Románia | Hargita | Parajd | Praid 434A
A Sóvidéken idén április elején még havazott - de a helyiek alig várják, hogy ültethessenek!
A Sóvidékről érkezett anyag írója saját Tündérkertet kíván létrehozni - őshonos gyümölcsfák ültetését tervezi. Részlet Parajdi Kálmán Endre leveléből:
Gyermekkoromban a nagyszüleimnél volt sárga- és pirosbelű körte (mi vackornak hívtuk) - ilyet szerettem volna ültetni. Kezdtem keresgélni - és ugyan hirdetést párat igen, de gyümölcsfát nemigen találtam... még.
A a vendégeim figyelmét gyakran hívom fel Petőfi körtefájára Székelykeresztúron, akik Segesvárra vagy netán Fehéregyházára kirándulnak, semmiképpen ne felejtsék el útba ejteni.
A SÓVIDÉK
„Sóvidéknek nevezik pedig a Korond vize és a Kis-Küküllő völgyét is le Szovátáig azon a négyszög mértföldnyi sófekvetről, mely itt nem csak a föld kebelében rejtőzködik, hanem a föld felületére kitörve egész sóbérceket alkot”
Orbán Balázs
A Sóvidék Erdély kistája, a Kis-Küküllő és a Korond-patak völgyében. Nevét a földtörténeti harmadkorban az erdélyi-medencét borító tenger visszahúzódása után itt maradt sóhegyekről kapta.
„Az Erdélyi-medencét egykor borító első tengerből az erős párolgás következtében sórétegek képződtek, és a későbbi üledékek által kifejtett nagy nyomás hatására a süllyedő medence pereme felé törekvő sótömzsök a vetők mentén áttörték a fölöttük lévő rétegeket. A medence és a Keleti-Kárpátok közti törésvonal találkozásánál fekvő Sóvidéken a felszínre törő só és víz, valamint a tektonikai mozgások olyan jellegzetes domborzati formákat hoztak létre, mint a sófalvi-parajdi sziklák”
Sófalvi András
Ősi sótermelő vidék: már a rómaiak is castrummal védték a sóbányákat. A Magyar Királyság számára is rendkívül fontosak voltak a sóbányák, a király tulajdonában álltak, de az itteni birtokos-nemesek privilégiumot kaptak -saját maguknak sót vágathattai vagy kitermelés árában vehették meg a király sóját a területükön lévő sóbányákból saját használatra.
Az itt élő székelyek maguk is járhattak a bányába sót vágni, amelyet aztán eladhattak a királyi sótiszteknek - így megélhetést biztosítottak a királyi sóbányák.
A kifejezetten eladásra kitermelt sóból viszont 1492-től kezdve adózni kellett - ekkor iktatták törvénybe a sóregálét. Majd további szigorítások következtek: 1562-re már a kereskedelmi célú kitermelés olyan mértékűvé vált, hogy mindenkinek be kellett tagozódnia egy sókamarába, az azt irányító sóispánok fennhatósága alá.
A sót általában harang, tölcsér, ritkábban koporsó alakú bányaüregből termelték ki, de Parajdon lehetséges volt a felszíni termelés is.
„ A 18. század elején is Parajd és Sófalva lakosai az ékkel fejtett sót a Parajdon lakó sótisztnél váltották be pénzért. A sóhegy nyugati oldalában lévő régi üregek pedig a hajdani nemesi só fejtésének nyomait őrzik. Ugyanis az erdélyi fejedelmek korában még fennállt az a jog, hogy a földbirtokos saját földjén a sót a maga számára szabadon vágathatta, valamint minden nemes a királyi sóbányákból olyan áron vehette a maga sóját, mint amennyibe annak vágatása került.”
Sófalvi András
A bányászat nyomán sós források törtek a felszínre Sóvidék-szerte. Ezek vizét is használták a helyiek - a Sóhivatal éber őrködése mellett.
Hamarosan a Sóvidéken, Parajdon, Parajdi Kálmán Endre Tündérkertjében is áll majd egy Petőfi körtefájából - remélhetőleg a pirosbelű vackor mellett!
A Sóvidék-történethez forrás: Rubicon Intézet
