Mit és kik írtak és rajzoltak a Szőlő Jövésének Könyvébe évszázadokon át? Hogy került egy 14. századi kódex egy parasztház padlására? Hol állt az Iskola a határon és milyen nyomokat hagyott a városban Ottlik Géza? Válaszok Tóth János cikkbében - és a programsorozat november 14-15-16-ai kőszegi állomásain!
A Szőlő Jövésének Könyve
— Megjött mindenki?
— Igen!
— Meghozták az összeset?
— Mind itt van!
— A Pogány-hegyről, Napostetőről is megjöttek?
— Igen, mind itt vannak!
— Akkor kezdhetjük!
Valahogy így hangozhatott a párbeszéd 1740-ben az akkori hegybíró és segédje között, amikor először került bejegyzés abba bizonyos „Nagy Könyvbe”, a kőszegi környéki borvidék máig nagy tisztelettel és a hozzá kapcsolódó hagyományokkal, rítusokkal megőrzött örökségébe. Ez a Szőlő Jövésnek Könyve. Ezzel az ünneppel és hagyománnyal köszönthették azokat a római légiósokat is, akik az első vesszőket a fölbe tették ezen a területen. A középkori rítusokat vitték tovább e hagyományban, melynek gyökerei visszanyúlnak a római Bacchus-Dionüszosz kultuszig. A rítus egyes elemei, mint például a termésjóslások innen eredeztethetők.
A kőszegi szőlősgazdák 1740 óta minden évben Szent György napján (április 24.) összegyűjtik a hajnalban metszett szőlőhajtásokat és bemutatják a város vezetőjének. A hajtásokat eredeti méretükben lerajzolják a Szőlő Jövésnek Könyvébe és ebből következtetnek az az évi termésre. Amióta az eredeti könyv betelt, a teestvérvárostól, Vaihingen an der Enz -től kapott új könyvbe nemcsak a kőszegi hajtásokat, hanem a testvértelepülés szőlőinek hajtását is feljegyzik. A kőszegi szőlőjövés hagyománya 2013 szeptemberében felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti listájára.
A kőszegi szőlőtermelés és borkészítés története, hagyományai több évszázadra nyúlik vissza. 1279-ben Kőszegi Iván és Miklós grófok birtokaik megosztásakor a szőlőkről és pincékről is rendelkeztek. Az Anjouk idején Pozsony és Sopron mellett Kőszeg a legjelentősebb borkereskedő, borexportáló városok közé tartozott. Károly Róbert 1348-ban engedélyezte, hogy a kőszegiek saját boruk mellett a rohonci és csepregi borokat is szállíthassák a sziléziai területekre. Szép épített emléke őrződött meg ennek a kultúrának a Cáki Pincesoron, mely ma műemlékként látogatható. Az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban programsorozat Hungarikum Játéktér helyszínén az óriás puzzle-ből Kőszegen a pincesor lesz kirakható.
Vas vármegye és a Kőszegtől 20 km-re található Dozmat község híres az egyik korai nyelvemlék megőrzéséről. Itt került elő egyik legrégebbi lejegyzett regös énekünk — melyet egyébként a mai napig énekelnek — regényes körülmények között. A Dozmati Kódex háromféle szöveg gyűjteménye. Aegidius Romanus „De regimine principum” című jogtudományi művének az egyetlen Magyarországon talált példánya, vannak benne még latin nyelvű liturgikus szövegek és magyar nyelvű toldások is. A 14. századból származik. 1972-ben egy dozmati parasztház padlásán bukkant fel. A regösének teljes hosszában olvasható benne.
Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
A mellet keletkezik egy halastó állás.
Hej regülejtem, regülejtem.
Aztat is fölfogá az apró sásocska,
Arra is rászokik csodafiúszarvas.
Hej regülejtem, regülejtem.
Noha kimennél, uram, Szent István király,
Halászni, vadászni, madarászni.
De ha nem találnál sem halat, sem vadat, sem madarat,
Hanem csak találnál csodafiúszarvast.
Hej regülejtem, regülejtem.
Ne siess, ne siess, uram, Szent István király
Az én halálomra.
Én sem vagyok vadlövő vadad,
Hanem én is vagyok az Atyaistentől
Hozzád követ.
Hej regülejtem, regülejtem.
Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap,
Oldalamon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok.
Hej regülejtem, regülejtem.
Szarvam vagyon, ezer vagyon,
Szarvam hegyin vagyon százezer szövétnek,
Gyujtatván gyulladnak, oltatlan alusznak.
Hej regülejtem, regülejtem.
Regüllök a gazdát, gazdaasszony lányát.
