Magyarország | Győr-Moson-Sopron vármegye | Ravazd |
Szent Willebald, IV. Béla csodaforrása és a ravazdi róka, amelyik leeszi mindenki szőlejét! Ravazd: a legendák földje!
bajunk ezzel a rókával!
A szőlőhegyünk jó bortermő vidéken, a Pannonhalmi Borvidéken nyúlik el. Évszázadok óta folyt itt szőlőtermesztés, a filoxérát követően pedig hozzánk is megérkezett két direkttermő szőlőfajta: az Otelló és a Noa. Az Othello egyébként maga is köthető a rókához, a vad Rókaszőlő (Vitis labrusca, ld. a képen) és még 3 másik fajta hibridje.„Otelló, noha, ne hagyj el soha!”
Merhogy volt oylan, amikor nem termett egy tőke sem - vagyis....itt jön a képbe a róka! A ravazdi mese szerint a borosgazda nem adott bort a rókának, hiába kérlelte az szépen - ezért a következő szüret előtt a róka leette a szőlőt minden tőkéről - így senkinek nem volt bora Ravazdon. A gazda bánatában írta a fenti fohászt.
Ravazd település különleges szakrális értékekkel bír. Az Európában nagy tiszteletnek örvendő Szent Willebald tiszteletére – Magyarországon egyedülállóan – templom épült Ravazdon, amely a 18. században megsemmisült. Ennek ellenére a helyiek, mind a mai napig megtartják a templom búcsúját. Az 1990-es évek elején régészeti feltárást végeztek a szájhagyomány útján fennmaradt helyszínen,
és megtalálták a néhai templom alapköveit, és oltárának darabjait. Az önkormányzat, a
Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Kisalföldi Erdőgazdaság közös emlékhelyet hozott létre
egy kereszt és egy kilátó építésével. A jelenlegi, Szent Márton plébániatemplom lassan negyed százada szolgálja a színkatolikus községet.
OTTO BITSCHNAU, a keresztény irodalom egyik alapművének számító Szentek élete ( OSB, Das Leben der Heiligen Gottes, Benzinger, 1881) szerzője így Szent Willebaldról:
Szent Willebald Benedek-rendi szerzetes, Eichstätt városának és püspökségének alapítója Angliában, Devonban született 704. Apja, Richárd a királyi család tagja volt, édesanyja pedig a németek leghíresebb apostolának, Szent Bonifácnak a nővére. Willebald hároméves korában ágynak esett - és az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Csakis a szülők hite segített: a haldokló Willebalddal karjaikban a város főterét díszítő nagy feszület előtt térdre borulva ünnepélyes ígérettel szentelték fiúkat Jézus szolgálatára, ha Jézus életben tartja a gyermeket. A kisfiú rögvest meggyógyult. Hatéves korában lelki-szellemi nevelését már a waldheimi kolostorra bízták. A szent ifjú keblében lángolt a vágy, hogy ne csak a világot s annak hiábavalóságát hagyja el, hanem hazáját és nemes rokonságát is és idegen földön szolgálja Istent. Édesapja csak vonakodva egyezett ebbe bele. Remélte, hogy e vágyat egy római zarándoklattal kielégítheti, és fiatalabb fiával, Wunibalddal együtt ő maga is elindult erre a zarándokútra. De a jámbor édesapa Luccába érkezve elhunyt - így gyászoló fiai egyedül folytatták zarándokútjukat az örök város felé, hogy ott halottjukért imádkozzanak.
Rómában betegségbe estek, Willebald kigyógyulva Jeruzsálembe zarándokolt, megjárta a szírek börtönét, Paleszinában pedig minden helyre ellátogatott, ahol Jézus járt korábban. Hét év után tért vissza Európába - és végül 729-ben Monte Cassino monostorának kapuján kopogtatott, hogy ott a magányában Szent Benedek Regulájának bölcs vezetése szerint a tudás és tapasztalat összegyűjtött kincseit a saját maga megszentelődésére hasznosítsa. A monostornak kilenc esztendőn át öröme és ékessége volt, amikor is Németföldön Szent Bonifác tudomást szerzett róla és igen erősen kérte III. Gergely pápát , hogy unokaöccsét, Willebaldot kegyeskedjék neki oly nagyon szükséges segítőként elküldeni. Így jutott Willebald Bajorországba.
