Kodály szerint a nehéz időkben mindig a falvak „bújtatták el", őrizték meg a magyar kultúra alapjait - amelyekre aztán minden háború után fel lehetett húzni a kultúra teljes épületét. Ezért kellett a zeneszerzőknek népdalért visszatérni a falvakba, a forráshoz, abból meríteni. A módszert ma is sokan követik. Február 28-án este nyílik a kodályi gondolat jegyében fogant kiállítás - Kósa Klára keramikusművész és Klinkó Zita közös tárlata a Szentendrei Régi Művésztelepen.
„1900 körül a magyar zeneszerzőnek népdalt kellett gyűjteni. Akárcsak íróinknak egy századdal előbb, sőt, egészen vissza Petőfiig, Aranyig. Eleinte csak az elveszett régi dallamokat kerestük. De látva a falu népét, az ott kallódó sok tehetséget és életerőt, feltetszett előttünk egy, a népből újjászületett művelt Magyarország képe. Ennek megvalósítására rászántuk életünket” - mondta Kodály a népdalgyűjtés kezdeteiről.
És hogy miért tartotta fontosnak az elveszett régi dallamokat és a falu népének felkarolását?
Mert a magyar népi kultúrában látta a magyar kultúra kibontakozásának forrását. Azt vallotta, hogy minden háború (beleértve a török hódoltásgot vagy 48-49-et is) és utána a restauráció mély sebeket ejtett kultúránkon. De szerencsére a kultúra a falvakban elrejtőzött - és tovább élt.
„A kultúra újjáteremtését minden új háború után idegen segítséggel akarták megvalósítani. Sok idegen, többnyire német és olasz jött az országba, és akarta saját kultúráját mintegy beoltani a népbe. Saját hagyományunk egyre inkább a falvakba, a műveletlen emberek közegébe szorult.”
Kodály a gyakorlatban is követte elméleti elképzelését. Már doktori disszertációját is a magyar népdal strófaszerkezetéből írta (1905), gyűjtőmunkát végzett és rendszerezett. Első pedagógusok által is használt gyűjteményes sorozata, a Bicinia Hungarica 1937-től 42-ig évi egy kötettel jelent meg (kottás és betűs változatban). Majd elkészült a Magyar Kórus kiadásában közzétett, Ádám Jenővel közösen írt hatkötetes Szó-Mi sorozat - amely lépésről lépésre tanította énekelni a gyerekeket. A háború után, az iskolarendszer újjászervezésekor Ádám Jenővel kidolgozták a zeneoktatás részletes módszertanát és megírták tankönyveit. Az Énekeskönyv-sorozatból 1948 óta tanítottak az általános iskolákban.
Kodály módszerének lényege: először mindenki énekeljen. A saját hanghoz kapcsolja fejében a kottaképet. A dalok a kisgyermek 3-5 hangos skálájától indulva fokozatosan legyenek komplexebbek, és a hangszertanulást csak később, de az éneklést, szolfézst tovább folytatva érdemes elkezdeni. Mindig a ritmus legyen az első, arra épüljön a dallam.
Kodály szerint a gyerek úgy szívja magába a kultúra alapjait a zenéből, ahogyan az anyanyelvet tanuljuk. A lépcsők:
kiművelt fül (vagyis hallás)
kiművelt fej (értelem)
kiművelt szív (érzelem)
kiművelt kéz (aktív zenélés).
Mindezzel nem a zenészképzés volt a célja, hanem az általános, zeneértő közönség kinevelése.
„Számomra mindig előbbrevaló volt, hogy a paraszt gyermekeket kótaolvasásra tanítsam, mint az hogy a magam zenei karrierjét egyengessem. Előbb a füleket kell kinyitni, aztán komponálni. Minek írjak még öt Psalmust, ha süket fülekre találok?” (Muzsika, 1. évf 1. szám, 1958)
A Zöld erdőben lakik egy madár, a Cifra palota vagy a Fölszállott a páva dallamai által az öröm és bánat, a munka és mulatság, a szerelem és csalódás, a gondolatok, érzések, álmok és imák világa tárul fel a szemlélődők előtt. A kiállítás nem csupán vizuális élményt nyújt: a műalkotások mellett elhelyezett QR-kódok beolvasásával a látogatók meghallgathatják a hozzájuk kapcsolódó dallamokat is, így egyedülálló összművészeti élmény részeseivé válhatnak.
„A népi művészetnek feladata van. Régi emléket hozni, régi emléket adni a ma emberének. Nem több, nem kevesebb. Az igazi népi művészet grafikai ima. "
- Kósa Klára.
források: Fidelio
Ein Selbsportrait. Televíziós interjú Hannes Reinhardttal, Norddeutcher Rundfunk, Hamburg, 1965 cover: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
