Jankovics Marcell stílust teremtett itthon, mikor népi motívumokra alapozva alkotta meg előbb a János vitéz, majd a Fehérlófia és a Magyar népmesék-sorozat vizuális világát — a népművészetért igazán nem rajongó kádári kultúrpolitika regnálása ellenére. Korszerűt alkotott ezzel akkor, mikor az egész világban új utakat kerestek az animációs alkotók. Vajon hogyan hatott a Beatles-film, a Sárga tengeralattjáró a János vitézre? És persze hogy lehetett népi alapokon nyugvó animációra támogatást kapni a Kádár-korszakban?

Vedd alapul a népi díszítőművészetet! A motívumokhoz adj hozzá a szecesszió stíluselemeiből és a pop-art lendületéből! Fűszerezd némi pszichedeliával! Az eredmény egy különleges vizuális világ, amelyet az animációtörténet szakírói majd   „szecessziós popart"-ként emlegetnek a jövőben.

Így összegezhetőJankovics Marcell sikerreceptje, amivel stílust teremtett. De már itt meg kell jegyeznünk, hogy ő maga a pszichedelikus jelzőt nem találta annyira találónak, inkább azt a megfogalmazást használta, hogy filmjei „álom-szerűek".

Tény ami rény: első egészestés animációja, a János vitéz (1973)  annyira sikeres lett, hogy Matolcsy Györggyel és Mikulás Ferenccel továbbgondolták — és hamarosan televíziós sorozat-megrendelést szereztek vele a Pannónia Stúdió Kecskeméti Műtermének. Így jöhetett létre a Magyar népmesék sorozat, amely 9 évadot ért meg és 32 éven át futott a Magyar Televízióban.

De mi volt a siker kulcsa? Valószínűleg a  rendhagyó, formabontó közelítés és az addigi történetmesélős-leábrázoló rajzfilmek világától markánsan elkülöníthető, egyedi megjelenés.

Az animáció addig ismert határainak feszegetésével a hatvanas évek óta több alkotó is kísérletezett világszerte. Az animáció hollywoodi aranykorának(1930-60) leáldozása után a stúdiók egy része megmaradt a hagyományos, történetmesélő rajzfilmek készítésénél, de már kisebb költségvetéssel - és elsősorban az új médium, a TV számára. Mások viszont szakítottak az addigi hagyományokkal, és egészen új utakat nyitottak az animáció történetében. Nemzetközi szinten az első nagyformátumú újítás a cseh-német származású rendező, Heinz  Edelmann munkája, a második brit animációs mozifilm, a Beatles számára készült Sárga tengeralattjáró volt. (Érdekesség: az első brit egészestés animációt a magyar származású John Halas producer-rendező jegyezte feleségével, Joy Batchelorral párban - ez volt az az 1954-es Állatfarm- Orwell regényéből.)  Mivel akkoriban a  nemdisney-stílusú animációk rendre csődbe vitték a stúdiókat - így Edelmann is óvatos volt és különleges ötlettel rukkolt elő, amely a film vizuális világára és a szerkezetére is kiterjedt.  A Sárga tengeralattjáró, miközben markáns, néhol már pszichedelikus vizuális élményt ad -  csak laza történetmesélésre vállalkozik. A készítők a rajzfilmes eszköztárat vegyítik az élőszereplős felvételekkel, a film néhol szecessziós, másutt pop-artos, tartalmaz pszichedelikus jegyeket és a kollázsokkal sem fukarkodik. Edelmann úgy találta ki a szerkezetét, hogy lazán kapcsolódó rövidfilmek füzére lehessen. A stílusokat 5 percenként tudta így váltogatni - hogy a nézőnek ne legyen ideje megunni a filmet. És nem is unták: bár a kritika vegyes volt, és sokan nem értették a Sárga tengeralattjárót, a Beatles népszerűségének köszönhetően kasszasiker lett belőle. És nem mellesleg: különleges képi világa évtizedeken át formálta az animációs világot - a  Monthy Python rajzfilmjeitől a Sesame Street-en át egészen a Spongyabob Kockanadrágig.

Jankovics Marcell a 79. születésnapján adott interjújában így emlékezett arra, hogyan befolyásolta az alkotófolyamatban Edelmann filmje. 

„ A képes forgatókönyvhöz nagy segítség volt a Sárga tengeralattjáró, ez tagadhatatlan. Számomra az volt a jelentősége, hogy fölrobbantotta azt a világot, amelyben az animációs film addig létezett. (Persze túl azon, hogy a Beatles zenéjét teljesen érthető módon szereti egy 27 éves ember – hisz korosztályombéliek a fiúk.) Addig stilárisan két réteg volt: a hollywoodi, Disney-féle és a New York-i UPA (United Pictures of America), amely az európaihoz állt közel. Nekem viszont kellett egy harmadik, mert én egyikben sem éreztem magam igazán jól."

Jankovics Marcell animáció-újító vállalkozása, a János vitéz egységes stílusú, elejétől a  végéig szecessziós popart film lett. A szecesszió nagy triásza, a szimbólumok, az ornamentika és a népiség  végigvonul Jankovics filmjein is.  Az alkalmazott népi motívumok a bútorfestés, a  hímzés vagy a népi fafaragás világából származnak. Mindehez a popart bátorságát társítva és némi álom-szerűségbe burkolva friss és új képi nyelvet talált - egy olyan nyelvet, amit minden néző könnyen értett. Persze meglepő vállalkozás volt a kádári években népművészet alapjain nyugvó vizuális világgal előállni - de okosan elhelyezve átcsúszott minden rostán. 

