Magyarország | Heves vármegye | Abasár |

Szőlők, vadkörtefák - és hagyományok!

Abasár a Mátrai borvidék egyik meghatározó települése, és itt található Magyarország legmagasabban fekvő szőlőtermesztő vidéke, a Sár-hegy. 
Abasár számos természeti és kulturális értékkel rendelkezik, gazdag hagyományai, szellemi értékei és aktív civil közössége mind meghatározó szerepet tölt be a település életében. 

Abasár számos természeti és kulturális értékkel rendelkezik, gazdag hagyományai, szellemi értékei és aktív civil közössége mind meghatározó szerepet tölt be a település életében. Az Abasári Népfőiskola Alapítvány elsősorban az Abasári királyi és egyházi központ, illetve Aba Sámuel, harmadik magyar királyunk sírjának régészeti feltárásához kapcsolódóan jött lére.

Abasár gazdálkodására leginkább a szőlő- és bortermelés volt a jellemző, mely a mai napig meghatározza a helyi emberek mindennapjait és a község néprajzi hagyományait. Több, mint 30 éve rendezzük meg Abasáron a Nemzetközi Katona- és Bordalfesztivált, illetve  további borhoz és szőlőhöz kapcsolódó rendezvényeket is szervezünk. Tájházunk, az abasári Kapásház őrzi a szőlőtermesztéshez, szőlőműveléshez kapcsolódó tárgyi és néprajzi emlékeket. 

A szőlőföldek mellett ugyanakkor idős vadkörtefák is találhatók településünk határában. Méghozzá a 2016-ban „Abasári kőtenger” néven a Heves Megyei Értéktárba is bekerült területen. A Kőtenger korábbi vulkáni tevékenységből visszamaradt, változatos kőtömbök halmazát jelentő természeti  képződmény a Serpenyő-völgyben. Ebben a kőzet-felhalmozódásban a természet szép lassan  utat tört magának, leginkább vadkörtefák nőttek a hatalmas kőtömbök közé. Más helyszínen – a szőlőültetvények határában - de szintén egy vadkörtefa vált Abasár egyik ikonikus fájává.  Ennek a fának az eredetét még kutatjuk, de kora vélhetően meghaladja a száz évet.

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének Népzenei gyűjteményében több  Abasárhoz kötődő népdalt is találtunk, melyeket a helyiek még ma is ismernek és énekelnek. Ezekben a dalokban olykor a szőlő és a vadkörtefa is megjelenik.  A településen 1967-ben Paulovics Géza népzenekutató végzett gyűjtőmunkát. Ekkor jegyezte le a „Vadkörtefa fehéret virágzik…” kezdetű népdalt. Az eredeti hangfelvétel meghallgatgató itt. 

A település határában álló vadkörtefa fontossá vált a helyi közösség életében, napjainkban is arról számolnak be a lakosok, hogy a fához érve tudják, érzik, hogy már otthon vannak. Az abasári költőt, Kiss Miklósné Magyari Hajnalkát is megihlette az abasári körtefa. A  körtefáról szóló verse „Bazsalikom és levendula” című kötetében is olvasható.

A helyiek számára érezhetően nagy jelentőséggel bíró fa történetét és az ahhoz kapcsolódó néprajzi hagyományokat, történeteket Abasár szeretné a jövőben tovább kutatni, hogy ezzel is  erősítse a közösség helyi identitását, önismeretét. 

És Abasár hamarosan elültetheti majd Petőfi körtefáját is - és annak fejlődését is hasonló figyelemmel követhetik majd a helyiek, mint legendás, öreg körtefájukét! 

forrás: Abasár beküldött anyaga. cover: Facebook