Németh Hajnal Auróra a népi kultúra újrateremtésére buzdít, arra, hogy a családi örökség tárgyait forgassuk vissza az élet körforgásába. A mindennap viseletben járva a nőiséget pompájában hordozó, ötszörös Hungarikum-díjas ipar- és képzőművésszel Werner Krisztina készíett interjút a Kultúra.hu-n!
Törött brossokat, szakadt népviseletet, molyrágta kasmírt, garázsban eldugott kalocsai terítőket és fiókban heverő Mária-medálokat keres jártában-keltében, hogy a nevéhez fűződő Aurora FolkGlamour stílusban új életre keltse őket. Ami másoknak haszontalan kacat, az számára kincs; virágos koszorúi, hímzett ruhái, topánkái, ékszerei a fenntarthatóság jegyében készülnek, és a villamoson is a maga tervezte kollekcióban utazik. Rajongótábora egyre népesebb, TikTok-videóit a legfiatalabbak követik, közös szelfiért szaladnak utána az utcán a lányok. Naponta írja bejegyzéseit a közösségi média platformjain, népszokásokat, viseleteket, hímzésmintákat, szimbólumokat elemez, megosztásait tanórákon olvassák.
Szűz Mária gyakran megjelenik a művészetében az anyaság ikonjaként, szimbólumaként.
Idei nagy projektem a Patrona Hungariae-kollekció. Az ékszerek már elkészültek hozzá, nagy álmom, hogy a ruhákat is bemutathassam valamelyik nagy Mária-ünnepen. A nyakékeket, fülbevalókat, amelyekhez antik Mária-zarándokérmeket kerestem, különleges hímzésmintákkal díszítettem. A szív, a szeretet, a galambpár, amelyek a szerelem jelképei, itt a Jézus Krisztus felé áradó tiszta szeretetet jelképezik. Nefelejcsek nyílnak, amelyek elmossák a bánatunkat.
Milyen szerepük van az anyáknak, a női elődöknek a magyar népi hagyományok és értékek átörökítésében?
A lányoknak az anyák adták át tudásukat. Ami először eszembe jut, az a stafírung, vagyis a hozomány elkészítése: már a kislányoknak az esküvő fontossága lebegett a szemük előtt. A hozomány szigorú előírások szerint tevődött össze, rengeteg darabból állt. A menyegző napján kivitték az utcára a bútorokkal együtt, a falu szemrevételezte, és akié nem volt megfelelő, azt bizony megszólták. A lányoknak meg kellett tanulniuk hímezni, varrni, szőni, bútort festeni. A stafírung hatalmas munkát igényelt, hiszen a törülközőtől kezdve a viseleten át a festett tükörig mindent saját kézzel készítettek. Ezek a darabok voltak a közös élet kezdő darabjai.
Hogyan illeszti össze művészetében az újítást a hagyományos technikák megőrzésével?
Mindenben meg lehet találni a szépséget, és mindent át lehet tervezni úgy, hogy új értéket és szépséget adjunk. Persze kreativitás is kell ehhez, de én ezt tanultam az egyetemen. Keverjük a technikákat: csipkeverés, kézi vésés, kézi hímzés, 3D-nyomtatás, CNC-marás, LED-világítás. Szerintem ez így van rendjén. A népviseletet kezdetben olyan textilből varrták, ami a maguk termesztette növényekből készült: lenből, kenderből. Később megjelentek a gyári anyagok: kasmír, selyembrokát, üveggyöngyök, gyári csipkék. Fontosak a múzeumok és a hagyományőrző csoportok, de az is, hogy haladjunk a korral. Elődeink is ezt tették. Én például a nagy szoknyáim alatt tüllszoknyát hordok, amely kényelmes, könnyen mosható és szép. Ezenfelül olyan alakot formál, ami nőies sziluettet ad, és ki ne szeretne nőies lenni?
A Mesés Aurora FolkGlamour Divatbemutatón egyedülálló módon ötvözi a divatot és a népi kultúrát. Miként választja ki ennek elemeit?
Minden felkérés előtt átbeszélem, milyen irányban kutathatok a magyar népmesék, balladák, legendák világában. 2023-ban Petőfi, Madách és a Himnusz kétszázadik évfordulóját építettem be. 2024-et Győrben kezdhettem a magyar kultúra hetében, ezért egyértelmű volt, hogy a Himnusz születését mutatom be. Helyi táncegyüttesekkel dolgozom, így mindig más a végeredmény. Ha szabad kezet kapok, szárnyalok a nagy könyvtáramban. Ami megihlet, ahhoz tervezek ékszert, ruhát, koszorút, és utána választok zenét, készítem a koreográfiát.
