Magyarország | Vas vármegye | Bérbaltavár | Rákóczi utca 33.
Rendezvényhelyszín és közösségi tér a költő szülőházának udvarán!
SEE ENG BELOW
A bérbaltavári Nagy Gáspár Emlékház eredetileg egyszobás parasztház volt. A költő anyai nagyapja, Kelemen Károly bővítette 1927-ben a mai méretre. Kelemen Károly háború utolsó évében halt meg. Az orosz katonák bántalmazták lovait, s megnyugtatásukra szánt közeledését a megvadult lovak nem tűrték, kedvenc lova rúgta agyon. Bakler Mária egyedül maradt három lányával – Erzsébettel, Rózsával, Máriával – és fiával, Józseffel a házban. Irénke ekkor már férjhez ment és Nagykanizsán élt. 1948-ban Kelemen Erzsébet férjhez ment a szomszédos Nagytilajban élő Nagy Gáspárhoz. Áldott állapotba kerülvén az utolsó heteket Baltaváron töltötte a szülői házban, itt született meg 1949. május 4-én fia, ifjabb Nagy Gáspár. A 39 éves édesanyát megviselte a szülés. Az apa gazdálkodott, s közben házat építettek Nagytilajban. A közös élet megteremtése nagy erőfeszítések árán sikerült, hiszen legkeményebb beszolgáltatások, padláslesöprések ideje volt ekkor. A gyermek idejének nagy részét Baltaváron töltötte a nagymamával, nagynénikkel. A nagynénik 32-35 évesek voltak ifj. Nagy Gáspár születésekor. Az édesanya és a nagymama mellett ők is nagy szeretettel viselték gondját. Nevelését keresztanyja („Kereszt”), Kelemen Rózsa határozta meg leginkább. Nagytilaj Petőfi u. 18. szám alatt felépült a szülők egyszobás háza, de valójában Nagy Gáspárnak a nagytilaji és a baltavári ház egyaránt az otthont jelentette – egészen a 80-as évekig, a szülők haláláig.
Az Emlékház udvarán a régi parasztház egykori pajtáját 2018-ban építettük vissza részben. Eredeti célja az volt, hogy a fedett, nyitott tér kedvezőtlen időjárás esetén is helyszint biztosítson az Alapítvány hagyományos májusi, és nyári rendezvényeinek. Elkészülte után viszont Bérbaltavár új közművelődési tere lett, ahol kamaradarabokat játszottak, fotókiállítást rendeztek, közösségi rendezvényeket tartottak az elmúlt években. Csapadékmentes időben a pajta előtti több mint 500 m2 füvesített udvar egészíti ki a teret. Az Emlékház kertjében pedig él és virul Petőfi körtefája is!
Nagy Gáspár ( Bérbaltavár, 1949. május 4. – Budapest, 2007. január 3.) minden ősét földművesnek tudta. Gyermekkorának két meghatározó élményköre a paraszti élet és a kereszténység volt. De már kisgyerekként találkozott 1956 élményével is. A forradalom leverése idején náluk is megszálltak Nyugatra menekülő forradalmár diákok. Tőlük hallotta először a forradalom valóságos történetét, 1958 júniusában pedig látta, hogy édesapja és nagybátyja megsiratta a kivégzett miniszterelnököt.
Első verseit általános iskolai tanítónőjének mutatta meg, de aztán évekig nem ír verseket. A bérbaltavári általános iskola elvégzése után a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja lett, hol nagy élménye lett az ezeréves magyar történelem és kultúra tapintható jelenléte. 1967-ben érettségizett Pannonhalmán. Az érettségi után egy évig segédmunkásként dolgozott Szombathelyen. Ekkor kezdett el újra verseket írni. 1968-1971-ben Szombathelyen népművelő-könyvtár szakos főiskolai hallgató volt. 1971-ben kapott diplomát. 1971-ben már a Szombathelyen megjelenő Sor című antológiában is szerepelt. Bemutatkozásként írt sorai már ekkor erkölcsi és történelmi érzékenységéről és igényességéről tanúskodtak: „Ösztönösen azokra figyelek, akik azt bizonyítják, hogy a költészet töretlen gerincek kopogtatása, s nem hiszik, hogy a segesvári és szárszói tragédia mindegy lenne az anyaföldnek.”
Szombathelyi kezdő költőként ismerkedett meg a Kilencekkel. Az ő segítségükkel talált rá mestereire: Nagy Lászlóra, Kormos Istvánra, Weöres Sándorra, később Jékely Zoltánra és Pilinszky Jánosra. Világszemléletének alakulásában fontos szerepe volt 1968-nak. A Prágai Tavasz letörése jegyezte el a történelemmel. A politikai rendőrség is ekkor írta róla az első jelentéseket. Aztán egészen 1989-ig minden lépését számon tartották.
1971-től Budapesten könyvtárosként dolgozott előbb rövid ideig a Zrínyi Katonai Műszaki Főiskolán, majd a Szabó Ervin Könyvtár fiókkönyvtáraiban, 1974-75-ben pedig a Magyar Írók Szövetsége könyvtárában. 1972-75 között esztétikai tanulmányokat folytatott.1974-ben megnősült, felesége Szabó Márta. Három gyermekük született: Réka (1975), Áron (1979) és Rita (1982).
