Magyarország | Nógrád vármegye | Romhány |
„A gyümölcsészet egy áldással teljes tudomány; olyan mint a szeretet vallása, mely nem egyes népeket, hanem az egész világot törekszik boldogabbá tenni, keblére ölelni. A gyümölcsészet a vele foglalkozót megnemesíti, mint megnemesíti az átojtás a vad fát." Bereczki Máté (Romhány, 1824 – Kunágota, 1895)
Romhány Bereczki Máté, a neves gyümölcsnemesítő szülőfalujaként rendkívül komolyan veszi a őshonos gyömölcsfa-fajták megőrzését. A már címerében is gyümölcsöt hordozó település jelentkezési anyaga rendkívül alapos és érdekes gyümölcsészet-történeti olvasmány!
„Munkánk során célként határoztuk meg azoknak a régi gyümölcsfajtáknak az összegyűjtését, melyek Romhányban és térségében a hagyományos népi gyümölcsészet örökségét jelentik. Törekedtünk arra, hogy azokat a fajtákat, melyeket ebben a tájban eddig felleltünk, helyi példányokról oltsuk és mentsük át. Távolabbi forrásból szereztük be azokat a fajtákat, melyekre eddig még nem találtunk helyi anyafát, de a szakirodalomban hitelesen említik a falura vagy környezetére. A fajták megőrzése és szaporítása magánkertekben történik, de a későbbiekben nyitott a lehetőség közösségi területeken (egyházi intézmények, iskolák, közterületek) történő csemeteültetésre is.
Veres szilva
Az egész Kárpát-medencében elterjedt fajtakör, melynek egymástól kissé eltérő változatai Romhányban és a közeli Szentén is nagy számban előfordulnak. Helyi változatai augusztus első felében érnek. Gyümölcse foltokban hamvas, lilás-pirosas-kékes árnyalatú. Az 1896-os összeírás szerint Romhányban és környékén – hasonlóan az ország nagy részéhez – a szilvafák száma messze meghaladja a többi gyümölcsét. Csak Romhányban 18 536 szilvafát írtak össze, melyek jelentős része minden bizonnyal a napjainkban is gyakori veres szilva volt. Ehhez a tekintélyes számhoz minden bizonnyal hozzájárult a szilvák gyökérsarjakkal történő hatékony szaporodása, így a telkek hátsó részén vagy a szőlőkhöz kapcsolódó gyümölcsösökben sűrű csoportokat alkottak. A szilvafákat gyakran
ültették a falvainak házainak kerítése elé, az utak mentén, sűrűn egymás mellé.
Jakabnapi szilva
Gömbölyded, vékony héjú, sárgás húsú, zamatos szilvafajta, melynek érése Szent Jakab napja környékén (július 25.) kezdődik és augusztus elején tetőzik. Nem magvaváló,pálinkának és friss fogyasztásra kiváló.
„Bereczki” körte
A gyűjtött és átoltott körtefajta egyediségét elsősorban a „genus loci” - a „hely szelleme” adja. Az oltóágat adó idős fának lelőhelye legnagyobb pomológusunk, Berecki Máté egykori romhányi szülőházának helyet adó telek. A matuzsálemi példány valószínűleg közel egykorú az ott található öreg parasztházzal. A körte augusztus első felétől érik, közepes nagyságú, sárgászöldes alapon vöröses színezettségű, pontozott mintázattal rendelkező fajta. Gyümölcse nagy hasonlóságot mutat és megegyezhet a „Clapp kedveltje” körtével, melyről Bereczki is elismerően írja: „egyike a legszebb termetű, legedzettebb fáinknak”.
Korai kajszi
Korai virágzású és érésű, betegségeknek ellenálló fajta, melyet Kétbodonyból gyűjtöttünk. A táj sajátosságaiból adódó fokozott fagyveszély miatt ritkán, de annál bőségesebben terem.
Zabos körte
A 20. sz. közepén már idős, termetes fa volt az a példány, melynek fajtáját tovább szaporítottuk. Kisméretű, szottyosodásra hajlamos, július végén, augusztus elején érő körte, mely friss fogyasztásra és pálinkafőzésre alkalmas. A zabos körte részét képezi annak a kis gyümölcsű, nyári körtékből álló fajtakörnek, melynek legismertebb korai érésű, képviselője az árpás (árpával érő körte), melyről Bereczki
is megemlékezik írásaiban. Ehhez a csoporthoz sorolható még a szintén országosan ismert búzával érő körte.
Nyári Kálmán körte
Bereczki Máté konkrétan említi a fajta előfordulását szülőfalujában, Romhányban a „Gyümölcsészeti vázlatok” c. munkájában . SZANI (2015) szintén megerősíti autentikus előfordulását Palócföld nyugati peremén, így Romhányban is. E fajtaként határoztuk meg és szaporítottuk a közeli Börzsöny peremén elhelyezkedő Bernecebarátiban talált idős körtefát.
Egyéb gyümölcsfajták
Az előzőekben ismertetett, tájban gyűjtött fajtákon kívül beszereztük és szaporítottuk azokat a következőkben felsorolt fajtákat, melyekről BERECZKI MÁTÉ (1877, 1887) közleményei és SZANI ZSOLT (2015) alapos munkája hitelesen megállapították, hogy a népi gyümölcsészet hagyományos fajtáinak tekinthetőek Palócföld nyugati határterületén.
• árpával érő körte
• vérbélű körte
• pónyik alma
• húsvéti rozmaring alma
• batul alma
• leánycsecsű alma
• szentiványi alma "
Forrás: Romhány jelentkezési anyaga. Szerző: Zagyvai Gergely. Aza nyaghoz felhasznált irodalom
BERECZKI M. (1877): Gyümölcsészeti vázlatok I. kötet. Nyomtatott Gyula Istvánnál. Arad.
BERECZKI M. (1887): Gyümölcsészeti vázlatok IV. Kötet. Nyomtatott Gyula Istvánnál. Arad.
SZANI ZS. (2015): Etnopomológia : népi gyümölcsészet a Palócföld nyugati határterületén .
