Minden kultúrában különös jelentősége van a napfordulóknak. A nyári napforduló június 21-én van, ez az év legrövidebb éjszakája. Sok helyütt ekkor tartanak tűzugró táncos mulatságot. Az egyház Szent Iván napját június 23-án ünnepli. A magyar népi kultúrában számos hiedelem és hagyomány övezi a jeles napot!

Szent Iván éjszakája az év legvilágosabb éjszakája. Az emberek ősidők óta  ünneplik ezt a jeles napot, amely az idők során termékenység-ünnepből lett keresztény ünneppé, és emellett különféle hiedelmekkel és szokásokkal is gazdagodott. 

Szent Iván valójában Keresztelő Szent János, aki Jézus érkezésének előkészítője volt. Mindössze fél évvel volt idősebb Jézusnál a Biblia szerint, valószínű, hogy ezért kezdte ünnepeltetni születése napját éppen fél évvel Karácsony, Szenteste előtt, június 23-án az egyház az V. század környékén. Magyar területeken az ünnep napforduló-kori szertartásokra épült rá a korai kereszténység időszakában. Erre az ünnep elnevezéséből következtethetünk - szláv Iván szerepel az ünnep nevében a latin János helyett. A magyar keresztény liturgia legrégebbi szavai a görög-szláv eredetűek - ezek származnak ugyanis az első térítőktől.

Az egyik legismertebb szokás a Szent Iván éjszakáján a tűzgyújtás. A közösségek tábortüzeket raknak és körbeülik, körbetáncolják, zenélnek és énekelnek, és részt vesznek a hagyományos tűzugró szertartásban. 

A tűznek erős védelmező és tisztító erőt tulajdonítanak, amely elűzi a rosszat és megtisztítja a környezetüket. Emellett a tűz felett átugrani szimbolizálja a megújulást és a szerencse megszerzését.

De hogy miért kell a tüzet átugrani? A népszokás eredetét, egyfajta választ Bálint Sándor: Ünnepi Kalendárium c. kötetében lehet fellelni:
Az Egyház Szűz Márián kívül csak Keresztelő Szent Jánosnak ünnepli meg a test szerint való születése napját. Ennek oka az, hogy Máriának Erzsébetnél való látogatása alkalmával az Üdvözítő közelsége miatt János is megszenteltetett anyja méhében: alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek (Lukács 1,41). Ezt Felsőszentiván népe úgy magyarázza, hogy a látogatás alkalmával János édesanyja méhében ugrált az örömtől. Ezért kell a tüzet átugrani, mégpedig háromszor, hogy Szent Iván közbenjárására a Szentháromság annál nagyobb kegyelmet adjon.

Szent Iván napjának hajnalán a nők sok helyütt virágfüzéreket készítettek, amelyeket fákra akasztottak, vagy vízre tettek.  Ez a szokás a termékenységet és a jó egészséget szimbolizálja. A hiedelem szerint a vízbe helyezett virágfüzérek varázslatos erővel rendelkeznek, amelyek megóvják a fürdőzőket és frissességet, egészséget adnak nekik.

Dömötör Tekla a  Népszokások költészete c. kötetében részletesen elemzi és idézi is a Szent Iván napot kísérő énekeket. Innen tudjuk, milyennek kell lennie az átugrásra rakott máglyának, és hogyan kell elhelyezkedni körülötte.

Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk.

Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok, 

A másikon űnek szíp öreg emberek, 

Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok, 

Negyediken űnek szíp ifju leginyek.

Szent Iván éjszakájához különleges gyógyító erő is kapcsolódik: az ekkor begyűjtött gyógynövények különleges hatással, nagy erővel bírnak. 

A Szent Iván-éji magyar népszokások a természet tiszteletére és az élet szépségére, az életörömre, a fényre emlékeztetnek. A tűzgyújtás, a virágfüzérek, a népi hiedelmek és jóslatok mind részét képezik ennek a varázslatos éjszakának, amely a közösségek számára összekötő szerepet játszik és élteti a Kárpát-medencei  kulturális örökséget.