Magyarország | Vas vármegye | Szentgotthárd |
Mi az a rókaíz? Mi a különbség az eurázsiai borszőlők és az amerikai direkt-termők közt? Milyen az a szőlő, ami leginkább lekvárnak jó? És hol a szőlő mellett az alma és a körte helye Szentgotthárdon?
Szentgotthárd igazán gazdag hagyományokkal rendelkezik gyümölcstermesztés terén. Így foglalták össze pályázati anyagukban a település gyümölcs-történelmét:
Augusztus végétől október végéig Szentgotthárd utcáin sétálva szőlőillatot érzünk majd’ minden ház udvarából, kertjéből. Bepillantva lugasokat, kordonokat Iáthatunk, amelyeken a futószőlő hatalmas levelei közül óriási kék fürtöket kacsintanak ránk. Ez a kurmin vagy kormin, amelyet Szentgotthárdon szívesen fogyasztunk, belőle szörpöt, lekvárt, pálinkát készítünk.
Az Európában a XIX-XX. század fordulóján pusztított filoxéra járvány után számos direkt-termő és a betegségeknek ellenálló szőlőfajtát telepítettek Észak-Amerikából. Ezek közé tartozik a Concord, népi nevén kurmin vagy kormin. Fürtje laza, hosszú, a szemek éretten kékek, hamvasak. A szőlőszem héja vastag, a húsa egybeálló. Magjai általában nagyok, de Iétezik magtalan változata is. Jellegzetes illata van.
A kurmin (Concord) direkttermő szőlőfajta Szentgotthárd és környéke lakosságának egyik kedvelt gyümölcse. Frissen és tartósítva egyaránt szívesen fogyasztják. A Szentgotthárdi Honismereti Klub Települési értéktárába az agrárium szellemi termékei és tárgyi javai közé került be a kurmin Frank Róza gyűjtése nyomán.
A filoxéra (szőlőtetű, a levéltetvek közé tartozó, a szőlő gyökerein élősködő rovar) az 1860-es években, Amerikából érkezve jelent meg Európában, óriási pusztítást okozva a szőlőterületekben. Korzikán, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, majd Ausztriában is jelentkezett. Magyarországi megjelenéséről 1874- ben, a Földművelési Ipari és Kereskedelmi miniszter országos felhívásából szereztek tudomást a szőlőtermelők. A fertőzés lokalizálására hozott szigorú intézkedések sajnos nem hoztak eredményt, így a fertőzött szőlővesszőkkel igen gyorsan elterjedt az egész ország területén. Az 1896-os felmérések a Vallás és Közoktatási Minisztérium által szorgalmazott kérdőívezések alapján készültek. Eszerint a legtöbb magyar borvidéken 40-60%-os veszteséget is elkönyvelhettek — Európa többi szőlőtermelő területéhez hasonlóan.
A védekezés legjobb módszerének nemzetközi tapasztalatok alapján a szénkénegezést (vegyszerezés szén-diszulfiddal) tartották, de például a szőlőültetvények elárasztásával is próbáltak védekezni. A modern szőlészeti szaporító eljárások elterjedése, a fertőzésmentes „anyatelepek” Iétrehozása és a megfelelő, rendszeres trágyázás is segítette a védekezést.
A filoxéra elleni közvetlen védekezés mellett megindult a fertőzésnek ellenálló, direkt-termő szőlőfajták telepítése is. A jó tapasztalatok hatására folyamatosan elapadt az amerikai fajtákkal szembeni kezdeti bizalmatlanság. Magyarországon többek között a Noah, Elvira, Othelló, IzabeIIa, Herbemon, Jacquez, Clinton, Canada, York Madeira és Concord fajtákat telepítették.
A direkt-termők a hagyományos eurázsiai borszőlőkhöz (Vitis vinifera) képest egyszerűbben, oltás nélkül, közvetlenül vesszőről szaporíthatók. Az ilyen szőlőkből készült borok minősége nem a legjobb. Színük, illatuk különleges, már kis mennyiségben is felismerhető, ha más borhoz keverik őket. A borászok a direkttermő ízt rókaíznek, poloskaíznek, esetleg labruszkaíznek nevezik. Gyümölcsként, szőlőléként, lekvárként fogyasztva azonban a direkt-termők igazán finomnak mondhatók.
