Magyarország | Pest vármegye | Sülysáp |
A település, ahol Petőfi többször is vendégeskedett barátainál. Ki volt Vachott Sándor és ki Csapó Mária - és mi közük Petőfi korai, tragikusan elhunyt szerelméhez, Etelkéhez?
Petőfi és Sülysáp
Petőfi Sándor járt Sülysápon - pontosabban: akkor még Tápiósápon. Vendégségben volt Vachott Sándornál 1845. július 10-11-én - testvére, Vahot Imre hozta el ide - és a a Grassalkovich-vadászlakban laktak.
Vachott Sándor ügyvéd és író, Kossuth titkára. Írói pályáját jurátusi tanulmányai mellett a harmincas éveben almanach-költészettel kezdte, majd a negyvenesekben már vizsgázott ügyvédként publikált pár költeményt az Athenaumban. 1842-ben lett a Kisfaludy társaság, 43-ban az Akadémia tagja. 1843-ben nősül, neje Csapó Mária írónő - és vele költöznek Tápiósápra. Itt látogatta meg őket Petőfi 47-ben. Vachott Sándor 48-ban a forradalmi események hírére feladta vidéki magányát és Pestre ment - ekkor lett Kossuth titkára. A forradalom után kétszer is (1850 és 52) bebörtönözték. Idegrendszere nem bírta a börtönt - második bebörtönzése során megőrült és elmegyógyintézetben hunyt el 1961-ben.Vachott Sándorné (Csapó Mária) „Rajzok a múltból” című emlékiratából tudjuk, hogy ezen kívül még kétszer látogatott el Petőfi hozzájuk Tápiósápra. A második látogatása 10-12 napig tartott és az írónő a „Petőfi falun”, a harmadik látogatásnak (mely csak néhány órát tartott) a „Petőfi új szerelme” címet adta.
Csapó Mária 1843. július 10-én ment férjhez Vachott Sándorhoz. Együtt írtak és dolgoztak vidéken, Tápiósápon. Testvéréhez, Etelkéhez Petőfit gyengéd szálak fűzték Etelke korai haláláig (1845 - Petőfi ekkor lépett ki a Pesti Divatlaptól is) - de a Pilvax körhöz tartozó Sándorral és Máriával vidékre költözésük ellenére is szoros kapcsolatban maradtak. Mária családfenntartó szerepbe is kényszerült az 50-es évektől. Mikor férje súlyos betegen jött ki a börtönből, Mária fordítást vállalt - James Fenimore Cooper regényeit ő fordította először magyarra - majd Sándor halálát követően szerkesztőként is dolgozott: szerkesztője volt a Remény zsebkönyvnek (1858), az Anyák hetilapjának (1861), a Szünóráknak (1862) valamint a Magyar Gazdasszonyok hetilapnak (1863 és 1865 között). A magyar gyermekirodalom egyik megteremtőjeként tartják számon.Vachott Sándorné jegyezte le itt tartózkodása idején a három eperfa történetét, mely a kastély egykori tulajdonosáról, a Rakovszky családról szól. Röviden: az apa a három fia születésére ültetett három eperfát - amelyekből kettő sajnos kipusztult - és a legenda szerint velük halt két fia is. A harmadik eperfa és a harmadik fiú viszont életben maradt.
Vachott Sándor testvére, a híres hírlapíró, Vahot Imre. Ő ismerte fel Petőfi tehetségét és elsőként alkalmazta - segédszerkesztőként a Pesti Divatlapnál. Mikszáth így írt a megosztó személyiségű, gyors intellektusú és irodalmi igazáért akár még párbajra menni is hajlandó Vahotról: „Nagyon jellemző az, hogyha dicsekedni akart, mindig azt hozta föl: – Én neveltem fel Petőfi Sándort. Azért éltem én. Az az én dicsőségem. A sors engem választott ki eszközül arra. Petőfi sohasem lett volna az nélkülem, amivé lett.” Sülysáp és a kertészeti hagyományok
A falusi házak udvaráról elmaradhatatlan volt az eperfa. A Sülysápi Értéktár része Lukácsy Sándor szellemi öröksége, – aki 1815. január 20-án Tápiósápon született és később a Nemzet kertésze címet kapta. Szenvedélyes kertész és gyümölcstermesztő, a magyar kertészeti szaksajtó megteremtője volt. Értéktárunk őrzi emlékét.
A kertészet művelésében élen járt a másik sülysápi kastély, a Hevesy család kastélya és annak kertészei is. A kastélyhoz gyönyörű park tartozott, ahová különleges fákat is ültettek, többek között mocsári ciprust, platánfát, tölgyfákat, juharfákat, melyek még napjainkban is díszei a parknak. A tulajdonos, Hevesy György, Nobel-díjas kémikus igen szeretett itt tartózkodni.
A Hevesy családnak a XX. század első felében nagy szőlőbirtokai és gyümölcsös kertjei voltak városunk legfiatalabb részén, Szőlősnyaralón. Az alma-, körte-, szilvafák gondozását, metszését, oltását, szemzését szakavatott kertészek tanították meg a helybeli férfiaknak. Szőlősnyaralón található még a Moller kastély is, melynek kb. másfél hektáros parkját többek között vadgesztenye, fekete fenyő, kocsányos tölgy, fehér nyár, nyugati ostorfa díszíti. Igen sokféle szőlőt termeltek, termelnek városunkban. Ősszel a friss gyümölcs, később a belőle készült bor is gyakran kerül az asztalra. Szüret végén szüreti felvonulásokat tartunk, melyek hagyománya évszázadokra tekint vissza. A szőlővel díszítjük a felvonuló kocsikat és a báltermet is.
Terék József (Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett népzenész, zeneszerző, zenei rendező, népzenekutató) készítette el Sülysáp népzenei gyűjteményét A sülysápi dombtetőn és a tót népzenei gyűjteményt Tót népdalok a Tápió mentén címmel. Mindkettőben szerepel több gyümölcs is.Sülysáp igazi kis kertváros. Sok-sok kertben számtalan gyümölcsfa termése egészíti ki az ott lakók étrendjét. Legyakoribbak a szilva, körte, alma, dió, meggy, cseresznyefák. Egy utca valamikor végig volt ültetve szilvafával, ezért kapta a Szilvafasor nevet. A városon jelenleg egy 10 km-es sétaút vezet át, melyen 11 tablót olvashat el a látogató - hogy megismerkedhessen a település múltjával.
És: hamarosan Petőfi körtefája is gazdagíthatja majd Sülysáp gyümölcsfa-gyűjteményét - és elhelyezhető lesz az egyik tablón!
forrás: Sülysápi Értéktár Bizottság anyaga - szerző: Zemen Pálné
