Magyarország | Zala vármegye | Balatongyörök |
Balatongyörök és Keszthely környékének legjellemzőbb gyümölcsfái, a fákhoz kapcsolódó néprajzi örököségeink gyűjteménye - ahogyan a Becehegyért és Paphegyért Természet- Környezetvédő és Kulturális Egyesület összegyűjtötte!
A mandulafa
A Keszthelyi régióban - így Balatongyörökön is a legjellemzőbb, őshonos gyümölcsfa a mandulafa. A Bibliában fontos jelentése van: a mandula alakú díszítések Isten állandó jelenlétét szimbolizálják, Isten hatalmát és hűségét hangsúlyozzák.
Egyike a legrégebbi múltból származó növényünknek, már a Paradicsom fái között is szerepel.
Az éberség, az ébrenlét szimbóluma, mivel a legkorábban virágzó gyümölcsfa. A gyümölcsfák közül elsőként, szinte egy’ nap alatt virágba borul.
Janus Pannonius óta tudjuk, hogy a dunántúli mandulafácskák merészen virágoznak a télben, és olyan nehezen várják az ifjú Tavaszt.
Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe' se látott,
Hősi Ulysses sem Alkinoos szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zuzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifju Tavaszt?
A virágzó mandulafák a mese szerint elvarázsolt királylányok. Ki ne szeretne hamvas rózsaszín ruhácskába bújt táncoló királylányokat látni?
Nem csak a mesékben léteznek, hanem Balaton-szerte is. A balatongyöröki Becehegyen, Paphegyen, amerre csak a szem ellát, rózsaszín ruhába öltöznek a mandulafák. Régi hagyomány, hogy mandulafákat ültetünk birtokainkra, kertjeinkbe. A tavasz beköszöntével minden elborít a mandulavirág, ilyenkor mandulavirág túrákat szervezünk. A mandula ősi szimbóluma az anyaméhbe zárt magzatnak is. A virágszimbolika szerint a mandula virág a reményt jelenti.
A mandula gyümölcsként való termesztését a 19. század végén kezdték a vidéken, amikor a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barackfélék mellett mandulát is telepítettek. A mandulafajták sokáig önmeddőek voltak, vagyis egy más fajtájú fa virágporára volt szükség a virágok megtermékenyüléséhez. Ma már vannak önbeporzó fajták is. Vonyarcvashegy Balatongyörök szomszéd települése, szinte összeépült a két község. Vonyarcvashegy területe Festetics birtok volt, az uradalomhoz manduláskert is tartozott. Ennek tiszteletére 220 mandulafa csemetét ültettek itt lakók.
A Mandulás Tündérkertben nemcsak mandulafák, hanem a településtörténetet elmesélő faragott dombormű táblák is találhatók. Ezeken megjelenik a halászat, borászat, erdőgazdálkodás és a turizmus. A vonyarci Hercegi Mandulás Napok híres rendezvény, helyszíne a Mandulás kert. A szervezők elsősorban a Festetics családnak állítanak emléket, céljuk a helyi hagyományok ápolása és a mandula népszerűsítése. A hagyományok ápolásához a mandulafák ápolása is hozzátartozik.
A 2014. óta minden év tavaszán - a mandulafák virágzásakor - a Mandula fesztiválra a mandulafákat feldíszítik, amelyre hagyományosan az óvodásokat kérik fel. A fesztivál nemcsak az óvodás gyerekeknek és családoknak, minden érdeklődőnek gasztronómiai és egyéb kulturális szórakozás. A mandulás ételek elmaradhatatlan részei a hagyományőrző rendezvénynek. 2014-ben a helyi lakosok mandulás receptjeit receptgyűjteményben adták ki „Mandulás kedvencek” címmel.
Fügefa
A másik őshonos fafajta régiónkban, így Becehegyen, Paphegyen is a fügefa. A legősibb termesztett növények közé tartozik. A füge valóban annyira régi, hogy még a Biblia is bőven tesz rá utalásokat. Az emberiség több ezer éve fogyasztja ezt a finomságot. Régebb óta termesztik, mint a búzát.
