Az aranymálinkó a sárgarigó - ami igazából nem is rigó. Verébalakúak rendjének tagja. Tóth János írása.
A sárgarigó küllemre, méretre talán hasonlít a rigókhoz, de akár hihető, akár nem rendszertanilag a verébalakúak rendjébe, a sárgarigófélék családjába tartozik ez a ritka szépségű énekesmadarunk.
Népi elnevezése rengeteg van: sármáringó, sárga velyhe, aranybegy, sármárinkó, aranymárinkó, aranymálú, aranymálé, szolgabiró, aranymál rigó, lórió, aranymál, aranymáj, pünkösdi madár.
„A hím szép aranysárga, szárnya, farka fekete, az utóbbinak a vége sárga; a szemen át a csőr tövétől indúlva fekete pászta, csőre vöröses hússzínű, szeme vérvörös. A tojónál és a fiókáknál mindaz, a mi a vén hímnél aranysárga zöldes, az alsó testrészek szürkésfehérek sötétebb csíkokkal. Fészke remekmű; mindég villás ágra, a villa tövébe építi és mindenféle finom rosttal és szélesebb háncsszalagokkal odaköti; kirakja és kiépíti mindennel a mi finom, még pókhálóval is. Fészekalja rendesen öt tojás fehér alapon gyéren álló élesen irott sötét foltokban. Kertekben is fészkel. Tavaszkor és nyár elején hangos madár, melynek lágy, mélyhangú tilinkóra emlékeztető hangja betölti az erdőszéleket és a nagy gyümölcsösöket. Ez a szép szózat a hímtől ered, míg a tojó bizony úgy felelget, mint a kis macska, a mikor valaki a farkára hágott.”
(Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról 1901.)
Igen későn, április végén érkezik meg ez a vonuló itt költő madarunk. Ennek az oka, hogy a lombkoronák madara, és igen visszahúzódó, nem szereti a nyüzsgést, főleg, ha fészekaljában már vannak tojások és fiókák. Azt szereti, ha megbújhat, ehhez pedig már kilevelesedett fákra van szüksége. Igen kedveli a kerteket, gyümölcsösöket, azokat éréskor szereti megdézsmálni, ettől eltekintve igen hasznos a kertember számára, mert a rontó bogarakat és hernyókat, cserebogarakat üldözi a lombokban, a földre nemigen száll le.
A fészke az egyik legbiztonságosabb építmény a fiókáknak, azt mindig egy-egy villás ágra építi úgy, hogy azt alulról fonja be, hogy a legádázabb viharok se tehessenek kárt sem a fészekben, sem a benne ülőkben.
A sárgarigó az egyik legrövidebb időt nálunk töltő költöző madarunk: későn érkezik és korán indul: már augusztusban útra kel - szeptemberre már egy példányt sem találunk a Kárpát-medence erdeiben. Az óvatos kis madárnak vonuláskor van talán a legnagyobb szüksége óvatosságra.
A magyar hagyományban a madárhoz nem, de a fészkéhez kötődik egy különös hiedelem. A pásztorok köréből ismert olyan mágikus eljárás, ami szerint a fészek vékony szálainak füstje visszaadja a tehén elapadt tejét. Dala pedig segített az uraival elégedetlen népnek az igazság kimondásában. A nép a sárgarigó énekét a következőképpen fordította le: „huncut a bíró” (Gömör, Nógrád, Borsod), vagy „Ficsúr a bíró!” (Jászság). De kérdez is a hangjával: Kell-e dió fiú?” (Alföld).
Ez a sárgarigó felszállott a fára,
Búsan zengi, elhagyott a párja,
Engemet is elhagyott a babám,
Mégse sírok, mint a sárgarigó madár.
Várni, várni babám, jaj de nehéz várni,
Egy kislányér két évet szolgálni.
Összeszedem könnyeim tentának,
Rózsás leveleket írok a babámnak.
Sárga rigómadár ne szállj fel a fára,
Inkább szállj a honvédkaszárnyára.
Dalold el a szomorú nótámat,
Elvitték a szeretőmet katonának.
(Kistárkány - Felvidék 1978.)
Nemcsak a nép dalfaragóit, hanem a költőinket is megihlette. Tompa Mihály, Gömör költőjének 1846-ban népdalra írt versében például:
Népdalok VI.
Sárga rigó páros,
Fák tetején szálldos;
Itt hagyom én, mert unalmas
Nékem ez a város!
Elmegyek én nyárra
A Tisza partjára,
Ott lakik az én szeretőm,
Ott legel a nyája!
Hó esik a rétre,
Ott maradok télre!
Édes anyám, édes apám
Elhagyom én érte!
A sárgarigó fészke építésének magasságával az elkövetkező nyári időjárásra is jósoltak. Ha alacsonyabbra építette, akkor szeles, viharos nyárra számítottak, ha magasra, akkor aszályos száraz nyár ígérkezett. Ezt ma is megnézhetjük, ha kellő türelemmel vagyunk, és meg tudjuk lesni a málinkót.
Szerencsére nálunk még gyakori költőfaj, védett madár. Természetvédelmi értéke 25.000 Ft. 2002-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az év madarának választotta.
Források:
A sárgarigó éve In.: Természetbúvár magazin 2002. 2. szám
Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.
Katona Mihály: Magyarországi madarak népies elnevezésének gyűjteménye 2020.
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant – Madárhatározó 1999. London
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – A sárgarigó
Schmidt Egon – Madárlexikon 2020.
