November 19-e nem egyszerű névnap: Magyarország egyik legtöbb hagyománnyal átszőtt téli határnapja. A katolikus egyház ekkor emlékezik meg Árpád-házi Szent Erzsébetről, a „szegények jótevőjéről”, akinek alakja egyszerre kapcsolódik a középkor legendáihoz, a paraszti időszámításhoz és a gyermekjátékok világához. Aki ezen a napon Erzsébeteket köszönt, egy ezeréves hagyományt is felidéz.

Szent Erzsébet – a rózsák szentje

Szent Erzsébet 1207-ben született, II. András magyar király lányaként. Tizennégy évesen feleségül ment Thüringia fejedelméhez, Lajoshoz, majd férje korai halála után teljes vagyonát a szegényekre és betegekre fordította. A legendák szerint egyszer, amikor tiltott alamizsnát vitt a köpenye alatt, a kenyerek rózsává változtak – innen ered a rózsacsoda, amely a pünkösdi énekekben is visszaköszön. Erzsébetet 1235-ben avatták szentté, alig négy évvel halála után, ami kivételes gyorsaság a középkorban.

„Erzsébet megrázta a pendelyét” – a nap időjóslatai

A paraszti kalendáriumban Erzsébet napja a tél közeledtét jelezte. Ha november 19-én havazott, azt mondták: „Erzsébet megrázta a pendelyét.” A hó ilyenkor jó jel volt: lágy, enyhe telet ígért. Debrecenben így mondták:„Erzsébet, Katalin havat szokott adni, A bitang marhákat jászolhoz kötözni.” A két egymáshoz közeli női névnap – Erzsébet és Katalin – a karácsonyra mutató napok voltak: a gazdák ezekből következtettek a tél erejére.

A földművesek számára ez határidőt is jelentett: erre a napra be kellett fejezni az őszi búza vetését. Az állatokat ilyenkorra mindenhol lehozták a nyári legelőkről, és behajtották az istállóba.

A tél rámutató napja

Erzsébet napját a néphagyomány sokszor úgy emlegette, mint a tél „megmutatkozását”. Azt tartották: „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja.” Ha a nap derűs és szélcsendes volt, akkor kemény hideget jósoltak; ha eső vagy hó érkezett, enyhébb tél és bőséges termés ígérkezett. A mai napig él a hiedelem: ha ilyenkor havazik, a tél nem lesz kegyetlen.

Mi maradt mindebből ma?

A népszokások nagy része már elhalt, de néhány kifejezés ma is él a hétköznapi beszédben. A „megrázta a pendelyét” szinte mindenki számára ismerősen cseng, még ha kevesen tudják is, hogy Erzsébet ünnepéhez kötődik. A búzavetés határideje, a jószág behajtása ma már inkább agrártörténeti érdekesség, de az időjóslás humoros mondatai – „Szent Erzsébet napja tél erejét szabja” – jól átvészeltek évszázadokat.