Románia | Hargita | Agyagfalva |
A Székely Nemzetgyűlések helyén is áll hamarosan egy Petőfi körtefájából!
Agyagfalva ősidők óta lakott település. Már a korai kereszténység idejéből majd a tatárjárás korából iis maradtak fenn agyagfalvi legendák.
Az elsüllyedt falu legendája
Réges-régen, sok emberöltővel ezelőtt, az agyagfalvi réten egy Boldogfalva nevű falu állott. Lakói boldogan éltek, szorgos munkával keresték meg a kenyerüket. A falun áthaladó vándor és koldus Boldogfalván érző szívekre, nyitott kapukra - és nyíló erszényekre talált.
A falu közepén egy templom állott. A falu apraja, nagyja itt gyűlt össze vasárnap és ünnepnapokon igét hallgatni. A Gonosz Szellem azonban megirigyelte a falu lakosainak nagy boldogságát s vesztükre tört.
Egy tavaszi napon az egyik földműves ekéje a puha földdel egy nagy darab aranyrögöt fordított a felszínre. Az aranyrögöt a megtalálója eladta, s annyi pénzt kapott érte, hogy egyszeribe a falu leggazdagabb embere lett. Futótűzként terjedt el a hír a faluban.
A falu apraját-nagyját hatalmába kerítette az aranyláz, mindennap túrták, ásták a földet, s aranyat kerestek. Vasárnap sem szünetelt a lázas munka. A templomba csak egyedül egy Décs nevű ember járt a feleségével. Többen is találtak aranyat, mesés gazdagokká váltak. De mit ért mindez, ha szívükben a Gonosz Szellem és hű csatlósa: a Viszály, Irigység, Vallástalanság, Fösvénység, sőt még a Gyilkosság is betelepedett.
A templom mellett levő temető sírásója a templom fala mellett egy vastag aranyérre bukkant, amely a templom alatt is folytatódott. A nép ezt megtudva, összebeszélt, hogy vasárnap éjjel le fogja rombolni a templomot.
Ennek hallatára a Gonosz Szellem boldogan járt fel s alá a földalatti kastélyában. Elérkezett vasárnap, és a délelőtti istentiszteleten, a templomban megjelent Mihály arkangyal és tudtára adta a papnak és a Décs házaspárnak, hogy a falu éjfélkor el fog süllyedni. A pap s Décs uram a feleségével egy szekérre a legszükségesebb holmijukat felpakolva vasárnap délután jó messzire elutaztak a falutól.
Éjfél tájban kivonultak a falusiak a templomhoz, de alig mérték az első csákányütéseket a szent hajlék falára, iszonyú dörgés hallatszott, megnyílt a föld, lángok csaptak föl s a falu mindenestül elsüllyedt. Az elsüllyedt falu helyén egy nagy tócsa keletkezett, amely idővel kiszáradt.
Holdvilágos éjfélkor még néha-néha most is felzúgnak az elsüllyedt falu templomának harangjai, figyelmeztetve azokat, akik hallják, hogy vigyázzanak, nehogy a Gonosz Szellem birtokba vegye a szíveiket. És nem messze attól a helytől, ahol valamikor Boldogfalva állott, egy új falu áll, Décsfalva, amelyet az elsüllyedt Boldogfalváról Isten segítségével megmenekült Décs uram alapított.
Tatárkútja
A tatárjárás idején a tatárok a célból, hogy Bögöz, Derzs és Agyagfalva lakóit egyformán kézbe tudják tartani a faluk közötti Telek nevű, széltől, vihartól védett dűlőt választották táborhelyül. Ebben a kellemes völgyben igen jó vizű forrást is találtak.
Innen, Telekből indultak a környék faluiba megdézsmálni a lakosság házainak padlását, kamráját és pincéjét. Sok időt töltöttek ott a tatárok és tartották rettegésben az embereket. Amikor a Kán a kutyafejűéknek parancsot adott az indulásra, elhatározták, hogy a forrást is eldugják, hogy az itteniek sose ihassanak abból.
