2024 február 10-én a busók elűzik a telet! Legalábbis mindent megtesznek azért, hogy mielőbb beköszöntsön a tavasz. De nem csak a farsang farkán, azaz annak utolsó három napján serénykednek - hanem már hetekkel előtte is zajlik a poklade - azaz karnevál. Honnan ered a busójárás szokása? És mit jelképeznek a jelmezek, maszkok, kellékek?
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával magyarázzák. Eszerint a török elől a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült sokácok azért öltöttek különös jelmezt, hogy elijesszék a megszálló törököket. Éjjel csónakokon keltek át a szigetről és kizavarták a megszállókat 1687 februárjában.
A legendának történelmi alapot nem találtak azóta sem a kutatók, sőt, az adatok ennek ellent mondanak: a törökök 1687-es távozása után 10 évvel kezdődött meg a sokácok betelepítése a részben elnéptelenedett baranyai területekre.
Az valószínű, hogy a sokacok a Balkánról hozták magukkal a zajos, jelmezes télűző felvonulás és mulatság szokását - amelynek ma ismert koreográfiája már Mohácson alakult ki. A busójárásról - horvátul: poklade, a.m. karnevál - az első adatok a XVIII. század végéről származnak. Leírásokból tudjuk, hogy a busó öltözete már akkor is a szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya volt. A bundát öv vagy marhakötél fogta össze, ezen lógott a marhakolomp. Ezzel és a kereplőkkel csaptak zajt, míg végigvonultak a városon. A busók gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak a gatyára a hideg ellen - lábukon pedig bocskort viseltek. És ebből a korból származik a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
A busók kísérői a jankelék. Jelmezük tulajdonképpen rongyokból áll és van náluk egy zsák is, hagyományosan hamuval, liszttel vagy ronggyal, esetleg fűrészporral vagy korommal van megtöltve. A jankelék ezekkel a zsákokkal páholják el a túl közel merészkedő nézőket.
És persze a szép-busók, a nők sem maradhattak ki a felvonulásból - lefátyolozott arcú sokac viseletbe öltözött szépségek kísérték a társulatot. Az egész jelmezes társaságot maskarának nevezik Mohácson. A busójárás egyike azon kevés népszokásunknak, amelyet a szocializmus éveiben is szabadon gyakorolhattak a sokacok - sőt, idegenforgalmi látványosság lett az eseményből.
A busójárás a sokacok számára élő hagyomány, és évről évre egyre többen vesznek rajta részt. A Mohácsi Kutúrpajta pajtagazdája aktív szervezője az eseménynek, és azon dolgozik, hogy a hagyomány eredeti elemeiből minél többet megtartsanak, az eltűnőben lévőket megóvják - azokat, amelyek pedig eltűntek, visszaemeljék a poklade elemi közé.
A mohácsi busójárást az UNESCO 2009-ben vette fel a szellemi világörökségek listájára. Idén február 10. és 11. lesz a nagy felvonulás és a téltemetés napja - a Poklade zárónapja. A fesztiválban a Mohácsi Kultúrpajta kiállítással és előadásokkal vesz részt.
Baráth Gábor pajtagazda azonban nem csaka karnevál idején foglalkozik a busójárással és a sokac hagyományokkal. Két busójárás közt is vár mindenkit a Mphácsi Kultúrpajtában!
források: mohacsibusojaras.hu, Magyar Néprajzi Lexikon, Hoppál Mihály: Népek, maszkok, Európa: a busójárás európai háttere, Európai Folklór Intézet, 2011,
képek: Fortepan / Krantz Károly, Fortepan / Székely Balázs, cover: Wiki commons, photocredit: Karoly Czifra