Hej regülejtem, regülejtem.
Hej, már kit adjunk?
A Jancsinak adjuk,
Horváth Zsuzsit adjuk!
Hej regülejtem, neked ejtem!
Hej regülejtem, neked ejtem!”
Népművészet Vas vármegyében
Az országban az elsők között, 1975-ben jött létre a Fiatalok Népművészeti Stúdiójához – Csoóri Sándor szavaival élve a nomád nemzedékhez - kapcsolódva a Velemi Stúdió. Az ország több részéről érkező segítő kétkezi támogatással alakították ki a térség népművészetéért lelkesedő fiatalok az egykori Stirling Villa melletti területen a műhelyeiket. A közösség ma is él és lelkesítői révén a hagyományos népi kézműves mesterségek fennmaradását, átadását szolgálják. Fontos, az egész Dunántúlon értékes hagyományokat megtartó céhes mesterségek vannak a kezükben és a térség kiemelkedő népi kézműves mesterségeinek átörökítői. Mellettük fontos közösség a Vas Megye Népművészetéért Egyesület is, akik kiemelten foglalkoznak a térség fazekas, késes, szövő hagyományaival.
Az 1100 éve Európában, 20 éve az unióban programban mindkét közösség tagjaival találkozhatnak az érdeklődők. A Mese Szárnyán c. kézműves foglalkozásokat ők vezetik majd, november 16-án 10 órától. A program során a vándorlegény vagy leány útra kel és útja során mesterekkel találkozik, akik megismertetik mesterségük egy-két fogásával. Így a vándorbotjára batyut köt, felköti „saruját” körmönfont szalaggal, hogy gyorsabban haladjon, nemezfejű lóra is szert tehet. Batyu helyett a saját maga által készített kosárkába teheti a mézeskalácsot és a gyöngyalkotásokat is. A végén pedig megkapják „A mese szárnyán” mesterlevelet.
Non est volentis
Ottlik Géza Iskola a határon c. művében Medve Gábor kézirata egy kőszegi ház homlokzatfeliratával kezdődik. Non est volentis nesque currentis sed miserentis Dei. A felirat bibliai idézet, Pál apostol Rómaiakhoz írt leveléből (Rom. 9. 16.) (a.m. Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut, hanem a könyörületes Istené.). A sgrafittós ház ma is áll Kőszegen, ahogyan a regény számos helyszíne. A Petőfi Kulturális Ügynökség Kőszegre olyan Sanctumot szervezett november 14-e estére amelyből Ottlik mellett a városhoz ma kötődő művészek is megismerhetők.
Az est kulcsa a színpad és az ember kapcsolata, hisz éppúgy bepillantást kaphatunk a színművész Varga Ádám kőszegi gyermekkorába, a pályára lépés első pillanataiba, mint a közös munkába Őze Áron színművésszel, akit nemcsak édesapja, Őze Lajos színművész egykori filmforgatása, de saját színházi rendezése is köt Kőszeghez. Hozzájuk kapcsolódik Takács Katalin színművész, s ők hárman épp tavaly mutatták be a Rózsavölgyi Szalon és a Kőszegi Várszínház közös produkcióját, a Miért pont kivi? című előadást. Takács tavaly a Kőszegi Várszínház nyári közönségének szavazatai alapján elnyerte a Hollósi Frigyes-díjat, amelyet 2022-ben adtak át először.
Az összművészeti programon Ughy Szabina író vezetésével léphetünk közelebb az alkotói sanctumhoz, színpadi történetekhez és Ottlik Géza életművéhez is.
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztráció az info@koszegivarszinhaz.hu vagy a 94/360-113-as telefonszámon.
Fel-felbukkanó történelem
Kőszeg városának története bővelkedik különleges, véletlen leletekben. Az Óház-tető a Kőszegi-hegység egyik legmagasabb pontja, Kőszegtől északra található, kb. 609 méteres magasságban. Neve egy régi várra vagy őrtoronyra utal, amely valaha a hegytetőn állt. Az 1800-as években az Óház-tető és környéke viszonylag ritkán lakott, sűrűn erdős terület volt, amely leginkább mezőgazdasági területek és erdők mozaikjából állt, erdei munkákra, vadászatra, illetve kisebb mezőgazdasági tevékenységekre volt alkalmas. Valószínűleg szántás során fordult ki a földből itt 44 bronzsarló 1841-ben. A lelet különlegessége abban rejlik, hogy a bronzkori gazdálkodás egy fontos eszközét, a sarlót ilyen nagy mennyiségben valószínűleg rituális célból, felajánlásként vagy kincsként rejtették el a Hallstatti kultúra korai szakaszában, a Kr. e. 8. század körül. A leletet Bécsbe szállították és a császári gyűjtemény részévé váltak. Ma a bécsi Kunsthistorisches Museum gyűjteményében láthatók.