Bonifác avval bízta meg, hogy Bajorország északi részén saját püspökséget alapítson. Ehhez a gazdag Suitger gróf egy tölgyerdőt ajándékozott. Willebald az erdőt megritkította, szántőföldeket és mezőket létesített, templomot és kolostort épített a maga és munkatársai számára. Így rakta le Eichstätt alapjait, ahová hamarosan olyan emberek költöztek, akik Willebald bölcsességének és életszentségének vonzására ott telepedtek le. Ő pedig, a Lélek sokat tapasztalt és Krisztus iskolájában jól képzett embereként kiválóan alkalmas volt arra, hogy szent buzgalmával a durva, csaknem elvadult néptömegre nemes és mélyreható hatással legyen s őket a keresztény műveltségre emelje. Annak érdekében, hogy a nép számára buzgó tanítókat és nevelőket képezzen ki, és az istenszeretetnek ugyanazon eleven mintáját állítsa eléje, az új püspök Szent Benedek Regulája szerint Heidenheimben két monostort alapított – egyet ifjak, egyet pedig szüzek részére. Örömmel láthatta, amint szent fivére, Wunibald vezetése alatt a szerzetesek, szent nővére, Valpurga vezetése alatt pedig az apácák száma növekedett, a szerzetesi élet virágzó pedig hatékonysággal bontakozott ki. Villebald volt továbbra is az egész püspökség lelke.
Miután több mint negyven esztendőn keresztül hordozta áldásosan a püspöki pásztorbotot, s már mélyen meghajolt nyolcvannégy életévének terhe alatt, hűségét az Úr 787-ben mennyei dicsőséggel jutalmazta. 938-ban VII. Leó pápa a szentek sorába emelte. (Bakos Gergely OSB fordítása)
És Ravazd ezen túl is tartogat még legendákat: a település helyén korábban egy Sabaria nevű falu létezett. A helyi legenda szerint Szent Márton itt született, és nem Szombathelyen (Savaria). És még ez sem miden: a falu déli szegletében található a második honalapító, IV. Béla forrása.
A legenda szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülve megpihent a már akkor is hűs árnyat adó égerfák alatt, leszúrta a kardját, és a helyén víz tört fel, ami azóta is folyik. A helyiek kápolna-szerű emlékhelyet építettek a forrás fölé. A víz jótékony hatása miatt még a határon túlról is érkeznek a rendszeres fogyasztók. Különleges, szakrális hellyé alakult a kút környéke. Az évek során számos elbeszélés született azzal kapcsolatban, hogy a Zirc, Pápa, Győr háromszögben közlekedők miként frissítették fel magukat a hűsítő forrásvízzel. A helyi szájhagyomány nagy neveket emleget, mint Radnóti Miklós, Arany János, Petőfi Sándor.
A Pannonhalmi Bencés Apátság a kút közelében palackozóüzemet nyitott a helyi önkormányzattal közösen, és a Jedlik Ányos korai szódásüvegterveiből kialakított, különleges palackba töltik a Vis Vitalist, az élet vizét.
És végül: a kilencvenes évek elején bekopogott egy idegen a Polgármesteri Hivatalba, hogy ő bizonyítani
tudja, hogy Toldi legendája Ravazdhoz kapcsolódik. Elmondása alapján az Erdészet északkeleti
szegletében lévő kiserdő mellett állt egy malom, amelyet nem sikerült megmenteni - és állítólag
beleillik Arany János történetébe - merhogy szerinte a Toldiban leírt táj olyan, mint a ravazdi kilátó környéke.
