Csík János nélkül folytatja útját a harminchat éve működő Kossuth- és Fonogram díjas Csík Zenekar. János – a zenekar vezetője és egyik alapítója – januárban új fejezetet nyit az életében, de nem köszön el a közönségtől. Nagy Daniella interjúja a kultúra.hu-n!

Miként ért meg önben a döntés, hogy kilép a zenekarból?

Egy évvel ezelőtt említettem először a zenekarnak, hogy körvonalazódik bennem ez a döntés. Ahogy ők sosem hagytak cserben engem, úgy én sem akartam őket cserbenhagyni. Amíg nem találtunk jó megoldást a helyzetre, parkolópályán volt a kilépésem. Nagyon hálás vagyok a zenekarnak, mert a huszon-egynéhány évvel ezelőtti súlyos autóbalesetem idején elképesztő összefogást élhettem meg velük.

Együtt küzdöttünk meg azért, hogy megmaradjon a zenekar, és úgy érzem, Isten áldása van azon, hogy sikerre vittük a dolgot. Nekem személy szerint az is nagy küzdelmet jelentett, hogy ezt követően fémcsavarokkal a testemben kellett koncerteznem, és úgy kellett színpadon állnom, mintha semmi gondom nem lenne. A Csík Zenekarnak nagyon intenzív, aktív élete van hál’ Istennek, de az ember egy idő után elfárad, lelassul.

Úgy érzem, a hagyományos módon idén is közelgő Óévbúcsúztató koncertünk – amelynek az esti időpontja előtt délutáni ráadáskoncertet is tartunk – jó alkalom a búcsúzáshoz. A december 30-i születésnapom kapcsán jött létre ez a produkció, ahol a közös muzsikálást és a közönséget egyaránt ünnepeljük. Mindemellett én kerek évfordulót ünneplek, hatvanéves leszek. Nem gyászhírként érdemes kezelni a kilépésem, hanem egy megújulás kezdeteként. Hiszen az egész zenekar azon dolgozott az elmúlt évben, hogy jó megoldást találjunk.

Miért épp Gál Tibor érkezik az ön helyére, miért rá esett a választás?

Tibor ugyan csak tizenkilenc éves, de igazi kis csoda a maga tudásával. A Felszállott a páva című népzenei műsorban Az év legjobb férfihangja díját kapta, ezt követően a Sarjú Bandával lépett fel. Általa olyan fiatal erő kerül majd a társaságba, aki talán új ritmust, új ízt hoz a zenekar életébe.

Továbbra is támogatom őket, ha szükség van rá, és biztos lesz olyan rendezvény is, ahova meghívnak vendégművészként. Az én saját döntésem, hogy ezt követően lassabb tempóval élem az életem, de bevallom, előadóként nem tudom és nem is akarom teljesen elhagyni a színpadot. Van jó néhány olyan produkció – irodalmi és adventi műsorok –, amelynek továbbra is részese leszek.

Az interjúban Csík János beszél még saját népzenei projektjéről, a jövőről, további közös munkájáról a Csík zenekarral és az is kiderül, hogyan készül a december 29-ei, a 2024-es évet és őt magát búcsúztató Csík koncertre. Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható.