Magyarország | Jász-Nagykun-Szolnok vármegye | Szolnok | Gyermekváros u. 1.
A Szolnoki SZC Sipos Orbán Szakképző Iskola és Kollégium közössége szívesen csatlakozik a költő bicentenáriumára meghirdetett körtefa-ültetési mozgalomhoz. Iskolánkban 160 fő tanulási, beilleszkedési nehézségekkel küzdő és szociálisan hátrányos helyzetű fiatal folytatja tanulmányait szakképző iskolai, szakiskolai képzésben.
Iskolánkban a fiatalok többféle ágazatban és szakmában – érdeklődésüknek és képességeiknek megfelelően – tanulhatnak. Tanulmányaikat oktatók, gyógypedagógusok, szociálpedagógusok segítik. Törekszünk arra, hogy az élet minden területére felkészítsük őket és iskolai életüket színessé, változatossá tegyük.
Jelen felhívás nagyszerű alkalom volt arra, hogy megmozgassa tanulók és oktatók fantáziáját egyaránt. Kis csoportok alakultak a gyűjtőmunkára és a jövő tervezésére egyaránt. Az elképzelések szerint a felhívás lehetőséget ad egy új közösségi helyszín kialakításához. Az iskola épülete egy szép parkosított kertben helyezkedik el, ahol méltó helye lenne a körtefának és a hozzá kapcsolódó jelképes tartalmaknak, értékeknek.
A diákok elképzelése az is, hogy a faipari ágazatban tanulók pihenőpadot készítenek a körtefa alá, és pihenésre, elmélkedésre való környezetet pedig a mezőgazdasági ágazatban tanulók biztosítanak tereprendezéssel, további növények ültetésével. Az így kialakított kertrészlet alkalmassá válik iskolai rendezvények, megemlékezések helyszínének. Nagyon örülünk a lehetőségnek, szeretnénk, ha részesei lehetnénk a Petőfi kultusz tovább örökítésének, akár iskolai hagyomány kialakításával.
Tanulói kutatómunka
Tanulóink Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 25 településéből érkeztek, ezért kézenfekvő volt a vidék leghíresebb gyümölcsfáinak feltérképezése. A felhívásnak eleget téve máris megkezdtük az iskola közösségével régiónk legjellemzőbb gyümölcsfáinak összegyűjtését, és az ehhez kapcsolódó történetek, képzőművészeti alkotások felkutatását.
Felkerestük a Szolnoki Művésztelepet is, ahol számos művészeti alkotást találtunk a témához kapcsolódóan. Megkezdtük a néprajzi adatok gyűjtését, amely során a mellékletben szereplő ismeretekhez jutottunk.
A cseresznyefa
„Gróf úr, gróf úr, lopják a cseresznyefa-csemetét! – rohant egy ember Petrovai grófhoz. – Nem baj, fiam, az is itt fog teremni.”
Ez az anekdota jól jellemzi a nagykörűi cseresznyéskert atyját, Petrovay Györgyöt, aki 1870-ben alapított gyümölcsöst és faiskolát a birtokán, ahol 50 családot foglalkoztatott 25 hektáron. A Petrovay-nagykönyvben 534-fajta körtét, 521-fajta almát és 149- féle szilvát jegyzett fel, de hamar rádöbbent, hogy a cseresznye különösen jól érzi magát ezen a vidéken. Arra törekedett, hogy a Magyarországon akkor fellelhető mindenfajta megtalálható legyen a kertjében, ám egy fajta kiemelkedett a 65 cseresznye közül: a „ropogós nagykörűi Pintér Ferenc kertjéből.
A 19. század második felétől Petrovay György (Tiszabő,1845- Máramarossziget,1916) földbirtokos jóvoltából a híres germersdorfi cseresznye termőhelye lett Nagykörű. Az ő nevét őrzi Nagykörű főutcája, a falun átvezető 3223-as út településközponti szakasza. A nagykörűi cseresznye védett márkanév. Nagykörű “az ország cseresznyéskertje” címmel rendelkezik: itt található Magyarország legnagyobb cseresznyéskertje, több mint 200 hektáron. A nagykörűi cseresznye 2017-ben nemzeti oltalmat kapott, és az Európai Bizottság jóvoltából az uniós nyilvántartásba is bekerült. Szintén 2017-ben a NÉBIH a Petrovay ropogós tájfajtát államilag elismert tájfajtává nyilvánította. Minden évben több cseresznyével kapcsolatos programot is szerveznek a helyiek. A faluban a cseresznyevirágzás idejétől egészen a befőzés idejéig tartanak a különleges események, most a helyszínen a termelők értékesítik a finom cseresznyéket. Természetesen befőtt, lekvár, pálinka vagy akár fagylalt is vásárolható a helyszínen. 2010-ben került először megrendezésre a Cseresznyevásár és fesztivál. Helyi sajátosság, hogy a már virágzó cseresznyefa megjelenésétől a befőzésig szervezik a programokat.
