Június 10-e és 11-e, Margit és Barnabás napjai a magyar népi kalendáriumban szorosan összefonódnak. A gazdák számára kritikus időszak volt ez a gabona szempontjából, ekkor kezdődött a széna kaszálása és ez jelezte a gyógynövények gyűjtésének kezdetét is.
Margit napja (június 10.) hasonlóan Medárdhoz (június 8.) mérvadónak számított az eső szempontjából. A népi megfigyelés szerint ha margitkor esik, akkor hosszabb esős időszak elé nézünk, ami káros a gabonára, a dióra, mogyoróra, gyümölcsre - ha zápor, zivatar tombolt az elverte a gabonát és leverte a gyümölcsöt a fáról. A Hortobágy vidékén általában esőt hozott Margit - kéthetest: „a Margit-napi esőcseppek tizennégy napig peregnek”.
Különböző vidékeken változatos nevekkel illették Margitot. Medvesalján Retkes Margit napján vetették a retket, hogy gyenge, ropogós maradjon. Ideális idő volt a káposzta és a len vetésére is. Zentán Legyes Margit - „Margit asszony a legyek királynéja” napja tiltóó nap: nem szabadott kinyitni az ablakot, mert akkor egész nyáron sok légy lepte el a házat. Védekezésül mise idején szántóföldi földet szórtak szét a konyhában.
Ki volt Szent Margit?
Két Szent Margitot is ismerünk: Antiochiai Szent Margit (Marina) a 14 segítőszent egyikeként a szülő asszonyok, a jégverés és más bajok ellen védelmezett. Legendája szerint pogány apja kitagadta, amikor kereszténnyé lett. Olyan szépségű és erényű fiatal nő volt, hogy a helyi római helytartó feleségül akarta venni, ám Margit hitét nem volt hajlandó megtagadni. Emiatt börtönbe vetették és megkínozták. A legenda szerint fogságában egy sárkány jelent meg előtte, amelyet a kereszt jelével győzött le. Marinát végül lefejezték.
A Kárpát-medencében Árpád-házi Szent Margit kultusza is erősen élt a hívek körében. IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária leánya fogadalomból lett szent: apja a tatárjárás idején fogadalmat tett, hogy ha az ország megmenekül, gyermekét Isten szolgálatára ajánlja. Margit már gyermekkorában kolostorba került, később a Nyulak szigetén (a mai Margit-szigeten) élő domonkos apácák közösségéhez csatlakozott. Szigorú, önmegtagadó életet élt, sok időt szentelt imádságnak, böjtnek és a betegek ápolásának. Több előkelő házassági ajánlatot is visszautasított, mert szerzetesi hivatását választotta. Halála után tisztelete gyorsan elterjedt, szentté avatására azonban csak 1943-ban került sor.
Barnabás napja (június 11.) – A vigasztalás fia és a gyógynövények
Barnabás napja szorosan követi Margitét, és gyakran együtt említik őket az időjárás-jóslásban. A népi regula szerint „Júniusi derült ég bőség, júniusi sár szükség” – ekkor már száraz, napos időt kívántak a gabonaéréshez. Ha esett, az „viszi a termést”, pusztítva a szőlőt és a gabonát.
Szent Barnabás az őskeresztény egyház egyik jelentős alakja, Jézus apostolainak közvetlen tanítványai közé sorolják. Eredeti neve József volt, a Barnabás nevet az apostoloktól kapta, jelentése: „a vigasztalás fia”. Ciprus szigetéről származott, és fontos szerepet játszott a kereszténység korai terjedésében. Ő támogatta először a megtért Szent Pált, majd missziós utakra indult vele Kis-Ázsiába. Az Apostolok cselekedetei több alkalommal említi tevékenységét. A hagyomány szerint később Cipruson hirdette az evangéliumot, ahol vértanúhalált szenvedett.
A néphagyományban különösen a gyógynövénygyűjtés kezdete kötődik ehhez a naphoz. Ekkorra a növények elérték azt az érettségi fokot, amikor hatóanyagtartalmuk a legmagasabb – kakukkfű, ezerjófű és más gyógynövények gyűjtése ekkor volt ideális. Ma is élnek ezek a hagyományok: gyógynövény-túrák őrzik Barnabás emlékét.
