Magyarország | Pest vármegye | Páty | Iskola u 16.

A főváros gyümölcsöskertje, amelynek öregiskolája ma is gyerekzsivajtól hangos! És amelynek kertjében hamarosan állhat Petőfi körtefája is!

Iskolánk, a Pátyi Waldorf Iskola a helytörténeti jelentőségű, 1853-ban épült református elemi iskola épületében működik. A helyiek csak ’Öregiskolának’ hívják. Kéményén valaha gólya fészkelt, udvarán pedig egy csodás gesztenyefa állt.  Szabó Andrásné Peregovics Vilma,–  az Öregiskola egykori tanítónője - így emlékszik vissza rá:

„Tüneményes fa volt… Amikor ki kellett vágni; megkönyörögtem az igazgatót, hogy legalább egy méter magasan maradjon meg a tőke. Így is lett. És én mindig virágokat tettem rá.”

Később, az iskola átépítésekor ez a tönk is megsemmisült.

Nem messze a régi gesztenyefa helyétől, a mostani udvar közepére egy diómagoncot ültettünk. Most ő hallgatja a gyerekek vidám kinti játékát, nézi a János napi tűzugrás ünnepünket és évente figyeli az új elsősöket, ahogyan átlépnek a virágkapun az évnyitó alkalmával. Egyszer majd olyan hűs árnyékot ád, mint elődje...

A Waldorf iskolák sajátossága, hogy minden felsős évfolyam órarendjében szerepel a kertművelés tantárgy. Így a gyerekek elsajátítják a biodinamikus gazdálkodás alapjait. Két kezükkel dolgoznak, ásnak, komposztálnak, ültetnek, munkálkodnak a kertben heti rendszerességgel. Végül munkájuk gyümölcsét szó szerint leszüretelik és megosztják egymással. Megbecsülik és megfigyelik a növényeket. Bimbózó hagyományunk, hogy év végén a ballagó nyolcadik osztály egy gyümölcsfát ültet és hagy emlékül a többieknek.

A felhívás keretében két oltványt szeretnénk elültetni: Petőfi egyik körtefája az iskola udvarát díszítené -a  másikat pedig meglepetésnek szánnánk a Pátyi Önkormányzatnak!

 
Páty: a főváros gyümölcsöskertje

Pátyot a századfordulón a ’főváros gyümölcsökertje’-ként emlegették. Nem hiába. Feltételezhetően már az államalapítástól meghatározó volt a közösség életformájában a mezőgazdaság, azon belül is a szőlő és gyümölcstermesztés. Régi pátyi dűlőnevek is őrzik ennek nyomát; Körtvélyes/ Szilvás/ Cseresznyés/ Pincehegy/ Pincesor.

A Pátyi-medence déli domboldalán a mészkedvelő csonthéjasokat telepítették. Ilyen volt (a mára kivágott) meggyes, (a mára kiöregedett) sárgabarackos vagy az 1952-ben létrehozott őszibarackos. A Pince-hegyen diós volt, máig él pár szép terebélyes fa közülük. Az 1920-30-as években, azzal a céllal, hogy a szegények megélhetését selyemhernyó-tenyésztéssel biztosítsák, szederfa-sort ültettek. A helyiek saját kertjeiben elterjedt volt a mariska koraérő őszibarack, a besztercei szilva – amit a pátyiak csak ’hosszúszilva’-ként emlegettek, a búza körte és a kálmán körte.

 A Pátyi-medence területét régtől szőlősök borították. A szőlőtermesztés és a virágzó bortermelés emlékei ma is fellelhetőek a Pincehegyen. Az oromfalas pincék legrégebbike a 1805-ben épült. Októberben mindig innen indultak szüretelni, szekérre tett nagykádakkal, puttonyokkal a távolabb eső termőhelyekre. A szőlőt az asszonyok szedték a magukkal hozott vödrökbe, a férfiak pedig a megtelt edényeket szállították vissza a pincékhez, ahol ledarálták a termést. A fehér szőlőt azonnal préselték, a pirosat állni hagyták és csak a forrás előtti pillanatban sajtolták ki. Ebből lett a kedvelt Nagyburgundi és a Budai vörös. A szüret napjaiban bográcsgulyást főztek, a gazda pogácsát osztott és minden szüretelő jussa egy-egy vödör szőlő volt a szép fürtökből.

Érdekes hagyomány a szüretet követő báli játék. A mulatság előtt a szervezők kijelölték a ’bírót és bírónét’. A bálterem mennyezetéről szőlőfürtök lógtak, amelyet a legények az este folyamán igyekeztek ellopni. A leányok feladata volt, hogy elkapják a ’tolvajt’ és bíró elé vigyék. Ő megfelelő pénzbírságot szabott ki a vétkesekre. Ebből az összegből fizették ki a rendezők a zenészek bérét.

A Pincehegy – felújított pincesorával- ma is számos borászati és kultrális porgramnak, mulatságnak ad otthont.

„És mivelhogy elhervadni fog.

Ne is ápolgassam én e fát?”

- írja Petőfi, aki saját költészetét egy nem örökéletű fához hasonlítja. És mégis: milyen szép az, hogy sem költészete, sem Petőfi körtefája nem esett áldozatula  feledésnek! Sőt: ellenkezőleg! A jövő generációval, a gyerekekkel mi is örömmel ápolgatjuk majd tovább az oltványokat, hogy gyümölcsöt, árnyékot, szépséget adjanak - és emlékeket őrizzenek!

forrás: a Pátyi Waldorf Iskola anyaga. Az általuk felhasznált irodalom: Páty Fejezetek a közösség történetből (szerk.: Szabó Andrásné Peregovics Vilma kiadó: Páty Községi Tanács 1986 Páty) Páty Fejezetek a közösség történetből 2 (szerk.: Szabó Andrásné Peregovics Vilma kiadó: Páty Faluközösségért Alapítvány 2009 Páty)