Szlovákia | Kassai kerület | Szürnyeg |
A legendás vadcseresznyefa és a rajta lógó oldal szalonna legendája!
Cseresznyefa a szárcsa tetőn
Szürnyeg község a „nagy Magyar Alföld északi nyúlványának nyugati részén, az Ondava folyó partján fekszik. A folyótól nyugatra elterülő vidék már dombokba s alacsonyabb hegyekben megy át, mintegy kezdetei a Tokaji hegyeknek. E dombok közvetlen az Ondava partján kezdődnek, ott ahol S.A.Újhelytől jövő országút Magyarsastól jőve átszeli a folyót
- így mutatja be a községet a Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban található 1933 – ban íródott krónika, majd megjegyzi még: „A talaja sok helyen erősen kavicsos és homokos jellegénél fogva nem nagyon alkalmas a búzatermelésre."
És ez így igaz: a talaj minősége és összetétele jelentősen korlátozza a mezőgazdasági termelést és kihat a gyümölcsfák termesztésére is. Sok fafajta nem kedveli a sekély, köves, homokos talajt - és hamar kiszárad. Ami bírja ezt a talajt: cseresznye, szilva és körte. Szürnyeg portáin ezek érzik jól magukat.
A községet körülvevő Szárcsatető nevű hegy legtetején emberemlékezet óta áll egy madárcseresznye-fa. Legendája a következő:
Teremtő Urunk, hogy kárpótolja a viszontagságok elviseléséért őrálló feladattal ruházta fel e vén fát. Ágaival sasszemmel figyeli a természetben történő változásokat, az emberek viselkedését, szokásaikat. Különös figyelmet szentel az alatta fekvő kisközség történéseinek. Az adatokat elraktározza az utókor számára, így törzse évről – évre egy vékony, de adatokban gazdag évgyűrűvel gyarapszik. Reggel korán ébred. Rövid imával megköszöni az Úrnak, hogy az éjjel megtartotta. Egész lényét a felkelő nap csodálatos látványa járja be. Szétnéz – szemügyre veszi a tájat. Arról a helyről, ahol ő áll, nagyon szép kilátás nyílik a körülötte lévő csodálatos természetre. Keleten megcsodálhatja a Kárpátok hófedte csúcsait, a Nagy-Magyarországtól elszakított területek szépségét. Nyáron a Nagyerdőnek is nevezett pusztaság és az alatta elterülő természet sokszínűségében gyönyörködhet. Északon a garanyi Avas-hegy köszön vissza - egy kis sétára hívogatja Almásy gróf kastélyába. Majd délre fordul. Az imregi Nagyhegy irányába néz. Kicsit odébb Magyarsasra tekint, s lám a Bertnáthok sírján már rügyet bont az orgona bokor. Majd az Anyaország felé veti tekintetét.
Oda nem mehetek, itt születtem, itt vannak a gyökereim, hogyan is hagyhatnám magam mögött az őseimet. Ez az Én sorsom, nyugszik meg, az Úr ide teremtett. Különben is itt vagyok boldog, itt mindenki ismer és megbecsül.
A fa egyik legerősebb ágán, amióta csak emlékszik az ember fia, egy jókora oldalas szalonna csüng. Ami nagyon lényeges: még soha ember nem nyúlt hozzá!
Úgy tartják, hogy ennek aztán nagy az ereje!
De milyen ereje lehet egy jókora, két - három sorban hússal átnyőt, akácfával füstölt, piros csípőspaprika, só, és zúzott foghagyma keverékével bekent oldalasnak? Már a látványa és az illata ellenállhatatlan étvágyra gerjeszt. Egy kis könnyhúzó ökölnyi vereshagymával kombinálva, nyersen vagy nyárson sütve, nyálcsorgató finom eledel. Hoppá, de itt nem csak erről van szó, de nem ám, hanem a varázserejéről. Milyen varázserő lehet e szalonnában?
Szóbeszéd tárgyává vált a környéken, sőt még a határon túl is, hogy Szürnyegen a családok, szeretetben, megértésben, békességben élnek, mint a mennyei paradicsomban. Egy férfi sem akarja felemelni a hangját és fenyegetésre is használt mutatóujját kedves feleségére, bármit is követ az el. Sokaknak fúrta az oldalát, hogy hogyan lehetséges ez- Keresték ám a titkát! Főleg a „gyengébb nem”, a falun kívüli asszonyok irigyelték asszonytestvéreik helyzetét.
