Magyarország | Győr-Moson-Sopron vármegye | Ágfalva | Luther Márton tér
A falu, ahol a hűvös schneebergi szelek ellenére is finom alma terem!
Ágfalva közvetlenül a magyar-osztrák határ mellett, megközelítőleg 2500 fős kis falú Soprontól 4 km-re. A falu nevének első írásos említése 1194-ből származik, Dág néven a borsmonostori (Klostermarienberg, ma Ausztria) ciszterci apátság birtoka volt. Sopron városa 1390-ben szerezte meg és 1848-ig annak jobbágyfaluja maradt. Ágfalva neve az I. világháború után vált ismertté; az 1921. augusztus 28-i és a szeptember 8-i ágfalvi harcok következménye lett az 1921-es soproni népszavazás.
Ágfalva éghajlatát meghatározza földrajzi fekvése - hogy az ország nyugati szélén az Alpok lábánál található - így nálunk nem fordulnak elő olyan éghajlati szélsőségek (kontinentalitás) mint az Alföldön. Itt enyhébb a tél, hűvösebb csapadékosabb a nyár. Ritka a szélcsendes napok száma, ezért levegője mindig friss és tiszta. Ágfalva körül jelentős erdőterület található, savanyú barna erdőtalajok jellemzőek.
Erdő –mező áldásai
A szegény családok régi időszakokban tavasztól őszig járták az erdőt. A hóvirágtól és gyöngyvirágtól kezdve késő őszig találtak az erdőn és réteken szedni-, és eladnivalót. Különféle gombákat (vargánya, tinorú, rókagomba),epret, málnát, feketeszedret, sóskát, cikláment, áfonyát,szelidgesztenyét, madársóskát szedtek. Ezek és a gyógynövények voltak az erdő-mező áldásai.
Az 1894-ben készített össeírás szerint nagybirtok nem volt a faluban, a teljes földterületeten 242 parasztcsalád osztozott. Mindenki termesztett gyümölcsöt, legtönn szilvafából nőtt (2038) aztán a kajszi (1751) és az alma (1605) következett. De volt 1011 körtefánk is. Megélét itt még a mandula, a dió, a cseresznye, a meggy és az őszibarack, szeder, berkenye is. És a szelídgesztenye.
Ágfalva legjellegzetesebb gyümölcse a szelídgesztenye, amely a helyi általános iskola logóján is helyet kapott. Évente megrendezzük az Ágfalvi Gesztenye Fesztivált. Már az 1500-as évekből van feljegyzés hogy kurrens kereskedelmi és élvezeti cikk volt az ágfalvi gesztenye jóízű, első osztályú. Sajnos a szelídgesztenye kéregrák itt is nagy károkat okozott - de az állomány ma is gazdag.
A cseresznyetermelés is gyakori volt Ágfalván, szinte nincs, olyan terület ahol ne teremne meg. A bőtermő esztendőkben Sopron város piacán adták el a felesleget. A cseresznyét gyalog vitték be a piacra. Hátikosárban (18-20 kg) vagy kézikocsival szállították.
Almatermelésben nagyon kedveltek voltak a bőralmák vagy koszosalmák. Hasonló almafajta, az ágfalviak kedvence a cigányalma, mikulásalma. A cigányalma nagyon régi almafajtánk, már egy 1296. évi oklevél is említi, és egyszerűen„piros almának” nevezi. A cigányalmát általában Mikuláskor kapták a gyerekek és karácsonykor a fenyőfára került dióval együtt. A faluban erős evangélikus német kisebbség él, ezért sok gyümölcsfa neve a beszélt nyelven maradt fenn a köztudatban. Mindenféle almát „Zwibelapfel”-nak vagy „renet” –nek neveztek. Ágfalva a Schneebergről és a Rax-ról bezúduló hideg szélnek kitett község. Éppen ezért egykoron az itteni lakosság ebben az almafajtában találta meg az egyedüli termeszthető almát, mely a nyirkos, hűvös vidéken jól érezte magát. Bírta a téli eltartást, szállítást, s ami legfontosabb, a hideg szél sem tudott kárt tenni benne. További ismert almafajtánk: Rowammer,Christkindläpfel, Zuckeräpfel, Maschansker (Grazer), Kamill, Pogatscher, Breitling (Rowammer).
Ágfalva területén körtét is nagyon sok helyen találni. Főleg nyugati származású körték terjedtek el nagyon. Ezek érési sorrendbe Árpakörte, Császárkörte, Buckáskörte, Vajkörte, Lujzakörte, Kobbakkörte, Papkörte, Még több ismertfajta is volt Blutbirn, Haferbirn, Zuckerbirn,Augsburger, Salsburger, Petersbirn.
Ágfalva területén sok a vadon élő szilvafa. A származástanilag legősibb sziváink elvadulva, kerti sövényekben található sárga, piros és kék változatban. Régi ágfalviak a szilvát aszalták és télen a piacra vitték eladni. Az aszalt szilva nagyon keresett volt. A ringló viszont környékünkön nem nagyon terjedt el - lágy vizes húsú, emiatt nem piacos gyümölcs. Nehezen szállítható, csak házi fogyasztásra való.
A szőlőt mifelénk elsősorban a belőle nyerhető bor miatt termesztik. A századfordulón községi engedéllyel időnként a boros gazdák is mérhették saját borukat - „Burchenschrank”-nak nevezték házi kiméréseket. Legjelentősebb szőlőfajták: kékfrankos, izabella, delovári, noha. Házaknál gyakran lugasok is találhatók belőlük.
Régen a gyümölcsösökre fogadott csősz vigyázott. De azért a szegény gyerekek a tiltás, vigyázás, szigorú nevelés ellenére is megpróbáltak belőle csenni - sőt: a gyerekek jobban tudták, hogy melyik gyümölcsösben érik a körte vagy az őszibarack, mint a gazdája...de persze nagy kárt nem tudtak tenni a termésben.
És: Ágfalva hamarosan Petőfi körtefájára is vigyázhat majd - amelyet az 1848/49-es emlékmű mellé szeretnének elültetni.
forrás: Ágfalva jelentkezési anyaga, írta és gyűjtötte: Böhm András, szerkesztette: Pécz Ágota
