Magyarország | Vas vármegye | Vaskeresztes |
Vaskeresztesen, a Vas-hegy lábánál, a Pinka völgyében még beszélik a „hienz” bajor-osztrák nyelvet. A szép környék, a szorgos munka, íratlan törvények, a hagyományok átörökítése-továbbadása, ünnepnapok-jeles ünnepek megtartása, a tánc és énekszó mifelénk mindig összefonódott. Az emberek szorgalma és a bor tette nevezetessé ezt a festői környezetben található falut.
Vaskeresztes egyutcás, soros beépítésű, szalagtelkes község. Faluképe tiszta, rendezett, a házak gondosan felújítottak. Eredetileg két községből állt ; Németkeresztes és Magyarkeresztes 1930. július 1-jei egyesítése óta létezik Vaskeresztes néven. A településhez tartozó Vas-hegy lankás hegyoldalán gondozott szőlőskertek és pincék sorakoznak szorosan. A borosgazdák nagy hangsúlyt fektetnek a bor minőségére és a vendégszeretetre. A hegy, a pincék lehetőséget kínálnak ünneplésre, barátságok köttettek itt, szórakozni jártak ide az emberek régóta - természetesen borkóstolással egybekötve. Ezen a vas-tartalmú, vulkanikus eredetű talajon kedvező mikroklíma mellett ápoljuk még ma is a keltáktól hagyományozott szőlő-, és borkultúrát. Tudunk Szent Donát hegyi kápolnáról - a régiek számára a szőlőhegyi kápolnák jelentették a szakrális centrumot.
1910-es években bekövetkezett filoxéra járvány után is fennmaradt a szőlőkultúra. Ebben nagy szerepe volt a község plébánosának Pfánd Ferencnek, aki figyelemmel kísérve a filoxéra elleni küzdelmet, tudta, hogy az amerikai vadalanyú oltványok ellenállóak, ezért megtanította az oltást és oltvány-nevelés módját. Ebből az időből származó telepítések a szőlőhegyen még itt-ott fellelhetőek.
Községünket 1221-ben Kereztes néven említik először abban az oklevélben, melyben Hédervári István pornói birtokát, a szentgotthárdi cisztercita kolostornak adja. Köszönet és a hála szavaival, fejet hajtva adózunk elődeink előtt, akik oly sok mindent hagyományoztak ránk, átéltek boldog, de fenyegető, háborús, ínséges időket is. Hűek maradtak, vissza és hazatértek kicsi falujukba - ahonnan elindultak. Másokat elüldöztek, kitelepítettek, kényszermunkára vittek, többen - jobb élet reményében - elhagyták hazájukat, de gondolatban, álmaikban mindig szülőfalujukban jártak. Talán sokakat gyötört a honvágy, de már nem térhettek haza sohasem.
A Pinka-völgye nemzetiségi falvait, így Magyar- és Németkeresztest is a trianoni békediktátum hatása alatt Ausztriához csatolták. A döntés megmásítását úgy érték el, hogy a népszövetségi meghallgatás során egyöntetűen és határozottan magyarnak vallották magukat az itt élők - annak ellenére, hogy sokan közülük akkor nem is beszéltek magyarul. Német- és Magyarkeresztes 1922. január 10-én hivatalosan is visszakerült hazánkhoz. Dr. Hende Csaba, a térség országgyűlési képviselője 2014-ben kezdeményezte, hogy az 1922-ben Magyarországhoz való tartozásához ragaszkodó falvaknak járó Communitas Fidelissima - Hűség falva - címet viselhessük, melyre büszkék vagyunk.
A Vas-hegy kisparcellás szőlőhegy nem csak a szőlőtermesztés, borászkodás helye volt, hanem évszázadokig biztonságos gyümölcsfanevelő, értékes gyümölcstermesztő területként is művelték. A hegyen a szőlők között álló, árnyékot adó barack-, szilva- és cseresznyefák, a szőlőket övező gyümölcsös kaszálók régi alma-, szilva- és körtefái friss gyümölcseikkel szolgálták a gazdálkodó családok önellátását és valamennyi pénzbevételi lehetőséget is kínáltak. A pincék körül ültetett gyümölcsfák a gazdacsaládok élelmezésén túl az épületeket is védték, nyáron hűs árnyékot adtak és egész évben gyengítették a szél erejét.
Vasárnap délután a gazdák, a diófák árnyékában fogyasztották el közösen az uzsonnát, kóstolgatták egymás borát. A gyermekek vidáman játszottak a nyári melegben a hűs fák árnyékában. A gyümölcsöket összeszedték, télire raktározáson kívül aszalták. Szép emlék, a téli tollfosztás után, főtt aszaltkompóttal kínálták az ottlévőket (alma, szilva, körte). Áldomásra finom süteményt is készítettek hozzá.
