Magyarország | Hajdú-Bihar vármegye | Debrecen |
Fontos város Petőfi életében - Petőfi körtefájának méltó otthona!
Petőfi rövid élete során egy tucatnyi alkalommal fordult meg Debrecenben. Életének jelentős eseményei kötődnek a városhoz: itt vált érett költővé, itt született meg a fia - és innen indult végzetes útjára 1849-ben. A közös projektek célja Petőfi örökségének és debreceni emlékeinek ápolásán túl az is, hogy hozzájáruljanak a közösségi lét újfajta megéléséhez és a társadalmi felelősségvállalás kiteljesedéséhez, valamint segítsék azokat a hátrányos helyzetű csoportokat, amelyek tagjai kevésbé férnek hozzá a kultúrához, vagy nem részesülnek az irodalom gyógyító erejéből.
A Könyv Barátai Hálózat több tagja a fentiek szellemében egyöntetű szándékát fejezte ki arra vonatkozóan, hogy Petőfi születésének bicentenáriuma kapcsán szeretne oly módon is emléket állítani a költőnek Debrecenben, hogy közösen ülteti el Petőfi körtefáját egy arra méltó helyen, ezzel is ápolva a költő kultuszát és bővítve a Petőfi emlékhelyek sorát a városban. Mindehez már elindult azoknak a történeteknek és legendáknak a gyűjtése, melyek Petőfi mellett Debrecen és térsége (gyümölcs)fáihoz kapcsolódnak, hiszen Debrecenben a kulturális és épített örökségünk mellett természeti környezetünk értékeinek megőrzése is kiemelten fontos.
Debrecen és térsége a különböző talajok miatt nagyon változatos gyümölcstermesztésre alkalmas. A szilva-, alma-, körte-, meggy- és cseresznyefajták mellett a szőlő és a köszméte is bőséges termés adott már a régi korokban is. A Debreceni Értéktár Bizottság agrár-, és élelmiszergazdaság kategóriába 2014 évben vette fel és fogadta el a Debreceni bőtermő meggyet és a debreceni muskotály szilvát.
A DEBRECENI BŐTERMŐ MEGGY
A magyarság már az őshazában is ismerte a bőtermő meggyet. Fája kevésbé érzékeny a téli lehűlésre, közepes vízigényű, szárazságtűrő. A pándy meggy helyettesítése volt a cél a nagygyümölcsű tájfajtáinkkal. Kemény húsú; felhasználható befőttnek, lének, szirupos meggynek, gyorsfagyasztva. Friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas. Kiváló termőképességű és termésbiztonságú fajta. Gyümölcsmérete középnagy, átlagosan 6-7 centiméteresek. Színe éretten bordópiros, húsa piros, íze édes-savas. Érési ideje június vége-július eleje. A magyar talléros debreceni bőtermő meggypálinka és az újfehértói meggypálinka előállításához kizárólag az újfehértói fürtös és a debreceni bőtermő meggyfajta használható.
A DEBRECENI MUSKOTÁLY SZILVA
Magvetésből állította elő Paczel János.
Jellemzők:
♦ Gyümölcse közepesen nagy méretű, hamvas barnáspiros.
♦ Húsa aranysárga; lédús, finoman muskotályos ízű.
♦ Szeptember közepén érik.
♦ Fája nagy, sűrű, felálló koronát nevel.
♦ Önmeddő.
♦ Káliumban gazdag.
♦ Leginkább frissen fogyasztva, aszalványnak és házi befőzésre ajánljuk.
♦ A sarka-vírusra közepesen, a polisztigmás levélfoltosságra meglehetősen érzékeny.
♦ A termés csonthéja érdes.
♦ A virágok színe fehértől rózsaszínig változhat (5 szirom, 5 csészelevél).
♦ Levelei egyszerűek, vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek.
A Hajdúság környéki pálinkafőzők meghatározó növénye e szilvafajta.
Debrecen legendás növénye: a líciumfa.
A gyepü-lícium nagyon bevált nálunk, jól fejlődik, s könnyen el is vadul. Különösen jól bevált az Alföldön. Debrecenben a Nagytemplom mellett van egy öreg líctumfa, tövéből két, törzsszerű hatalmas ág emelkedik a magasba, s tetején mindkettő szép koronát hord. A debreceni eniber csudának nézi, s természetfeletti magyarázatát költötte. A debreceni Ferenczy- családban kikerekedett monda így szól:
Abban az időben, amikor a reformáció a Tisza vidékére is eljutott, a debreceni prior, Bálint pap, áttért az új hitre. A váradi püspök visszatéríteni óhajtván debreceni híveit, a Rómát járt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe. A debreceni gyülekezet Ambróziusz pártjára állt a nyilvános vita végén, de Bálint pap hajthatatlan maradt. A két pap együtt távozott a vitáról s még útközben is folytatta a megkezdett vitát. Azon a helyen, ahol a Paptava terült el, a kanonok letörte egy útszéii lícium ágát, s a földbe szúrta, mondván, hogy akkor lesz valami az új hitből, mikor a leszúrt vessző fává nő.