Hatalmas bükkfát ástak ki tövestől es a forrásba ültették - elrejtve így annak még a nyomát is. Ám a tatárok munkája csak ideig- óráig bizonyult sikeresnek, mert a forrás a bükkfa odúján keresztül is feltört. A fa egy idő után már nem bírta a forrással való harcot - és törzse elkorhadva törött ketté. A gyökere és egy jókora fatuskó a földben maradt, ami a forrás köpűjévé alakult. Ma is abból csörgedezik ki a tiszta forrásvíz. Ezért hívják a teleki faköpűs forrást Tatárkútjának, amelynek vize gyöngy-tiszta és mindig friss.
Agyagfalvi nóta (Lőrincz Anikó gyűjtése)
Agyagfalva a nevét onnan kapta, hogy kiváló minőségű agyagából évszázadokon át készítettek jó minőségű téglűt és cserepet. Az 1800-as évek végétől az államosításig egy híres tégla-, és cserépgyár működött itt - az agyaglelőhely mellé építve. Ennek állít emléket a következő nóta, melyre Szőcs Ilona nénitől gyűjtött Lőrincz Anikó:
„Agyagfalvi cserép csűrbe kimentem sétálni
s ott láttam egy barna kislányt cserepet csinálni,
odamentem, megkérdeztem könnyű-e csinálni?
mire nékem azt felelte: tessék megpróbálni.”
Agyagfalvi Székely Nemzetgyűlések
A székely önkormányzás legmagasabb, többnyire Székelyudvarhelyre és az udvarhelyszéki Agyagfalvára összehívott fóruma a Székely Nemzetgyűlés volt. Az 1506. évi Agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés folytatta a Székelyudvarhelyen 1505-ben megkezdett törvényalkotást, a határozatokat befolyásolta az 1506-os, az ökör-adó miatti királyellenes lázadás vérbefojtása is. A székelység vezetőit ugyanis aggasztotta a király és a székelység hagyományos együttműködésének megbomlása. Az Agyagfalván összegyűlt hét székely szék vezetői megtiltották a lázadás, pártütés szervezését, ehelyett nemzetgyűlés tartását javasolták.
„Számtalan sokaság, akik a mi Székely Országunknak javáért meghalni készek volnának, és a Szent Koronához is hűséget tartanak.”
Az 1848. évi Agyagfalvi Székely Nemzetgyűlés
1848 őszén a székelységnek döntenie kellett arról, hogy a magyarság és a Habsburg-hatalom fegyveres küzdelmében melyik oldalon vesz részt. Az erdélyi polgárháborús események árnyékában ezért Berzenczey László kormánybiztos Székely Nemzetgyűlést hívott össze Agyagfalvára. Mintegy 60 ezer székely jelent meg az ősi tanácskozó helyen, a nemzetgyűlés elnökének gróf Mikó Imrét választották. Az összegyűlt székelyek esküt tettek a magyar kormányra és a királyra, békére hívták fel a románokat és a szászokat. Az egyre aggasztóbb polgárháborús hírek hallatára székely katonai tábor alakult, melynek fővezérévé Sombori Sándor huszárezredest nevezték ki. Az Agyagfalváról indított hadjárat a császári erők és támogatóik ellen nem volt sikeres, de a székely haderő megalakulása így is fontos kiindulópontot jelentett Háromszék nevezetes önvédelmi harcának megvívásához. A székely katonaság meghatározó szerepet töltött be Bem József nemsokára meginduló hadjáratában is. Az Agyagfalvi Nemzetgyűlés ugyanakkor véglegesen kijelölte a székelység helyét a magyar polgári nemzetben.
Negyvenezer székely hangja, Mint mennydörgés száll egekig:
—Ha menni kell, Isten úgyse' Menjünk el, de — egytől-egyig.
Ágyú dörren, kard megcsörren ... Ifja, véne tűzzel telve,
Minden arcon ott ragyog a Hazajáró ősök lelke...
Csatáinknak Tirteusa Megbámulta, megszerette.
«Bem apó» meg viszonzásul «Gyermekei»-nek nevezte...
Múlt napokról álmodozom. Szemeimben könnycsepp ragyog...
Büszkeségem bizonysága, Hogy magam is székely vagyok.
Fülei-Szántó Lajos
És: hamarosan Petőfi körtefáját is eültethetik Agyagfalván, az egykori Székely Nemzetgyűlések legendás színhelyén!
forrás: Agyagfalva beküldött anyaga. Szerző: Kápolnási Zsolt