Az egyiptomiak, rómaiak és görögök kedvencei közé tartozott. Egyiptomban a fáraók gyógyító gyümölcsének számított. A fügéből a görögök bort is készítettek, amely a Dionüszosz-ünnepségek egyik alapkelléke volt. Már akkor olyan sok fügefajtát ismertek, hogy a görög kertekben mindegyiknek külön neve volt, mintha családtagok lennének. Az Odüsszeiában is megemlítődik a füge, amelyet édesapja adott ajándékba Odüsszeusznak.
Buddha egy hatalmas, nagyon öreg, szent fügefa alatt jutott el a bodhi, vagyis a megvilágosodás állapotába. A hinduk szerint ez az a növény, amellyel az istenek átadták a tudást az embereknek úgy, hogy szent tüzet gyújtottak vele.
Babits Mihály költő kertjében is termett fügefa 150 évvel ezelőtt. Napjainkban is nagyon sok kertben megtalálható. Becehegyen, Paphegyen szinte nincs olyan birtok, kert, ahol ne teremne füge,hiszem ez a féltrópusi fa szívesen él olyan területeken, ahol a nyarak hosszúak és forróak.
Mi mindenre jó a füge?
A népgyógyászat aktívan használja. Nemcsak finom, hanem kifejezetten hasznos növény. A gyümölcsöt és a belőle előállított készítményeket renyhe bélműködés, valamint emésztési zavarok esetén használják a gyógyászatban. Másik felhasználási módja, hogy a rügyeket gheerinbe áztatják, és az így nyert kivonattal a gyomorhurut panaszait kezelik. Ha légúti panaszaink vannak, úgy ez esetben hatásos köptetőszer lehet. A gyümölcse enyhíti a szájüregben lévő afták okozta kellemetlen érzést, és csillapítja a köhögést.
Számos ínycsiklandó étel készülhet belőle: pite, lekvár, szörp, saláta, ehetjük magában, megsütve vagy mézzel, mandulával, ricottával, görög joghurttal, de hozzáadhatjuk a sült kacsához is.
Mese a fügéről
(népmese)
A barlang mélyén égett a tűz. A vadászat nem járt szerencsével, és éheztek az emberek. A legnehezebb volt az öregeknek, a nőknek, és a gyerekeknek, mert nekik egyáltalán nem jutott ennivaló. A legbelső sarokban finom fűvel megágyazott helyen feküdt egy öregasszony. Sípolva lélegzett, és köhécselt. Egy kicsi lány odament hozzá, átölelte, és egy kis gyökeret nyújtott feléje, miközben ezt mondta
— Nagymama ne halj meg, edd meg ezt a gyökeret!
— Kettőnknek úgysem lesz elég ez az ennivaló, és ráadásul nagyon beteg is vagyok. Neked tovább kell élned, Nekem meg ideje elhagynom ezt a világot — válaszolta az öregasszony és lehunyta a szemét.
A kislány kiszaladt a barlangból, remélve, hogy talál még valamilyen ehető gyökeret. Az ég felé emelte kezeit és fohászkodni kezdett, Napocska ajándékozz meg engem édes gyökerekkel, különben a Nagymamám éhen fog halni. Szavait meghallotta az égi kertek Fügetündére.
- Furcsa...a Világ teremtése óta, nevelődnek a fügebokraim a Földön, melyek édes terméseikben összegyűjtötték a napsugár, a víz a szél és a föld ajándékait az emberek meg csak a leveleit használják, és nem is törődnek a termésével.
A tündér alászállt az égi kertből a Földre és azt mondta a kislánynak:
— Bátran kövessél csak engem kislány!
És a kislány követte is a közeli erdőbe egészen egy fáig, ahol a tündér gyorsan telerakta a kosarát fügékkel - és ezzel eltűnt. A kislány pedig amilyen gyorsan csak tudott sietett vissza a barlanghoz. Ott óvatosan a Nagymama szájához emelt egy szem fügét, és kérlelte, hogy egyen belőle. Amikor a Nagymama megette az első fügét, kinyitotta a szemét, és gyenge hangon megkérdezte:
— Honnét vetted ezt az édes termést kicsi unokám?
— Az égi kertekből alászállt Fügetündér adta nekem — válaszolta a kislány.