- Akkor fa lesz belőle - mondta Bálint pap.
És így is lett.
Dr. Rapaics Raymund: Magyar kertek
A Lycium növénynemzetség mediterrán fajai közül különös nevezetességre tett szert a Közép-Európában kevésbbé ismert Lycium europaeum, amelynek tövises ágaiból töviskoronát készítettek az ókorban gonosztevők kínzására. Egyesek Krisztus töviskoronájáról is azt állítják, hogy liciumból készült. Ez azonban ma már eldönthetetlen kérdés. Ugyanis kétségtelen, hogy töviskoszorúnak többféle tövises növényt használtak a liciumon kivül a Poterium spinosum-ot és a Zizyphus spina Christi-t, utóbbi ma is nevében viseli, hogy szintén Krisztus tövisének tartották. Ellenben a ma gyakran Krisztus-tövisként nevezett Gleditschia triacanthos, amely nálunk nagyon elterjedt mint tövises élősövény, egészen alaptalanul viseli ezt a nevet, mert amerikai honosságú és így csak későn jutott Európába.
A keresztes háborúk idején a lovagok szívesen hoztak bibliai vonatkozású ereklyéket a Szentföldről s így kerütlek európai templomokba töviskoszorúk vagy azok töredékei, mint Krisztus töviskoszorújának részei. Az élelmes arabok azóta is szívesen árulják a Szentföld látogatóinak a töviskoszorúkat, amelyek ma is többnyire az említett növények tövises ágaiból készülnek. Az egész világon 103 emléket őriznek Krisztus töviskoszorújából, a legangyobbak Rómában és Párizsban vannak, egyeseket botanikailag is pontosan meghatároztak.
A Közép- Európában élősövénykétn nagyon elterjedt licium más faj, a szintén mediterrán Lycium halimifolium, amely különösen az Alföldön a leggyakoribb élősövény, mert rendkívül igénytelen. Debrecenben a Nagytemplom mellett embernél is magasabbra cseperedett ez a cserje, amely itt valóságos fává nőtt. A kétágú, tekintélyes termetű debreceni licium bizonyosan szép kort ért, lehet vagy 150 éves.
A líciumfához helyezett szövegtáblán az alábbi olvasható:
Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa". Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola, Bálint pap vitázott egy Ambrosius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrosius letört egy líciumgallyat, és kacagva leszúrta a földbe, mondva: "Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!" És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium.
Rapaics Raymund: A magyarság virágai
Móricz Zsigmond is megemlegeti a Légy jó mindhalálig-ban a líciumfát. A hatodik fejezetben „ a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc,hanem egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt.
- Te Nyilas, tudod, mi a híres Debrecenbe? - kérdezte Orczy.
- Nem.
- Az a bokor, ni!
- Mi?
- Az a bokor e, ott! Nem látod? Ott, annak a kis háznak az ablakába. Azt még Rákóczi ültette, itt vót a múltkor nálunk Lőrincz bácsi, ő mondta, hogy Jókai azt kérdezte tőle, megvan-e még a líciom, hogy Debrecen ki ne pusztítsa azt a líciomot, mint a Simonyi-gátat, tudod.
De ő nem tudott erről semmit.
- Mi az a Simonyi gát?
- Hát a Nagyerdő felé, a Péterfia végén a villasor, még Simonyi óbester ültetett ott egy gyönyörű fasort, óriási fákat, valami háromszáz fát, tudod, és tavaly mind kivágták; mikor Jókai bácsinak mondták, sírt: azt mondta, nem jön többet Debrecenbe, mert itt több szép nincs, csak a Simonyi-gát vót, még 48-ba is. Meg ez a líciom, mer ez még régibb, ez már kétszáz, sőt háromszáz esztendős, még az első Rákóczi, a legislegelső ültette, tudod, osztán belenőtt az ablakba, no, gyere, nézzük meg, még nem húzta fel a függönyt.
Kiszaladt az utcára, és Misi utána, ámuldozó, csodálkozó szívvel.
Egészen átmentek a túlsó oldalra, egy alacsony, zöldes ház volt ott, az ablaka egész a földbe volt süppedve, minden ablakon nagy, vastag vasrács kívülről rátéve, és az egyik ablak rácsába belenőtt egy gyerekderékvastag, gircsesgörcsös fa, de nem faforma, csak mint egy iszonyú vastag kötél, összevissza benőtte a vasrácsot, s azon kidugta a fejét, hosszú, vékony szálak lógtak le, mint egy sűrű lombos csóva, és az ága, az csakugyan olyan hitvány líciom volt, mint otthon a garádján, a kert alatt, milyen sok volt.