Az érvényes Bortörvény — 1997. évi CXXI. tőrvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról — rendelkezése szerint a direkttermő szőlőből készült bort forgalomba hozni tilos, és ilyen szőlőt telepíteni sem szabad. Ennek oka az, hogy az amerikai szőlőfajták több pektint tartalmaznak, mint európai társaik. A pektin bomlásakor (a must forrásakor) metilalkohol keletkezik. Így a borban az egészségre veszélyes metilalkohol is nagyobb mennyiségben fordul eIő.
Magyarországon több törvény is korlátozta és korlátozza a direkt-termő szőlők termesztését. A direkt-termő fajtákból készült borok piaci megjelenése után nyilvánvaló lett, hogy részesedésük a borpiacból — különösen az Alföldön — aránytalanul nagy. Ezért már 1935-ben gondolkodtak az ültetvények kivágásáról, illetve a szőlők átoltásáról, nemesítéséről.
A direkt-termők - konkrétan a magyarban noha/nova-ként meghonosodott Noah - veszélyes és gyenge boráról Hamvas Béla így ír a Bor filózófiája c. munkájában:
„ Az út mellett nova szőlőtőkét pillantottam meg. Az első percben meghökkentem. Hát ez ugyan miféle drágakő? Abban a pillanatban rájöttem, hogy a bor teljes világ, és mint minden teljes világ, mint például a nő, a gonosznak, az aljasnak, a sötét pokloknak is helyet ad, és kell adjon. A novaszőlő és a belőle készült maró, büdös, borszerű folyadék nem egyéb, mint az ördög ügyefogyott próbálkozása, hogy ő is bort csináljon. Soha ennél sikertelenebb kísérletet! A nova a puritánok, a pietisták, a vénkisasszonyok, az agglegények bora, a kapzsi, a fösvény, az irigy, a komisz embereké. Egészséges ember, ha szagát érzi, az orrát is befogja, s ha megkóstolja, eszeveszetten köpködni kezd és addig kiáltozik, amíg valami rendes itallal száját ki nem öblíti. Mondom, az ördög megirigyelte a Teremtő borművét, és elhatározta, hogy ő is bort fog csinálni. Beletette sárga kapzsiságát, bosszúszomját, mérgét, pimaszságát, grimaszait, gyáva alattomosságát, komikus nyomorékságát, minden ügyefogyott olaját, és hihetetlenül bőtermővé tette. A nova tényleg legalább hússzor annyi szőlőt terem, mint a nemes tőke. De kinek? A kapzsinak és a fösvénynek, akinek csak az a fontos, hogy soksoksok legyen.
Engem nem csapsz be, szóltam a szőlőhöz. Tudom, hogy a borhoz tartozik az is, hogy büdös pokla legyen. Ez vagy te. A te géniuszod a boszorkány. A te drágaköved a húgykő. Amikor virágzol, ammóniákszagodra összegyűlnek a döglegyek. Te vagy az ateista szőlő."
A kurmin ma csak házikertben, illetve a meglévő, legfeljebb 1000 m2 területű ültetvényben termeszthető fajta. Az ennél nagyobb ültetvények tőkéit a 2000. év végéig ki kellett vágni. A kurmint házikertben rendszerint kordonosan nevelik, vagy a házak mellett lugasokat alakítanak ki belőle. A kurmin (Concord) az alapja Dél-BurgenIandban népszerű helyi italkülönlegességnek is, az L/Cod/er-nek. Ez az ital Ausztriában is csak szigorú, törvény által szabályozott keretek között forgalmazható, továbbá a vendéglátásban és a kereskedelemben nem nevezhető minőségi bornak.
Szentgotthárd gyümölcsfái
A Szentgotthárdi Közös Önkormányzati Hivatal köztisztviselője Kozó-Németh Eszter pályázati referens a Szent István Egyetem hallgatójaként 2004-ben készült szakdolgozatában az Őrség és a Vend-vidék gyümölcsfajtáinak hagyományos, máig megtalálható, még fellelhető tájfajtáinak, változatainak kutatását végezte el.
