Virágokkal díszített porták, kapuk, pajták. Táncosok, zenészek, hagyományos öltözettek. Tűzugrás, gyümölcsfák, virágkoszorúk, mézeskalács-szívek. Idézzük fel együtt a nyarat a Vasi Skanzen tradicionális mennyegzőjével!

A Vasi Pajták 2023. június 17-ei rendezvénye hangulatában és színvonalában sokáig emlékezetes marad. A virágokkal díszített porták, kapuk, pajták és a sok hagyományos öltözet forgataga a több száz éves épületek között eleve igazán különleges látványt nyújtott. 


A kispajtában az őshonos gyümölcsfajtákról szóló kerekasztal-beszélgetéssel kezdtünk, amelynek apropóját a falu meglévő gyümölcsöse közelébe újonnan ültetett facsemeték adták. Ambrus Lajos író és Szarvas József színész, a hazai tündérkertek elhivatott oltalmazói voltak vendégeink, akikkel dr. Balogh Lajos botanikus beszélgetett.

Közben a kerített ház pajtájánál már lehetett virágkoszorút kötni, mézeskalács szívet díszíteni, és vászontáskát színezni természetes alapanyagokból. Népszerű volt az agyagozás, a fazekasműhelyben virágnyomatokkal díszített ajándéktárgyakat készítettek. A kisebbek, egy számukra kialakított mesesarokban rövidebb történeteket hallgathattak Schmidtné Vinczi Réka előadásában.

Viszik a menyasszony selyem ágyát

Az este közeledtével rengeteg ember gyűlt a a Szalafői ház előterébe. Mindenki a nap fő műsorszámára, a lakodalmas szokások felelevenítésére volt kíváncsi. A hangulat méhgis családias maradt, a nézők  körbevették az első tánccsoportot. Nagyon ötletes volt a szervezők részéről, hogy gyerekekkel, a Pesovár AMI gyerekcsoportjaival játszatták el a leendő ifjú pár egymásra találását, templomi szertartását - mindezt évődő, humoros párbeszédekkel, népdalokkal, táncos betétekkel. 


A „nagyok” a közelben várakoztak, s mihelyst befejeződött a gyerekműsor, átvették a stafétát. Innentől az Ungaresca táncegyüttesek tagjai bonyolították tovább a történetet, dalok terén kiegészülve a Gyöngyösfalui Szent Márton Templom Énekkarával.

Ahogy haladtak az események, úgy vándoroltak portáról-portára a fellépők, s persze a látogatók. A sárfimizdói háznál, a vőlegény házánál megtörtént a legényélettől és szülőktől való búcsúzás. A kemenesaljai kapunál a kikérés leghumorosabb percei következtek:  álmenyasszonyok tűntek fel...de persze végül előkerült az igazi is.

Az esketés a haranglábnál volt, majd a kispajta és füves előtere lett a lakodalom fő helyszíne. Itt a vőfélyek ismét kibontakozhattak a míves beszédekben. A koreográfia alapját a „Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk” című 2019-es vasi összeállítás adta. Köszöntők, koccintások után a dalok és táncok ideje következett. Külön műsort adtak a leányok és legények, majd együtt is táncra perdültek. A sikeres pénzgyűjtés után az ifjú párt elkísértük az otthonukig. Itt csak ők táncoltak, majd a küszöbön-átemelés után egy kisbaba is előkerült, jelképezve a gyermekáldást.

Indultunk is a keresztelőre, a skanzen kápolnájához, ahol lejátszódtak az utolsó események, s az utolsó talpalávalókat húzták a Boglya Népzenei Együttes tagjai. Közben meggyújtottuk a szentiváni tüzeket, egy kisebbet a tűzugráshoz, s egy nagyobbat szalonnasütéshez, melegedéshez – utóbbit látványosan, a Magor Íjász Hagyományt Őrző Egyesület lobbantotta lángra egy égő nyílvesszővel.

Mihelyst csillapodott a tűzugráshoz rakott máglya tüze, kezdődött a bátrak programja: ki egyesével, ki párban, de egész családok is tüzet ugrottak. Régen a szentiváni tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célja volt.

A Szerelmes tüzek szép emlék marad a résztvevők számára. Még az is lehet hogy voltak a látogatók között olyan leendő házasulandók, akik kedvet kaptak egy hamisítatlan vasi-őrvidéki lakodalom megtartásához - felélesztve így szunnyadó hagyományainkat.


( a Vasi Skanzen beszámolójának szerkesztett részlete. írta: Csapláros Andrea, kuratóriumi elnök, Savaria Történelmi Karnevál  Közhasznú Alapítvány )