- Ez az ni!
- Ez?
Csodálkozva nézte meg, ezt sose gondolta volna, hogy olyan nevezetes, mert ő ezt sokszor látta, és csudálkozott, hogy itt hagyták a város közepén, és az ablakon ki se lehet nézni tőle. De most már félt tőle, és féltette, ha a legelső Rákóczi ültette, és a Simonyi-gátat máris megsiratta, arra emlékszik, hogy Törökék tavaly mindig szidták a polgármestert, hogy kivágatta a fasort, a nagyerdei fasort."
Debrecen, gyümölcs, gyümölcs-feldolgozás
- Aszalás
Az aszalásnak sokféle módja ismeretes. Legegyszerűbb napon aszalni a gyümölcsöt. A szilvát azonban főként tűzön aszalják. Még ez a kezdetleges aszalás is lehetővé teszi az aszalt gyümölcs szállítását és kereskedelmi értékesítését. A panyolaiak Debrecenbe és Beregszászba viszik aszalványukat és jobb áron értékesítik, mint otthon. Beregszászból pedig Lengyelországba is utat talált az aszaltszilva.
- Körte
A középkor még csak a Veres körtét emelte ki névvel, később egyre nőtt a számuk, Lippay Károly munkájában már többféle hazai és külföldi nyári körtét ismerünk meg. A koraiakat követi a „Búzávalérő avagy Zöld muskotály, hosszúkás körtvély, j ó édes, leves is“. A múlt században Tamássy Károly mint debreceni, Ady Károly, mint ősi nagykőrösi körtefajtát írta le, utóbbi Búzás körte néven, s így szerepel a hivatalos körtefajtanevek közt is. (…) A Lőrinc körtét már Lippay ismerte és leírta: „Lőrinc körtvély, középszerű, egyfelől sárga, másfelől veres, hosszúkás, köves valamennyire, s nemigen leves.“ A múlt században Tamássy Károly Debrecenből ismertetett egy Lőrinc körtét Lőrinci szajkókörte néven, amely csaknem Lőrinc napján érik.
- Alma
Francia nevű gyümölcs is jutott hozzánk már a 16. és 17. században. A 16. század gyümölcsnevei közt találkoztunk a Párizs-almával. Régen az egész országban termesztették, Lippay így írta le: „Páris alma, ez is egy kevéssé hosszúkás, egyfelől szép piros, borízű, csakhogy nem szinte oly kemény, mint a muskotál.“ Üjabban Tamássy Károly Debrecenből írt le Párizs almákat, az erdélyi pomológusok pedig a Székelyföldről. Hogy a Párizs alma nem a trójai királyfiról kapta nevét, hanem Párizs városáról, bizonyítja Bauhin, aki növénytanában azt írja, hogy a Párizs alma párizsi alma.
Tamássy Károly (1806—1885) Joisva-tapolcán született, majd 1831-től kezdve gyógyszerész volt Debrecenben, ahol főként a nép körében termesztett gyümölcsfajtákat kereste fel és ismertette Villási folyóiratában. Munkásságát kortársai kevésbbé méltányolták, aki azonban a magyar gyümölcs történetével foglalkozik, nem nélkülözheti, mert sok régi gyümölcsünk utolsó mohikánjának emlékét őrzik leírásai, mint néhány föntebbi példával bemutattuk, s itt a Simonffy piros ép a Káposzta almával igazoljuk. A Simonffy piros alma minden valószínűség szerint egyik legkiválóbb sarja azoknak a középkori almáinknak, amelyeket a régi oklevelek egyszerűen Veres vagy Pirosalma néven emlegetnek. Tamássy a Gyümölcsészeti füzetek első évfolyamában írta le. Bereczki is megkapta Tamásytól, s ezt írja származásáról: „Régi bizonytalan. Debrecen határában régóta nagyban el van terjedve, s egy odavaló régi és előkelő család nevétől kapta fönnebbi nevét. Arról, hogy e kitűnő almát a tisztelt Simonffy-család valamelyik tagja nyerte volna magról vagy hozta volna Debrecenbe, hallgat a krónika. El van terjedve a Jászságban is, ahol Magyalné almája név alatt ismeretes, s Justus József alattyáni esperesplébános szerint valószínű, hogy Egerből származik, ahol Magyal névvel egy régi szőlőhegyet is neveznek“. Többfelé is gyakori volt abban a korban ez az alma, más felvidéki almatermő vidékek is magukénak vallják.