Az Őrség és a Vend-vidék településeiről összesen 43 almafajtát, 21 körtefajtát, 15 szilvafajtát és 10 cseresznyefajtát sikerült összegyűjtenie. A helyi tájfajták egy része lehet, hogy már el is tűnt, még mielőtt megmenthették volna. A kutató sokszor hallotta a gazdáktól, hogy a náluk Iévő fa a faluban talán már csak az egyetlen az adott fajtából. A legszélesebb körben elterjedt almafajták a piros pogácsa, a mosánszki, az ősjonatán, a batul, az aranyparmen és a london peppin. A szilvafajták közül a hosszú szilva, a duránci, a búza szilva és egyes ringlófajták szinte minden kertben megtalálhatók. A körték közül pedig a sózu körte, a tüskés körte, a zabérő és rozsérő körte, a lómonyu körte, a hébér körte, a mézes körte, a vaj és a vörös körte fordulnak elő a leggyakrabban. A régi kaszáló-gyümölcsösök és mai maradványaik extenzív művelésűek, rendkívül faj- és fajtagazdagok, több faj (alma, körte, szilva, cseresznye) sokféle fajtája megtalálható bennük.
A régi gyümlcsöskertekben érésük szerint különböző fákat telepítettek a gazdák - vannak korai, nyári almák, közép-koraiak, nyár végiek, és ősziek, későiek, utóérők.
Kozó-Németh Eszter így ír ezekről:
" A súlytásos alma, korai, nyári alma, a pogácsa alma viszont még októberben is a fán van és nagyon kemény, csak télen válik élvezhetővé, utóérő és nagyon sokáig eltartható. A vasalma is egy rendkívül fanyar, kemény alma. Állítólag, ha októberben leesett a fáról, otthagyták, sőt húztak rá némi levelet, hadd puhuljon. Koránérők a fehér pogácsa és az egéralma, őszi a vasalma, a sózu körte, téli a sárga mosánszki alma, a Iómonyu körte. Ezek a fajták változatos ízűek, van közöttük porhanyó és keményebb, édes és savanyú, illetve fanyar, de mindegyik nagyon ellenálló, rezisztens a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A kártevőktől a gyümölcsösben élő madarak szabadítják meg a fákat.
A fajták némelyikének valószínűleg volt valamilyen „hivatalos” neve, de az az idők folyamán vagy átalakult, vagy eltűnt, többnyire a népi, helyi elnevezés használatos. A fajták neveire többnyire már csak az idősebb gazdák emlékeznek. Néhány eddig még ismeretlen almafajtával sikerült bővítenem a nemzeti park nyilvántartását. Apátistvánfalváról hoztam a köcsögalmát, amely alakjáról kapta a nevét (vend neve: stőjclin), a babalmát (vend neve: grajuvé) és a krumplicot. A gyerekeknek tartott őszi, felsőszölnöki kirándulás során találtunk rá a tulajdonos által krumstülnek nevezett almafajtára. Az összehasonlításban leginkább a szlovén és a burgenlandi tájfajtákat bemutató könyvek voltak a segítségünkre. Megállapítottuk, hogy az Őrségben és a Vend- vidéken talált almafajták szinte ugyanazok, mint amelyek a szlovén és a burgenlandi könyvekben találhatók. Ennek magyarázata, hogy az alma- és a gyümölcsfajták szabadon terjedhettek oda-vissza a „hármashatáron”, az országhatár nem jelentett számukra akadályt.
A Szlovéniában és Ausztriában, a határ közelében élő lakosság nagy része vend és burgenlandi magyar, akik a trianoni határváltozás következtében kerültek az országhatáron kívülre. A lakosság, rokoni kapcsolatai révén azonban folyamatosan keveredett, így terjedhettek el a különböző gyümölcsfajták is.
Egy azonban bizonyos: a piros pogácsa alma igazi „hungarikum”, tőlünk terjedt el a szomszédos országokba. A dél-burgenlandi könyv Haslingernek, Pogatschnak nevezi, de eredeteként egyértelműen Magyarországot jelöli meg. A fajtát Délnyugat-Magyarországon, Keszthelyen írták le előszőr 1871-ben."
Ennyiféle/fajta körte és alma mellé Szentgotthárd hamarosan Petőfi körtefáját is elültetheti - hátha ez a körtefajta is elterjed a Hármashatár vidékén!
forrás: Szentgotthárd jelentkezési anyaga