Az egyik leghíresebb és leggazdagabb lelőhely Kőszeg közelében a Velem–Szent Vid domb. Egy érdekes véletlen hívta fel a régészek figyelmét a helyre. 1896-ban Miske Kálmán egy velemi tejárus asszonytól vásárolt meg néhány „lim-lomnak látszó ócskaságot”. Miután észrevette, hogy a bronztárgyak különlegesen értékesek, sikerült rávenni az asszonyt a lelőhely megmutatására. A hegy észak-nyugati lejtőjének egyik hosszú teraszáról, másfél méteres mélységből, egy tűzhelymaradvány mellől került elő így 1896 májusában a 400 bronztárgyból, 11 különböző méretű öntőrögből és két öntőformából álló gyűjtemény. A leleteken a használatnak semmi nyoma nincs, így elképzelhető, hogy azok a hegyoldalban létesített öntőműhely készítményei. A tárgyakat ma a Savaria Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum őrzik.Néhány nappal a lelet megtalálása után újabb ékszerek kerültek elő a földből, majd 1929-ben megtalálták a lelőhely legértékesebb leletét - az aranyékszereket és viseleti tárgyakat.
1917-ben Kőszegen belül, a Várkör területén alapozási munkákat végező munkások is aranyat találtak. Az eset a rgészeti szakirodalomban szintén különlegességként szerepel. Kelta kori aranykincs került elő itt, nagyobb mennyiségű aranyérme és ékszerek formájában, amelyek a kelta La Tène kultúrához köthetők. A pénzérmék stilizált, absztrakt spirál- és geometriai motívumokkal díszítettek. A La Tène kultúra virágzása idején a Kárpát-medence nyugati része a kelta civilizáció fontos központja volt, és Kőszeg valószínűleg egy fontosabb kereskedelmi útvonal jelentős megállója lehetett.A leletet ma a nemzeti Múzeum őrzi. Kelta leleteket találtak még a közeli Cák és Kőszegfalva környékén is - itt bronzedényekre bukkantak a Kr. e. 1. évezredből.
És a már említett Dozmati Kódex is véletlenül talált kincs. A 15. századból származó középkori magyar kézirat, amely vegyesen tartalmaz latin nyelvű liturgikus szövegeket, Aegidius Romanus „De regimine principum” című jogtudományi művének teljes szövegét és magyar toldásokat, köztük a dozmati regöséneket is, évszázadokon át pihenhetett egy parasztház padlásán, míg 1932-ben megtalálták. A legenda szerint a ház tulajdonosa a padláson kutakodva, lomtalanítás közben talált rá egy régi, poros ládára. Ebben lapult a vastag, kézzel írott, bőrbe kötött kódex. A helyi plébánosnak adta át, aki felismerte a különlegességét. Hogy pontosan hogyan került a kódex egy parasztház padlására, nem tudni biztosan, de a történészek több lehetséges magyarázatot is felvetettek. Egyes feltételezések szerint a kódexet a 16-17. században rejthették el, amikor a török hadjáratok fenyegették a magyar városokat és falvakat. Egy másik elmélet szerint a fóliáns egykor egy közeli kolostor vagy templom tulajdonában volt, de a 18-19. században, amikor az egyház és a szerzetesrendek vagyonának egy részét feloszlatták, magánkézbe kerülhetett, és így végezte egy helyi parasztcsalád padlásán - mint egy örökség értelmezhetetlen része. És persze nem kizárt, hogy a kódex egy véletlen csere vagy ajándékozás során került a házba, esetleg egy régiségvásár alkalmával találta valaki, és eltette, hogy egyszer még jó lesz valamire. (Szerencsénkre. )
A kódex előkerülése után a szakértők megállapították, hogy a kézirat értékes történelmi forrás, amely bepillantást enged a középkori magyar vallási életbe és a latin nyelvű egyházi szövegek használatába. A kódex jelenleg az egyik legértékesebb középkori magyar nyelvemlék, és fontos forrásként szolgál a magyar középkor kutatói számára.
Az 1100 éve Magyarországon, 20 éve az Unióban programsorozat kőszegi programjai részletesen a kultura.hu/mimagyarok oldal Eseménynaptárában böngészhetők. fedezzük fel együtt Kőszeg kincseit ezen a hétvégén!
források: Sírásók naplója - a régész blog
