December 14-én Sopronban már hajnalban hosszan kígyóztak a sorok a szavazóhelyiségek előtt. A trianoni döntés Sopront és nyolc környező települést Ausztriának ítélte, de a helyiek számára mégis adódott lehetőség, hogy ők maguk mondják ki: hová szeretnének tartozni.

A város sorsa most a mi kezünkben van.

A mondat, amely jelszóvá vált - mindkét tábor számára. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Sopron városában a németajkúak aránya kb. 51%, a magyar anyanyelvűeké kb. 44% , Sopron vármegye egészére vonatkozóan (amely magába foglalta a várost és nagyobb térséget) a német anyanyelvűek aránya közel 38,5%, míg a magyarok aránya 49,7% , a többi kisebbség (pl. horvátok) pedig több, mint 10%-ot tett ki. 1921-ben viszont nem a nemzeti hovatartozás döntött a geográfiai hovatartozás kérdésében. 

A velencei jegyzőkönyv értelmében Sopronban és nyolc községben rendeztek plebiscitumot: Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva lakossága is urnához járult.

Két cédula – egy döntés

A népszavazás különlegesen egyszerűen, mégis elegánsan zajlott. A választó nem egyetlen szavazólapot kapott, hanem kettőt: a zöld (a plakát felirata szerint: kék) cédula Magyarországot, a sárga Ausztriát jelentette. A polgároknak azt a cédulát kellett egészben hagyniuk a borítékban, amely országhoz tartozni kívántak. A másik ország céduláját el kellett tépni, és úgy beletenni a borítékba. A voksolónak nem kellett ikszelnie, pecsételnie, semmit sem kellett ráírnia. 

Az előzmények: felkelés, tárgyalások, halasztások

A népszavazást hónapokig tartó bizonytalanság előzte meg. A trianoni béke nyomán több nyugat-magyarországi településen elégedetlenség tört ki; 1921 nyarán kibontakozott a Nyugat-magyarországi felkelés.

1921. október 4-én Felsőőrön alkotmányozó gyűlés kiáltotta ki a független Lajtabánságot, élén Prónay Pállal. A magyar kormány az új entitást nem ismerte el, ugyanakkor nem vonta vissza csapatait a térségből. A kialakult patthelyzet feloldására olasz közvetítéssel Velencében kezdődtek meg a tárgyalások a magyar kormány és Ausztria között. Ekkor írták alá a a velencei egyezményt, amely engedélyezte, hogy Sopron és környéke népszavazáson döntsön hovatartozásáról.  

Az október 13-án megkötött megállapodás kimondta, hogy Magyarország kiüríti a felkelők által ellenőrzött területet, és nyolc nappal később népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község – Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk – hovatartozásáról. A kiürítést ugyanakkor hátráltatta a hónap végén bekövetkező második királypuccs, amikor a felkelők IV. Károly visszatérését támogatták. A puccs összeomlása után a kormány lefegyverezte a szabadcsapatokat, és ezzel a Lajtabánság megszűnt létezni. 

A három nap és a számok – a döntés tényei

A népszavazást 1921. december 14-én tartották Sopronban, 15-én a városhoz tartozó Brennbergbányán, 16-án pedig a környező településeken. Szavazati joggal azok a húsz év feletti férfiak és nők rendelkeztek, akik a térségben születtek, vagy 1918. december 31. óta ott éltek. Bár a községek közül csupán háromban – Fertőbozban, Kópházán és Nagycenken – alakult ki magyar többség, a döntést végül Sopron eredménye határozta meg: a városban a résztvevők 72,8 százaléka szavazott Magyarországra. Összesítve a térség 65,1 százaléka voksolt a magyar hovatartozásra, 15 334 szavazattal 8227 ellenében, 89,5 százalékos részvétel mellett.   

A korabeli osztrák sajtó több helyen panaszkodott a kampánykörülményekre, míg a magyar újságok ünnepi hangvételben számoltak be az eredményről.  A döntést végül a nagyhatalmak is elfogadták: Ausztria visszavonta igényét a térségre.

Sopront és környékét az antant képviselői hivatalosan 1922. január 1-jén adták át Magyarországnak. A magyar nemzetgyűlés törvényben rögzítette a népszavazás emlékét, és Sopronnak a Civitas fidelissima – a Leghűségesebb város – címet adományozta. A Tűztorony pedig díszes, barokkos kapukeretet kapott 1928-ban Hikisch Rezső tervei alapján, amelyen Kisfaludi Strobl Zsigmond jóvoltából a hódoló soproniakat maga köré gyűjtő Hungáriát ábrázoló szoborcsoport kapott helyet. A kormány 2001-ben az évforduló centenáriumán nyilvánította december 14-ét a Hűség Napjává. Sopronban ezen a napon adják át a város legrangosabb kitüntetéseit.

cover: Fortepan / Vargha Zsuzsa

források: rubicon.hu, sporon.hu, Nemzeti Archívum