Tematikus kollekcióinak egyik legékesebb darabja a nemzeti összetartozás ruhája, amelyben aranyszálakkal köti össze az egymástól elszakított magyarokat és területeket. Hogyan jött az ötlet?
Minden évben készül egy-egy nagyobb projektem. Tavaly az összetartozás szó érintett meg, hogy június 4-e ne az elszakítás napja legyen, hanem az összetartozást fejezze ki. Megjelent szemeim előtt a ruha és az ékszer: aranyszálakkal fehér textilre minden elszakított magyar területről gyűjtöttem hímzésmintákat, ezeket rajzoltam egymás mellé. Nagy és kimerítő munka volt, hogy ne egy giccses virághalmazt lásson az, aki ránéz, hanem nemzeti egységet, szépséget, emelkedettséget. A premierje június 4-én volt Sokorópátkán, ahol Zsikó Zsuzsanna és Török Tilla énekelt minden elszakított magyar területről egy-egy népdalt. Ahogy énekeltek, elkezdett szakadni az eső, a könnyeket is elmosta. Emelkedett pillanat volt.
Mit jelent az ön számára, hogy művészként személyesen képviseli a nemzeti értékeket?
Boldog és hálás vagyok, hogy a népviselet napja nagykövete és a Magyar Viseletért díj tulajdonosa vagyok. Ezek a címek visszajelzést adnak, hogy jó úton járok. Andrásfalvy Bertalant idézném: a magyar népi kultúra nem a múlt, hanem a jövő. Úgy szoktam fogalmazni, hogy idehozom a múltat a jelenbe, és a követőimmel továbbvisszük a jövőbe.
Mi lehet a divat szerepe a kulturális örökség megőrzésében?
Ha divatmagazinokba fotózok ismert emberekkel, akik sok embert tudnak megszólítani, akkor én is nagyobb tömeget tudok elérni. Ha ilyenkor elejtek egy-egy különlegesebb történetmorzsát, elérem a célom; nagyobbra nyitom a magyar népi kultúra ajtaját, és beáramlanak olyanok is, akiket amúgy nem szólított meg ez a világ.
Miként látja a magyar népi kultúra, a hagyományok helyzetét és jövőjét a mai társadalomban?
Ha haladunk a korral, élővé tehető minden része, és érdekessé kell tenni. Kodály Zoltán szerint minden generációnak újra kell tanulnia a saját kultúráját. Én is ezt gondolom. Mindent megteszek, hogy csatorna, híd legyek az ősi gyökereink és a mai világ között. Eljutok a fiatalokhoz, használom a mai kor nyelvét, az összes online platformot. Muszáj megtalálni hozzájuk a kulcsot. A TikTokon is jelen vagyok, ott érem el a legfiatalabbakat. Volt olyan, aki írt, hogy elővette a nagymamája szoknyáját, miattam vásárolt fonalakat, és elkezdett hímezni tanulni. Ez a lényeg és igazi érték. Próbálok érthető módon fogalmazni, viccesen, elgondolkoztatóan az érzelmekre hatni. Néha úgy érzem, a nyakamba vettem az egész magyar népi kultúrát és cipelem a hátamon… Ez nehéz út és nehéz misszió. Ám szép és nagyon fontos.
Kik hordják a ruháit, ékszereit?
Szerencsére nem tudok életkort meghatározni, mert készítettem két és fél éves kislánynak és 83 éves hölgynek is. A stílusban sincsenek határaim – mivel iparművész vagyok, bárkinek bármit tudok tervezni. Aki hozzám jön, tudja, hogy az Aurora FolkGlamour nem minimalista, a magyar népművészet mindennek az esszenciája. A viseletek voltak valaha a trezorok, az emberek az összes pénzüket ezekbe fektették: selyembrokát anyagok, bársony, csipke, gyöngyök, hímzett szalagok, muranói üveg nyakékek.
A művészi víziója milyennek mutatja a munkásságát húsz év múlva?
Nagyon remélem, akkor is a „magyar Frida Kahlo” leszek, nagy virágkoszorúkat hordva, és bemutatva, hogyan lehet idősebb korban is viselni színeket, viseleteket és szimbólumokat. Bízom benne, hogy példát mutatva, hitelesen elöl járva tudom továbbvinni a magyar népi kultúrát, a követőim valóban hordani fogják a magyar népviseleteket, behozzák a mindennapjaikba a magyar népszokásokat, és elkezdenek néptáncolni, énekelni főzés közben is.