„A nagykörűi ember a homoki gyümölcsös nélkül fél ember” –vallja Barát József, a nagykörűi cseresznyés rendezvények kitalálója, a falu alpolgármestere. „A cseresznyének olyan a gyökere, hogy annyi terület kell neki lefelé, mint amekkora a lombkorona, és a homok erre alkalmas. Emellett meleget ad, mert a Nap könnyen átforrósítja.”
Kiss Lajosné még a szüleitől örökölte a lekvárrecepteket. 27-fajta lekvárt főz, és majdnem ugyanennyi szörpöt. Szereti a különleges párosításokat, készít muskotályos körtelekvárt, bazsalikomos epret, csokis meggyet és természetesen cseresznyelekvárt többféle változatban. Fehér álom néven kínálja a fehér-cseresznyéből levendulával és fehér csokival készült lekvárját. A gyümölcsök a kertben teremnek, a lekvárok 80 százalékos gyümölcstartalmúak és tartósítószert sem használ. Nem véletlen, hogy több díjat is elnyert a lekvárokkal. Az idős nénik a cseresznyéből készült sütemények receptjeit szívesen megosztják az érdeklődőkkel.
Azt mondják, amiből lekvár készíthető, abból pálinka is lesz. Bulyáki József harminc évvel ezelőtt nyitotta meg saját pálinkafőzdéjét. Az első párlat körtéből készült, azóta 16-féle gyümölcsöt dolgoznak fel. A barack-, meggy-, szilva-, körte-, málna-, feketeribizli mellett természetesen cseresznyepálinkából fogy a legtöbb. A nagykörűi cseresznyepálinka 2017-ben eredetvédett lett, és készült egy egyedülálló változata: a nagykörűi fajtagyűjteményből, amely az évek alatt 77-féle cseresznyére emelkedett, a pálinkafőző mester elkészített egy cseresznyefa hordóban érlelt pálinkát is.
Eperfa, Fegyvernek
„S így lőn, hogy 1826-ban szederfa-kertet álliték Czenken Sopron vármegyei jószágomon s szederfák kiültetésével…Selymet több izben készítettünk, sőt három évre szederfáim egy részét bérbe is adám, úgy hogy körülbelül három húszasával fizeték meg mázsáját levelének; de ezt — másoktúl rábírva — eredeti szándékom ellen cselekedtem, melly szerint csak akkor akartam a selyemtenyésztést megkezdeni, mikor azt nagyban űzhetném; s ekkép nehogy fáimat csekély haszonért elrontsam, s azon mindennapi hibába essem, miszerint csak kevés tudja bevárni a gyümölcs tökéletes megérését, azzal egy időre ismét felhagytam.” Széchenyi István: Selyemrül, 1840
Mint a fenti idézetből is látszik, már az 1800-as években jelen volt hazánkban a fehér eper és ebben az időben már telepítették selyemhernyók tenyésztése céljából. A paraszti kertekben mindennapos növény volt, haszonfának tartották. Maga a fa mélyárnyékot adott az udvarban és a baromfiudvarban. Gyümölcsét fogyasztották frissen vagy feldolgozva. Mivel hullott gyümölcs gyorsan erjedt, a lerázott gyümölcsből pálinkát főztek.
A fehér epret a madarak (tyúkok) is szeretik, ezért a tápcsatornájukból kikerülve, és talajt érve könnyen szaporodott és terjedt. Gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Ilyen állományokban vették észre a természetes úton mutálódott növényi részt, amelyből egy díszkertészeti fajtát állítottak elő. Megtalálási helyére utalva a nevét a megyénkben található Fegyvernekről kapta. ( Morus alba Fegyvernekiana)
Szolnoki Művésztelep
A Szolnoki Művésztelep a Tisza és Zagyva torkolatánál található. A művésztelep egykori és jelenlegi lakói szívesen nyúltak a gyümölcsfák megörökítéséhez. Egy művész család munkái között felfedeztünk néhány, a témához kapcsolódó olajfestményt és akvarellt. Mind a három ismert és elismert festőművészt – Fazekas Magdolna, Meggyes László, Meggyes László Vendel—megihlette a természet. Meggyes László: Gyümölcsös, Fazekas Magdolna: Gyümölcsszedők és Meggyes László Vendel: Almáskert Szolnok c. képei tamúskodnak a vármegye gümölcsészeti múltjáról.
forrás: a Szolnoki SZC Sipos Orbán Szakképző Iskola és Kollégium jelentkezési anyaga. írta és a tanulói gyűjtést összegezte: Novotny Istvánné könyvtáros
Nagykörű fotók: Grosz Tamás, kertész