Még néhány termést evett az idős asszony és érezte, visszatér belé az erő, és megszűnik a mellkasát szorító fájdalom.
Ahogyan meghallották az emberek a barlangban, hogy a kislány milyen finom terméseket talált kérlelték, mutassa meg honnét hozta őket. Mindannyian elindultak a kislány után az erdőbe. Amikor odaértek a fügefához a vezér felkiáltott:
— Ne nyúljatok ezekhez, a termésekhez! A nyár elején megkóstoltam őket, és keserű fehér nedv folyt ki belőlük!
— Igazad van - helyeselt az együk, egy vadász - egyszer én is meg akartam kóstolni ezeket, a terméseket, de megláttam, hogy egy kis mérges darázs mászott ki az egyikből. Megijedtem és azt gondoltam: ez a mérges darazsak lakhelye. Ha megeszem a termést, összecsípnek belülről, és akkor meghalok!
Az emberek szömyülködve néztek a fügefára, és elmentek, meg se érintve a terméseit. Úgy döntöttek az öregasszony a kislánnyal együtt gonosz varázsló és meg akarták mérgezni őket ezzel a veszélyes terméssel. Kiűzték Őket a barlangból.
A nagymama és a kis unokája egy kunyhóban éltek tovább a fügefa alatt, és többet nem ismerték az éhséget. A nagymamának már nem fájt a szíve, és megszűnt a köhögés, ami egész évben kínozta. A kislány gyakran beszélgetett a Fügetündérrel, amikor az meglátogatta a kedvenc fáját.
— Miért mondta a vezérünk, hogy keserűek a terméseid? — kérdezte egyszer a Fügetündértől a kislány.
— Attól a fehér tejnedvtől keserűek, ami az éretlen termésben van — magyarázta a Fügetündér.
—És az igaz, hogy a füge termésében időnként kis darazsak lakoznak? — kérdezte újból a kislány.
— Persze, hogy nem igaz — mondta nevetve a Fügetündér — ezek a kis darazsak — a fügefa barátai, ők hordják a virágport hogy megtermékenyüljenek és teremjenek a fügefák.
— És a fügefa mindig fog táplálni bennünket? — nyugtalankodott a kislány.
— Természetesen — nyugtatta meg a Fügetündér — a fügefa kétszáz évig él, és ez idő alatt egész füge- erdők nőhetnek.
Ősszel aztán eljött elbúcsúzni a tündér, mert egészen tavaszig már nem fogják látni.
— Akkor örökre elbúcsúzunk, mert télen nem nőnek termések a fügefán, és mi a Nagymamával éhen halunk... — mondta könnyek közt a kislány.
A Fügetündér válaszul csengő hangon felkacagott:
— Hát nem vetted észre, hogy az érett termések olyanok, mint egy kis lekváros batyu? Amikor az én terméseim megszáradnak, kívülről édes fehér réteg borítja be őket, és ettől még édesebbek lesznek.
Egész télen a Nagymama és a kis unokája a megaszalódott fügén éltek, és még adtak is belőle az arra járó gyerekeknek. De amikor a vezér tudomást szerzett róla, akkor megtiltotta a gyerekeknek, hogy a varázslókhoz járjanak.A kislány és a Nagymama nagyon el voltak keseredve: az emberek éheztek, de az édes terméseket nem akarták elfogadni.
— Kérlek, magyarázd meg az embereknek, hogy a fügefa termései édesek, és hasznosak! — kérlelte tavasszal a kislány a Fügetündért.
A Fügetündér rávette az égi kertek többi tündérét, hogy ajándékozzák az embereknek az égi gyümölcsfákat, melyek majd minden tavasszal csodálatos virágokat hoznak. És így is lett.
Eltelt néhány év, és a fügefa körül kivirágoztak a cseresznye-, barack-, szilva-, és almafák. Amikor az emberek meglátták a hófehér, és rózsaszín ünnepi díszbe öltözött gyümölcsfákat, felolvadt szívükben a hitetlenség, és bizalmatlanság: hiszen gonosz varázslók nem tudtak volna ilyen csodát művelni!
forrás: Becehegyért és Paphegyért Természet-Környezetvédő és Kulturális Egyesület jelentkezési anyaga. írta: Fésűné Bálint Gizella