„A János vitéz gyártása a Pannónia Filmstúdió vezetőjének, Matolcsy Györgynek az érdeme, aki tágítani akarta a hazai rajzfilmes palettát. Már a háború előtt is volt terv a történet megfilmesítésére, Jaschik Álmos grafikusművészé. Azonban az ő grafikai világa a kommunista években nem örvendett nagy szeretetnek és elismerésnek, ugyanis a szecessziós, – ma úgy mondanák – magyar érzelmű nemzeti stílust képviselte. Az apropót az adta, hogy 1973-ban volt Petőfi születésének 150. évfordulója, a filmet addigra kellett elkészítenünk. 1971-ben egy házon belüli pályázatot írt ki a stúdióvezető, és amikor ez a pályázat első körben szóba került a Művészeti Tanácsban, amelynek én akkor már a tagja voltam, kiderült, hogy Szoboszlay Péter, Szabó Sipos Tamás és én filmtervem nagyjából egyféle elképzelésen alapul. Megállapodtunk, hogy mi hárman közös forgatókönyvvel pályázunk. Én csináltam hozzá a grafikákat, Szabó Sipos Tamás írta meg a film szinopszisát másfél-két oldalban, és ezzel megnyertük a pályázatot. Nagy gesztus volt a részükről, hogy ők ketten rögtön hátraléptek, hogy rendezzem én a filmet. De a gyártási folyamatban, egészen addig, amíg meg nem történt az elfogadás, végig együtt dolgoztunk a forgatókönyvön: amit én kidolgoztam belőle, azt ők véleményezték" - mesélte a vállalkozásról Jankovics.

A János vitézben és a Magyar népmesékben az alakok kontúrozottak, de a kontúr állandóan hullámzik, mint egy ornamentikus díszítés. Sőt, van, ahol maga a népi motívum válik a fő tartalommá és hoz létre mozgást — elég csak a Népmesék főcímére gondolnunk. A stílus egyébként praktikus volt a rajzolás szempontjából — nem látszott, hogy 150-en dolgoztak csak a János vitézen. A színvilágért felelős Richly Zsolt is erősen támaszkodott a szimbólumokra és még a  szín által hordozott hangulati tartalomelemekkel is játszott. Érdemes megfigyelni, ahogyan a  figurák színe hangulatuknak megfelelően változik a sorozatban.

A Fehérlófiában Jankovics tovább finomította a stílust. A történetet 6 mese-változatból gyúrta össze, mert a szimbolikus lényeg, az örök körforgás foglalkoztatta. A történet megújítása mellett markáns formai újításra is vállalkozott a rendező. Eltűntek a  korábbi filmekre annyira jellemző kontúrok - mert egy egészen új technológiával dolgoztak a Kecskeméti Stúdió animátorai.

„Kezdettől fogva zavart a hagyományos rajzfilmek esetében a hátterek és a figurák közti stíluskülönbség, aminek egy fő oka, hogy a cellre festett figurákat kontúrok keretezik, a háttereken, ha van is kontúr, az beivódik a papírba, mintha nem is lenne. Meg akartam szabadulni a kontúroktól. Hasonló a helyzet a színekkel. A hátterek tompább színűek, mert beissza a festéket a papír, a celleken pedig kiugranak. Ezt kellett összehangolnom. A kontúrok elhagyása ebben az esetben összefüggött a tartalommal is: a szereplőim világítottak, ezért „fénykontúrokkal” élhettem" - mondta a filmről.

A celluloidra festékszóróval vitték fel a szín-rétegeket, hogy az említett különbségeket felszámolják. A figurákat a kontrasztok különítik el a képsíkon - így  szabad, ornamentikus  áramlásukat semmi nem korlátozta. Érdekes megfigyelni, ahogyan a színek a filmben sokszor önálló életre kelnek, elhagyják a  figurát, háttérből előtérbe lépnek majd visszahúzódnak. És minden szín és forma szimbólum; jelentés hordoz.

„A Goethe által kutatott színkört használtam célzottan, ami részint az idő köréhez, részint a jellemekhez igazodott. Egy példa: az éj sötétkék, a hajnal türkiz, a reggel zöld, a dél sárga, a délután narancs, az alkony vörös, amiből a bíbor visz vissza a lilán keresztül a kék éjszakába. A „sötét oldalt”, vagyis a sárkányok világát ugyanez a színkör sötéten, tompábban és félelmetesebben jellemzi. A gépmozgásoknál szintén a körkörösséget jelképező íves mozgásokat és függőleges fahrtokat használtam „ideológiai” okokból a szokottnál sűrűbben. A színek és a mozgásformák mellett a filmbéli geometriai formák szintén jelképek. A Napra utaló szimbólumként a kör a tökéletességet és a teljességet, a háromszög, mint a filmbéli három fivér szövetsége, a stabilitást és a harmóniát, a jin-jangra utaló cseppalak az örök körforgást, a szögletes formák az agressziót hivatottak jelképzeni."

Ez a film lett Jankovics átütő erejű nemzetközi sikere -  1984-ben Los Angelesben minden idők legfontosabb 50 animációs filmje közé választották. 

A népművészet és a népmese a rendező számára egy egészen új világot tárt fel. A már idézett különleges nagyinterjúban úgy beszélt a meséről, mint örökérvényű tartalomról.

„Nem a felszínt birizgálják, hanem a lelket érintik, az emberi tudatalattijába férkőznek és összekapcsolnak bennünket a világmindenséggel. A külső kozmosz és az ember belső, lelki, tudatalatti világának harmonizációi. "

Jankovics Marcell idén májusban lenne 83 éves. 

forrás: nfi.hu

az idézetek forrása: A lényeg a kozmikusság - Orosz Anna Ida interjúja a 79 éves Jankovics Marcellel