Sajnos akkoribankapott az alkelmon és nem kezdődött kutatás - így nem derült ki az igazság a ai napig.. Természetesen utóbb nem találtuk meg a történet gazdáját - de próbáljuk meglelni a monda alapjait. A település mondavilága elsősorban szent életű emberekhez köthető, így egy eposzi hős kötődése nagy jelentőséggel és motivációval bírna. Egyelőre addig jutottunk, hogy a Főapátság dokumentumai szerint is állt egy malom a megadott helyszínen a 19. századig. Emellett bizonyosságot nyert, hogy a mai falu helyén korábban tó állt, illetve hogy a korábbi település az említett malom és a Szent Willebald templom körül volt. A korai dokumentumok egy melegvizes forrást is emlegetnek, amely a malom szomszédságában tört fel, és a szerzetesek fürdésre használták. Reméljük, hamarosan majd ennél is többet tudunk kideríteni - és az is kiderül: Arany ihletője valóban a ravazdi táj volt-e, mikor Toldi szülőhelyét a térképen valahová Magyarországon letette.
Ravazd - a negyedmillió meggyfa faluja
A mezőgazdasági szövetkezetek privatizációjával átalakultak a növénytermesztési kultúrák
egyes településeken. Nem volt kivétel Ravazd sem. 1999-ben a ravazdi szántók minden
szegletéből talajmintát vettek, annak bizonytására, hogy gyümölcstermesztésre alkalmas-e a
terület. Az analízis megállította, hogy a Kisalföld ezen szeglete kiválóan alkalmas csonthéjas
és almatermésű ültetvény meghonosítására. Így alakult, hogy 1999-től 250.000 meggyfa (érdi
bőtermő, cigánymeggy, újfehértói fürtös, debreceni bőtermő és kántorjánosi meggy) került
ültetésre.
A ravazdi telephellyel is működő Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. aktív és fiatal erdész kollégái
kutatni kezdték, hogyha ilyen gyümölcstermesztő adottságú a terület, akkor valószínűleg az
őshonos fajok még fellelhetők, és megmenthetők. 2010. után elkezdték gyűjteni az oltóágakat
a helyi kertekből, és a fajtajellemzőkkel együtt leírást készítettek róla. Az erdészet területén
kialakított Tündérkertben számos oltvány helyet kapott, és ma is virágaival díszítik a tavaszt és
édes gyümölcseikkel kínálják a megfáradt utazót.
Az őshonos fajok elsősorban alma és körte alanyok voltak. A helyi elnevezés szerint a körtefák
közül népszerű volt a „Kobak” körte, amely igen nagy terméseket adott a gazdának, színe
barnás, édes, lédús gyümölcse jól tárolható. A nyári körték közül jellemző az „Árpával érő” körte, a „Pomorázs”, a „Rücskös” körte, és a „Búzával érő” körte. Ezek lédús, apróbb, zöldes termést hoznak, amelyek friss fogyasztásra alkalmasak, nem elálló fajták.
A téli körtékre jellemző, hogy termésük nagyobb, keményebb húsú, és jól eltartható. A helyi
őshonos fajok közül ilyen volt az un. „Nagypapa körtéje” hosszúkás termésével, a Pap vagy
Cár körte, amely barna, gömbölyded formájú, a „Hébér” körte, amely közepes, sárga, középérésű, és a „Gömbölyű” körte, amely nagy sárga termést hozott. Különleges fajta az un. „Pirosbelű” körte, bíbor húsa miatt, és az un. „Tejkörte” fűszeres illata miatt.
Az őshonos almák közül kiemelkedően sok kertben fellelhető a „Pogácsaalma”, savanykás,
piros gyümölcseivel. Továbbá a Cigányalma, a Bőralma, a Húsvéti rozmaring, a Gergely-féle
késői pirosalma, a késői sárga Citromalma, a nagy zöld Mucsui édes alma. Az almatermések
eltarthatósága a talaj és éghajlati adottságok miatt nagyon jó.
A település elvadult gyümölcsfái jellemzően körte és szilvafák, valamint apró, savanyú
gyümölcsöt hozó almafák. Az alacsonyabb fekvésű, vizes területeket a körte és szilvafák
kedvelik, a zártkertek lankáin az alma, a szőlő és a dió a jellemző, a jó lefolyású részek meggy,
cseresznye, barack és bodza termelésre alkalmasak.
Az évtizedek óta tartó vizsgálatok, és a helyi kultúra visszaemlékezései alapján nagy
megtiszteltetéssel, és a gondos gazda szeretetével várjuk és fogadjuk Petőfi körtefáját!
forrás: Ravazd beküldött anyaga,szerző: Horváth Attila művelődésszervező
