Magyarország | Veszprém vármegye | Marcalgergelyi | Hársfa u 7.
A Marcalgergelyi Tájház udvara igazi falusi konyhakert és előkert otthona! Hogyan és mit vetettek a régiek a ház körül? Hogyan tették el a terményeket télire? És hova kerül majd Petőfi körtefája?
Marcalgergelyi Tájháza Illés Ferenc szülőháza volt eredetileg. A mai napig megőrizték a vidék lakóházaira jellemző kiskerteket: a konyhakertet és az előkertet. A konyhakerti gyümölcsök: földieper, ribizli, egres, málna. És a virágok: őszirózsa, gyöngyvirág, rózsabokor, árvácska. A lakóház bejáratával szemben a konyhakert kerítésén kívül egy nagyon szép pünkösdirózsa díszítette az udvart. Az elszáradt részek eltávolításával minden évben újra kihajtott megújult. A konyhakert két utcai sarkában fehér és lila orgonabokrokat ültettek.
A régeik az előkertbe haszonnövényt nem; csak és kizárólag virágokat ültettek. A helyeik szerint mér régen is, amikor minden virág nyílt, a kiskert csodálatos volt. A járókelők megálltak és megcsodálták. Illés Ferenc Anyai nagyanyja volt a kiskert szakértő gondozója.
A haszonnövényekkel telepített hátsó konyhakert világának saját ültetési időrendje van. Az ősszel felásott kerti föld nagy hantjait tavasszal, amikor már a nap melegétől „pirult” a föld, vasgereblyével összetörték és simára elgereblyézték az ágyások helyét.
Ezután következett a veteményezés. A zöldségmagokat (jellemzően fehérrépa, sárgarépa, hagyma, uborka, retek, sóska, spenót) háromsoros ágyásokba vetették a háziasszonyok - három ujjuk közé szorítva egy kevés zöldségmagot és azt az előre elkészített 8-10 cm mély sorba morzsolva belepotyogtatták. Tapasztalatból tudták, hogy mennyi magot kell vetni, ahhoz, hogy ne legyen nagyon sűrű a veteményes. A magvakat betakarták és a végén földet letömörítették a gereblyével fokával. Az ágyásokat megöntözték - majd várták a növények kikelését. Ha kikelés után bármelyik növényt sűrűnek látták, azokat szakszerűen ritkították. A nyár elejére már annyira fejlődtek a zöldségfélék az erősebb egyedeket a háziasszonyok kihúzhatták és az ebédkészítéshez felhasználhatták. A gyerekek az uzsonnai zsíros kenyérhez kaphattak retket, vagy a kenyérre szelt friss vöröshagyma zöld szárát.
A háztartáshoz szükséges minden növényből annyit vetettek, hogy a nyári, őszi felhasználás után maradjon még a téli időszakra eltehető mennyiség.
A zöldséget, sárgarépát faládában rakott szárított homokban tárolták és a spejz egyik sarkában helyezték el. A fehér és vörös káposztát vékony csíkokra leszelték és sózták, savanyították. Az uborkából nyáron uborkasalátát készítettek, de kedvelt volt a családokban a kovászos uborka is, ami nagyobb uborkákból készült. Az uborkákat néhány helyen hosszirányban bevágták így kerültek egy közepes nagyságú dunsztosüvegbe, majd felöntötték sós vízzel és kenyérbelet tettek az üvegbe. Napos helyen egy két nap alatt mérsékelten savanyú, finom ízű uborkát fogyaszthatott a család. A kisebb uborkákat ecetben, kaporral közepes dunsztosüvegekben tettek el télire. A háziasszonyok jól ismerték a különböző kerti termékek dunsztolással történő tartósítását. Minden fajtából került a spejz polcaira.
A Tájház kertjébe az Illés család gyümölcsfákat is ültetett. Marcalgergelyiben jellemző, hogy a telek előtti járdaszegélybe szinte minden ház tulajdonosa diófákat ültetett -jól kezelhető, vékony héjú diót termő fákat. Illés Ferenc szülőháza előtt is három diófa áll. A telek belső részén ültettek cseresznye-, meggy-, szilva-, körte-, alma-, és birsalmafákat. Természetesen a gyümölcsök mindegyikéből készült „befőtt”, ami szintén a spejzben kapott helyet.
Jelenleg is található a tájház területén almafa, cseresznyefa, meggyfa, birsalmafa, szilvafa és körtefa amely a helyi óvodát és az épp arra járókat is ellátja.
Marcalgergelyinek pedig hamarosan már körtéje is lesz - méghozzá jeles körte: Petőfi körtefájáról!
forrás: Marcalgergelyi beküldött anyaga
