Magyarország | Pest vármegye | Zsámbék |

Sambucus- azaz bodza. Az új kutatások szerint Zsámbék névadója. Hogy hogyan? Kis telelpüléstörténet - Zsámbék jelentkezési anyagából!

Zsámbék és a Romtemplom

III. Béla király adományozta egy francia lovagnak, Aynardnak az avar kor óta lakott Zsámbékot és környékét. Aynard Béla király felesége a francia király húga, Capet Margit kíséretében érkezett az országba.  

Az Aynard család építtette  1220 körül a ma Romtemplom néven ismert késő románkori gótikus háromhajós bazilikát. Ekkor már nagyobb létszámú francia közösség élt a területen, a premontrei kolostor is már több, mint 20 szerzetesnek adott otthont. Aynard lovag először udvarházat építtetett, majd a  tatárjárás után engedélyt kapott vár építésére is. Ekkor épült fel a település első kővára. Az első lakosok  feltehetően az udvarház és a kolostor személyzetéhez tartozhattak, hamarosan azonban a fontos  kereskedelmi útvonal mellett letelepedtek iparosok, kereskedők is. A tatárok a templomot a községgel  együtt elpusztították, de IV. Béla újjáépíttette. A község birtoklását a XIV. század végén a Maróthyak  szerezték meg az Aynard családtól. 

Zsámbékot 1467-ben Mátyás mezővárosi rangra emelte, a kolostort pedig a premontreiek hanyatlása miatt pápai engedéllyel a pálosoknak adta. Ők építették újjá 1475-ben (előtte egy tűzvészben majdnem teljesen leégett. ) Mátyás a zsámbéki várat halála előtt fiának Corvin Jánosnak adományozta. 1541-ben a törökök elfoglalták Zsámbékot, és 145 évig bitorolták, a fontos útvonal védelmére erősséget  építettek itt. Uralmuk alatt a harcokban rongálódott meg a templom és a kolostor is - mivel azt a pálosok elhagyták és a török erődként használta. Ebből az időből származik a település egyik turisztikai  látványossága, a Török-kút is. A falu lakói a reformáció hatására áttértek az új hitre,  ennek a Zichyek vetettek véget, visszakényszerítve a lakosságot a katolikus egyházba. Merthogy 1689-ben a Zichy család vásárolta meg a települést, és az 1710-es években lerombolt vár helyén  felépíttette a kora-barokk várkastélyt.

A török idők alatt elmenekült, illetve kihalt lakosok helyére a törökök  kiűzése után sváb telepesek érkeztek. Nekik köszönhetően a település gyors fejlődésnek indult és hamarosan ismét a mezővárosok között szerepelt. A sváb lakosság fejlett borkultúrát hozott magával és  megművelte a környék domboldalait, és ezidőben kezdődött el a környék erdőinek kitermelése is. A faanyagot a budai várba adták el tűzifának. A katolikushitre visszatért híveknek leegyen hol imádkozniuk, a templomot ismét helyreállították, de 1763-ban a nagy komáromi földrengéskor újra megrongálódott. Ezután már nem építették újra, a telepesek elhordták építőköveit, ezek ma kerítésekben, pincékben, házak falaiban beépítve találhatóak.

A második világháborúban ismét hadszíntér volt Zsámbék, 1944-ben a fővárost bekerítő  hadmozdulatok egy része itt zajlott. A háború után 1946-ban a sváb lakosság 95%-át kitelepítették  Németországba. Helyükre az Alföldről érkeztek telepesek. Jelenleg a megmaradt sváb leszármazottak  és az újonnan érkezett telepesek alkotják a lakosság jelentős részét. 


Zsámbék és a borhagyomány

A település a Nyakas Hegyközséghez tartozó bortermőhelyhez tartozik. Sokan foglalkoznak akár elsődleges munkakörben, akár  hagyományőrzés céljából szőlőtermesztéssel és borászattal. A település több  pincesorral is büszkélkedik, a legjelentősebbek közé tartozik a Nyakas-hegy tövében található Szuszogói,  a Józsefvárosi lakótelepi, a Kecskepark melletti Mélyúti és a Petőfi Sándor utcán lévő. 
A Józsefvárosi gödör pinceterülete a település egy csendes, eldugott kis völgyében található. A mély  fekvésű, ovális területen egykor 70 épületből álló pincesor volt, amelyből napjainkra 20-30 különböző  állapotú pince, néhány présház és 3 parasztház maradt fenn. A Józsefvárosi pinceterületet civil  összefogással és önkormányzati segítséggel mentette meg a Lamgrub Egyesület. Ma műemléki és  természetvédelmi terület is egyben, ahol kitáblázott tanösvény várja a gazdag állat- és növényvilág,  valamit a kulturális értékek iránt érdeklődő látogatókat. 2010-ben felavatták a Német Nemzetiségi  Emlékművet és a terület Német Nemzetiségi Emlékparkká minősült át. 2006-ban a löszfalba vájt egyágú pincéket műemlékvédelem alá helyezték és egy tájrehabilitáció keretein  belül a még felújítható pincéket igyekeznek megmenteni. Sajnos a legtöbb igen rossz állapotban van és  inkább csak a település díszítő funkcióját töltik be, borászati célra már nem alkalmasak.  