Máshol, Szürnyegen kívül, bezzeg a gyengébb nem, bármily nyájas is volt férje ura iránt, azért mindig talált a férj egy kis csomót a kákán, hogy felemelje hangját és fenyegető mutatóujját, vagy más eszközökhöz folyamodott, hogy fenntartsa a fegyelmet a házban. Ekkor újra hatványozottan előkerült az környék asszonyaiban a vágy, hogy megfejtsék a szürnyegi mennyei paradicsomi állapotának titkát.
- Álmom volt, megvan a megoldás! - örvendeztett szomszédos faluban élő Mariska.
- Hát mit álmodtál, mondd már! - vonta kérdőre a szomszédasszonya, Juliska.
- Nagyon egyszerű a megoldás: be kell tartani az Úr adta Tíz parancsolatot! Tudod, azt amit Mózes a két kőtáblán lehozott a Sinai hegyről.
Hogyan is terjedt akkorában a hír? Hát szájról szájra. Mariska menyecskénk is szeretett ám hírt terjeszteni! Így a falu apraja-nagyja már délre értesült a paradicsomi élet titkának recepjéről.
Mivel akkorában csak a pap tudott olvasni, Mariska megkérte a papot, hogy a szószékről részletesen magyarázza el a Tízparancsolatot, hogy azt jobban megértsék, és be tudják tartani. Kicsit furcsállta a tisztelendő úr a hirtelen jött hitbuzgóságot, de szívében nagyon örült Mariska érdeklődésének.
Vasárnap lévén a falu apraja nagyja, akinek csak lyuk volt az orrában ott volt a délutáni Istentiszteleten. Mindenkit leginkább a Tízparancsolat magyarázata érdekelt. A tisztelendő úr egyesével részletesen elmagyarázta a Tízparancsolatot. Kitért annak legapróbb részleteire is. Többször is elismételte, hogy mi is a törvény summája.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: szeresd felebarátodat , mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény."
Meg is volt a foganatja az Úr házában való járásnak! A Tisztelendő Úr magyarázata meghallgatásra került minden szívben. Örült is ám szívében a Tisztelendő, mert ki ne örülne ha látja munkájának gyümölcsét. Minden háztartásban úgy éltek a hívei mint a galambok. Lesték egymás kívánságát, szeretetben békességben voltak egymás iránt.
- Van-e ettől nagyobb beteljesülése az Úr igéjének, kell-e ettől több? - gyönyörködött munkájában a lelkész, és persze a mi Urunk ott fent. Megvolt hát a paradicsomi állapot, mindenki elégedett volt.
Telt múlt az idő, generációk jöttek mentek. Változtak a szokások, változtak az emberek és persze a vélemények. Minél jobb dolga volt az ember fiának, annál magabiztosabbnak érezte életét. Jó dolgában megfeledkezett az Úr szaváról. Kevesebbet ment istentiszteletre. Valahogy újra megint rossz irányba fordult a világ menete. Egy szó mint száz feledésbe merült Mariska álma.
És hogy mi lett a szalonnával? Hát, a legenda szerint ahhoz bizony csak az nyúlhat, abból csak az ehet, aki még kedvesére nem emelte fel a szavát és fenyegetően a mutatóujját. Így érintetlenül ott lóg az őrt álló vadcseresznyefa ágán.
Bízzunk benne, hogy egyszer majd eljön az idő, mikor egyetértésben elfogyaszthatjuk - addig pedig igyekezzünk minden nap jobb és jobb életre törekedni. Biztosan az is hozzájárulhat, amit az akkori időben és ma is a szószékről hirdet a lelkészünk.... a templom ajtaja mindenki számára nyitott. Aki nem hiszi járjon utána!
És: a templomnál hamarosan Petőfi körtefáját is megcsodálhatja a betérő - az oltványt ugyanis a református parókia udvarán istentisztelet keretében ültetik el Szürnyegen.
forrás: Szürnyeg jelentkezési anyaga
