotta, nem volt olyan érdekesség, titok, amiről ne tudott volna órákig mesélni. Margit nénit nagyon fiatalon - német származása miatt - „málenkij robotra” hurcolták el, ahonnan szerencsére visszatért. Az akkori Szovjetunióban raboskodó kismarosi lányok közül sokan megmentőjükként emlékeztek rá. Életereje, jelenléte példát és segítséget jelentett a többiek számára.
Sokáig vezette a nyugdíjas klubot, kirándulásokat szervezett, és szinte az utolsó pillanatig dolgozott a templom sekrestyéjében. Nagymestere volt annak, hogy hogyan töltsük meg az életünket tartalommal és jósággal. Tevékenységét a falu „Kismarosért Érdemrenddel” jutalmazta.
A körtefa a mai napig él, holott több mint 100 éves, talán Margit néni édesapja ültette. Fia, István gondozza, metszi és vigyázza. A gondos ápolásnak köszönhetően még napjainkban is terem, kitűnő pálinka készül gyümölcséből.
A kapott Petőfi-körtefát, a Sváb Emlékezet Centrum (újjáépített Falumúzeum) előtt szeretnénk elültetni. "
forrás: Kismaros beküldött jelentkezési anyaga