Nem hiányzott az itt-ott még fellelhető gesztenyefa, a naspolya. A szőlő végén egres és ribizlibokrot találhatók. Otthon, a lakóházaknál is gyümölcsfákat ültettek, a ház mögötti pajta után szintén finom gyümölcsök értek, mogyoró bokrokból sövények voltak.
A Fő utcán, a házak előtt gyönyörű diófák koronája meghatározó volt, villanyoszlopok felállításával, majd cseréjével megcsonkították őket. Később ki kellett vágni, az árkokat felváltották zárt rendszerrel.
Talán legemlékezetesebb gyümölcs a májusi korai kisszemű, piros cseresznye. Majd sorra érett a közepes szemű és nagy szemű ropogós cseresznye. Ebből befőztek télire, finom rétesek készültek belőle. Meggy kevesebb volt. Barackok közül az apró és a nagyszemű sárgabarack található. Az előbbit pálinkának, vagy aszalásra használták, az utóbbiból lekvárt főztek. Az őszibarackból a nem magvaváló volt többségben.
A korai nyári alma Gravensteini, pogácsaalma, szentiványi, Cox narancs renet, London pepin, Húsvéti rozmaring. Az őszi-, és télialmák gazdag választéka adta gyümölcsét a hegyben. Az almának karácsonykor is fontos szerepe volt. A karácsonyi asztalra került egy fenyőággal. Annyi felé vágták, ahányan körül ülték az asztalt. Az összetartozás jelképe volt. A karácsonyfát is almával és sztaniolpapírba csomagolt dióval díszítették.
A körték közül a nyári, az árpaérő, vöröshúsú, sárgahúsú termett. A kemény téli körtét búzában tárolták. Szilvából lekvárt főztek, aszaltak, pálinkának gyűjtötték össze. Ismertebb volt az apróbb szemű, nem magvaváló és nagy szemű szilva. Dióból a keményhéjút, papírhéjút és a nagyszeműt ültették.
A hagyományos népi gyümölcstermesztés a 19. század végén, illetve az első világháborút követően alakult át rohamos mértékben az akkor újnak számító nemesített gyümölcsfajták elterjedésével, a régi gyümölcsösök részbeni kipusztulásával. De Vaskeresztesen igyekeztünk megőrizni belőlük olyan sokat, amennyit csak lehet. Ősi gyümölcsfáink még ma is vegyszer és metszést nélkül szépen teremnek.
Nagyon örülünk a lehetőségnek, hogy az eredeti körtefáról újraszaporított oltványhoz, a Petőfi-emlékév során Vaskeresztes község is hozzájuthatott.
Piros Pünkösd hétfőjén ültettük el ünnepélyes keretek között ezt a fát. A falu elején lévő parkban került sor az ültetésre. A Hagyományőrző Gyermekcsoport lelkesen, szép nemzetiségi ruhájukban, locsolókannákkal érkezett az ünnep helyszínére.
Vaskeresztes polgármestere, Krancz Tamás köszöntötte az egybegyűlteket, az ünnepélyes faültetésre érkezőket. Hatosné Németh Valéria a Német Önkormányzat elnöke ismertette a pályázat anyagát, Petőfi Sándor főbb életrajzi adatokot, felsorolta ismert verseit, majd elmondta Szeget szeggel c. versét.
Tisztelettel felkérte Krancz Tamás Polgármester urat, továbbá Krancz Adélt, a Gyermekcsoport vezetőjét, hogy a Német Önkormányzat és a helyi Hagyományőrzők nevében ültessék el Petőfi körtefáját. Tisztelettel felkérte Eberhardt Szabinát a Gyermekcsoport másik vezetőjét és a gyermekek csoportját, locsolják meg a fát, hogy életerős, termővé váljon, az utókornak ezek az ifjak büszkén mutathassák, ők gondozták , s ma is fogyaszthatják Petőfi körtéjét.
„Szeretnénk, ha fiataljaink ugyanúgy történeti emlékeinket megbecsülve, hazájukhoz, szűkebb környezetükhöz, Vaskereszteshez továbbra is hűek maradnának, mint ezt őseink tették. „Örülünk, hogy a legifjabb generáció segített, kívánjuk, hogy ez a fa nagyra nőjön, mint Ti. Mindig vigyázzatok rá szeretettel, gondoskodással. Azt kérjük Tőletek, hogy a helyi értékekre vigyázzatok, a szellemi örökséget ne felejtsétek, vigyétek, s adjátok tovább a jelent és őseink kulturális múltját.. Legyetek őrzői és örökségünk védelmezői!"
forrás: Vaskeresztes jelentkezési anyaga. írta: Krancz Tamás polgármester és Hatosné Németh Valéria elnök, Német Önkormányzat