A Mélyúti pincék általában egyágúak, de vannak olyanok is, amelyek két-három elágazással is  rendelkeznek, sőt a legenda szerint egy bonyolult pincerendszer is rejtőzik a lakóházak alatt, amelyet a  kereskedőknek építettek és egyfajta gyors és biztonsági útvonalként funkcionált. Egyesek szerint ezek  egészen a Budai Várig és Székesfehérvárig is elérnek. 
Zsámbék környékén a legelterjedtebb szőlőfajták az Ezerjó, a Chardonnay és a Mézesfehér - amely egy régi magyar szőlőfajta. Már csak kevés helyen fordul elő nagyobb területen. Kissé  rothadékony, nagy fürtű, nagy bogyójú szőlő.

Zsámbékon 2013-ban, negyven év után ismét megelevenedtek a régi hagyományok. Az Itthon  vagy! Magyarország szeretlek! országos program keretében ismét szüreti lovasfelvonulást és bált szerveztek.  A helyi egyesületek, kulturális csoportok  táncosai, zenészei, énekesei szórakoztatták a közönséget, majd a Szent Mihály-napi  tűz fénye melletti közös beszélgetés, borozgatás után, hajnalig tartó bálon mulathattak az eseményen  résztvevők. A visszatérő hagyomány azóta is sikeres, ezért minden év szeptemberében megtartja a település  és várja látogatóit. 


Zsámbék és a Sambucus Nigra 

A bodza szavunk írott formában először „Boz”-ként fordul elő egy 1211-ben keletkezett oklevélben. A  bodzafajok viszonylag rövid életkorúak, ezért a többi gyümölcsfajokkal ellentétben határjeleknek nem  voltak alkalmasak. Így viszonylag ritkán fordulnak elő okleveleinkben. Csőre Pál (A magyar erdőgazdálkodás története – Akadémiai Kiadó, Budapest 1980.) összegyűjtötte az  1231-1337 közötti időszak bodza elnevezéseit: buzbukur, sumbukfa, bukfa, bozyabukur, felbozfa. A  sumbukfa utal a fafaj ma ismert latin nyelvű dendrológiai elnevezésére: Sambucus nigra. 
A sumbukfa ma ismert első írásos említésének ideje (1231.) időben egybeesik hazánk egyik  legjelentősebb késő románkori gótikus építészeti emléke, a  zsámbéki prépostsági templom (Romtemplom) és kolostor építésével (nagyjából 1220-1235 körüli 
időszakra tehető). Zsámbék történelmi elnevezései: Sambuk, Sumbuk, Sambek, Schambek, stb. egyértelművé  teszik a település nevének etimológiai gyökereit. 

Zsámbékon található jelenleg az általunk Európában ismert legnagyobb törzskerülettel rendelkező fekete  bodza. 130 cm-es magasságban 201 cm, azonban 186 cm magasságban az évszázados  visszavágásoknak köszönhetően már 352 cm törzskerülettel rendelkezik. A mért adatok egyetlen törzsre  vonatkoznak és nem több ágból álló bokortörzsre!

 „2016. késő őszén pillantottam meg az archaikus hangulatot idéző fatörzset. Közelebbről szemügyre véve  örömöm mellett kétségek merültek fel, hogy létezhet-e ilyen és ekkora törzskerülettel bíró fekete bodza.  A szerencsés véletlen egybeesés során – hogy mindez Zsámbékon történt – a település nevének eredete csodálatos megerősítést nyert.” 
Németh Alajos (arany okleveles erdész, arany okleveles faipari mérnök) 

A település névadó fájáról szóló elmélet annyira közkedvelt lett, hogy 2017-től minden évben  megrendezik a „Sambucus”-t, azaz a zsámbéki bodzafesztivált. A rendezvény remek világzenei és  igényes könnyűzenei koncertekkel, népzenei eseményekkel, családi programokkal, gasztronómiai  különlegességekkel várja az érdeklődőket - idén már hatodik alkalommal várta a vendégeket a Zsámbéki Zárdakertben. 

forrás: Zsámbék jelentkezési anyaga. szerző: Kovács László főkertész

palosepiteszet.hu  

cover: csodalatosmagyarorszag.hu