Kormos István 1973 októberében – költészetének lényeges vonásait pontosan jelző bevezetővel – mutatta be Nagy Gáspárt az Élet és Irodalomban. Ő adta ki első kötetét is 1975-ben a Móra Kiadó Kozmosz sorozatában. 1976-ban pedig meghívta szerkesztőnek a Móra Kiadóhoz, ahol 1976-1980 között dolgozott, néhány év alatt közel száz könyv szerkesztésében vett részt.
1981-től 1985-ig a Magyar Írók Szövetségének titkára. Az írószövetség a nyolcvanas évek elején a szellemi szabadságért való küzdelem legfontosabb szervezete volt. A választmány ülései a politikai hatalom és az írók ütközésének a fórumává lettek. Ezeknek a küzdelmeknek Nagy Gáspár az egyik legaktívabb résztvevője volt. E négy esztendőt később is élete legizgalmasabb, legtevékenyebb periódusának tartotta: „1981-86 között az irodalom és az irodalmi élet e szövetségi keretben a rendszerváltás kísérleti műhelye lett.” 1985-től két évtizeden keresztül a Bethlen Alapítvány titkári feladatait is ellátta.
Ez a közadakozásból a nemzet javára létrehozott és fenntartott alapítvány Bethlen Gábor szellemében erősíti az összmagyarság szellemi összetartozását, anyanyelvének és történelmi hagyományainak ápolását. Nagy Gáspár 1985 márciusáig dolgozott írószövetségi titkárként. Ekkor kellett távoznia a Nagy Imréről az Új Forrás 1984/5-ös számában megjelentetett Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse miatt, melyben Nagy Imre tisztességes eltemetéséért és gyilkosainak néven nevezéséért emelt szót. 1986 júniusában pedig a Tiszatáj szerkesztőségét váltották le A Fiú naplójából című verse miatt. Ez a verse tiltakozott a forradalom elárulása ellen, s felmondta az értelmiség és a hatalom 1956 után kötött kompromisszumát.
1988-ban az – évtizednyi próbálkozás után végre engedélyezett – első független folyóirat, a Hitel szerkesztője lett. Ez a folyóirat volt az első legálisan engedélyezett ellenzéki publikációs fórum. Nagy Gáspár 2004-ig dolgozott a Hitel szerkesztőségében. 2004-től a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztőségét vezette.
A nyolcvanas évek közepén megjelent „rendszerváltó” versei és folyamatos ellenzéki magatartása miatt az 1989 előtti politikai hatalom az egyik főellenségének tekintette, ő pedig személyes feladatának érezte a diktatúra elleni küzdelmet. Nyíltan szót emelt a történelem tényeinek meghamisítása ellen. Költészetének kezdetektől fogva fontos motívuma lett “ötvenhat”, “október” és “hatvannyolc”. A magyarországi rendszerváltozás folyamatának érzékeny ösztönzője és kritikus megítélője volt.
Költészete a tragikum és irónia, a megrendültség és az ítélkező játék különleges szintézise. Lírai személyiségének erkölcsi, magatartásbeli alapelvei kikezdhetetlenek, történelmi, kulturális és kultikus erőforrások biztosítják érvényességüket. Költői látásmódja a magyar líra metaforikus hagyományához kapcsolódik, de koranalízisét sokszor játékosan, a posztmodern számos elemét is kamatoztatva végzi. Egyéni szóösszetételei, gazdag jelentésű intertextuális játékai, szállóigévé vált tömör ítéletei egyszerre tanúsítják erkölcsi igényességét és szemléleti nyitottságát.
A rendszerváltás előtt Nagy Gáspár költészete beszélt legnyíltabban a kommunista diktatúra bűneiről. Költészete nyílt szembenállás volt a diktatúrával, leleplezte annak módszereit és cselekedeteit. Aztán regisztrálta a rendszerváltás örömét, majd azonnal szót emelt visszásságai, felemássága miatt. Nagy erkölcsi felelősséggel szólt a rendszerváltozás folyamatában megmutatkozó színváltásokról, árulásokról, elvtelen helyezkedésekről. Költészetének szakrális motívumkincse erősíti föl erkölcsi ítélkezését. Költészete példa arra, hogy a nyitott, sokféle hagyományt és szemléleti irányt hasznosító költői szintézis ma is lehetséges. Művészete hiteles és érvényes megújítása a magyar irodalom közösségi felelősségtől, cselekvő történelmi jelenlétről mindenkor tanúságot tevő fő vonulatának.
(Görömbei András)
forrás: https://nagygaspar.hu/
ENG
The Nagy Gáspár Memorial House in Baltavár was originally a one-room farmhouse. The poet's maternal grandfather, Károly Kelemen, expanded it to its present size in 1927. Organised by the Nagy Gáspár Foundation, the Memorial House and the Barn host cultural events all year round - as well as a well-functioning community space!