- Dinnye
A reformkorban a dinnyetermesztésre is szakmunkák igyekeznek tanítani a magyar érdeklődőket. Említettük már Szabó József dinnyészeti munkáját, amellyel a szerző más gazdasági munkáihoz, pl. a váci gabonáról írt értekezéshez méltó, úttörő szakművel ajándékozta meg gazdasági irodalmunkat. Nemsokára ezután jó magyar nyelven is jelentek meg dinnyészeti szakmunkák, amelyek közül a múlt század közepén kiválik Szontágh Gusztáv 1843- ban A szenvedelmes dinnyész c. munkája Miskolcon. A múlt század közepén kiváló dinnyetermesztő volt V örös J ózsef és különösen Katona Dénes, utóbbi tenyésztette ki a maga korában országos hírű Magyar ananászdinnyét. Ezekben az időkben már országos neve volt a Hevesi görögdinnyének. Ez a kereskedelemben hódított, a diny- nyepiacokon. Már Szontágh megállapította, hogy a „dinnyekereskedésre piac kell, melyet egyedül nagyváros szolgáltathat. Debrecen tartja fenn a sámsoni dinnyetermesztést, Pest a csányit, Pest, Eger és Miskolc a hevesit.
- Meggy
Az Alföld gyümölcstermesztésének fellendülésével tűnt fel a Pándi meggy. Eredete ismeretlen, mikor azonban hírneve megnőtt, sokan vitatták tulajdonjogát, mint hajdan Homeros szülővárosáét. Először Bereczki ismertette röviden 1887-ben gyümölcsészeti munkája függelékében. „Valószínűleg hazai fajta — írja. — A gyümölcsészet lelkes barátja, a nemrég elhalt tiszabüdi birtokos, Oláh Károly , 1873-ban küldött hozzám egy csomó gyökhajtást e szép és nagy, tompa szívalakú, fekete meggyről, melynek húsa teljes érett korában igen kellemes cukros-savanykás. Elsőrendű csemegegyümölcs, érik a cseresznyeérés 4. hetében. Befőzésre alkalmasabb, mint a közönséges meggy. Fája gyökér sár jakról szaporítható, jókora nagy fákat nevel, s ágai nem oly lelógók, mint a közönséges meggyfa ágai, levelei nagyok, mint a cseresznyefa levelei.“ Részletesen leírta a Pándi meggyet Angyal Dezső a Magyar pomológiában századunk elején, de változtatott névvel mint Pándy üvegmeggyet. Erre az adta az alapot, hogy jelentkezett az első igénylő, Debrecen. Angyak ezt írja a Pándi meggy eredetéről: „Származása bizonytalan, mindazonáltal legelfogadhatóbbnak látszik amaz általánosan elterjedt szájhagyomány, mely szerint eme kiváló hazai meggy faj tát a múlt század derekán egy Pándy nevű huszárkapitány debreceni kertjében magról állította elő. Ennek igazolásául felhozható ama tény, hogy Debrecenben már 1848 táján híres volt az ő meggye, s az Alföldön és a vele határos megyékben Pándy meggynek hívják. Vannak ismét nagy meggy termő vidékeink, pl. Kecskemét, Nagykőrös, Halas, Cegléd, ahol Uvegmeggynek nevezik. Miért is helyénvalónak találtuk eme két legelterjedtebb nevét egyesíteni“. A pándi név felkeltette Wartha Vinclnl Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő féltékenységét, s Pest megye nagykátai járásában fekvő Pánd község számára követelte a meggyet, Pándban u. i. Szilassy György, a koronaőr Szilassy József fia alapított gyümölcsöskertet, s Wartháné szerint a Pándi meggy ebből a kertből indult hódító útra, ezért viseli nevében a pándi jelzőt. Telt az idő, a gyümölcsészetben új nemzedék váltotta fel a régit, s a Pándi meggy új neveket kapott. Mikor az Alföldön kialakult a két gyümölcspiaci központ, ez a homoki meggyünk nem kerülhette el sorsát, egyik helyen Kecskeméti, másikon Körösi meggy lett belőle. Mindkét társnevét közli már A n g y a l a Magyar pomológiában. Legújabban Szentesi meggy néven Szentes vitatja magáénak. A szentesiek épúgy mondát költöttek róla, mint a debreceniek, de a szentesi meggymonda a török időkbe vetíti vissza a meggy eredetét, s kedves szerelmi történettel is fűszerezi. Ahemtt török főtiszt 1662-ben megmentette a szentesi főbíró, Bartha Gáspár leányát, akibe szerelmes lett, hozta ezt a meggyet Szentesre. Azután legújabban felekezeti ügyet csináltak a Pándi meggy eredetének kérdéséből, azt írták, hogy a reformáció idején terjesztették el Pándról prédikátorok.
Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs
A debreceni gyümölcslegendáriumot szívesen gazdagítják a város könyvbarátai Petőfi körtefájával. A fa a 2022-ben 140-ik életévébe lépett Zsuzsi Erdei Vasút kiinduló állomását fogja ékesíteni.
forrás: Debrecen jelentkezési anyaga
