Július 20-a, Illés napja a magyar néphagyomány egyik legjelentősebb időjósló jeles napja. Nem csupán keresztény ünnep, hanem egy mély, pogány–keresztény szinkretizmus lenyomata is: a bibliai próféta alakja fokozatosan átvette a viharistenek – így a szláv Perun – szerepét. A népi kalendáriumban dologtiltó napnak számított: aki a mezőn dolgozott, abba villám csaphatott, a termést jég verhette el, a kazlakat szétszórhatta a vihar. Még varrni sem mertek, nehogy a villám az új ruhába vágjon.

Illés (héberül Élijáhú, azaz „Az Úr az én Istenem") az Ószövetség egyik legdrámaibb alakja. A Kr. e. 9. században élt Izraelben, Aháb király és Jezábel uralkodása idején, és rendíthetetlenül harcolt a bálványimádás, különösen Baál kultusza ellen. Aháb király elé járulva hároméves aszályt jövendölt, amely csak akkor enyhül, ha Illés kéri. Isten be is teljesített – büntetésül a pogány istenek imádatáért.  

Az általa megjövendölt hároméves aszály be is teljesedett – az utána következő hónapokban maga Illés is a puszta túlélésre kényszerült. A Kerit-patak mellett hollók hozták neki naponta az élelmet, majd amikor a patak is kiszáradt, egy sareptai özvegyasszony ajtaján kopogtatott. Az asszony az utolsó marék lisztjét és csepp olaját osztotta meg vele – és attól kezdve a korsó nem ürült ki, amíg az aszály tartott. Amikor pedig az özvegy fia meghalt, Illés a saját testével borította be a gyereket, és imájára az visszatért az életbe.

A történet drámai csúcspontja a Kármel-hegyi leszámolás. Illés egymaga állt ki Baál 450 papjával szemben: azok egész nap kiáltoztak, önmagukat vagdosták, de az égből nem jött válasz. Amikor Illésen volt a sor, egyetlen imájára tűz csapott le a mennyből, és felemésztette a vizes áldozatot is – majd hosszú idő után végre eső zúdult a szomjas földre. A diadal azonban rögtön menekülésbe fordult: Jezábel bosszút esküdött, Illés pedig a pusztában bujdosott, amíg a Hóreb-hegyen meg nem szólította Isten – nem a viharban, nem a földrengésben, nem is a tűzben, hanem egy halk, szelíd szélben.

Élete a lehető legkevésbé hétköznapi véget ért. Utódjául Elizeust jelölte ki, rá hagyva köpenyét, majd egy nap, miközben együtt gyalogoltak, tüzes szekér és tüzes lovak jelentek meg, és forgószél ragadta Illést az égbe, tanítványa szeme láttára. Nem halt meg – felemelkedett; ez a kép formálta évezredeken át a kultuszát, és sok hagyomány szerint még ma is él, hogy egyszer, a Messiás eljövetele előtt, visszatérjen. A keresztény és zsidó hagyomány egyaránt a próféták atyjaként, a kármeliták példaképeként, a tűz és a megtisztulás jelképeként tartja számon – az Újszövetség pedig Keresztelő János és Jézus alakjával is összekapcsolja.

Magyar népi hiedelmek és időjóslás

Magyarországon – különösen a Délvidéken, Göcsejben, Szeged környékén és az erdélyi magyaroknál – Illés napja erősen élt a néphitben, részben bizánci és balkáni hatásra. A tüzes szekér képzete tökéletesen illeszkedett a nyári viharokhoz: „Illés szekere zörög", „Illés zengeti az eget", „Illés abroncsolja a hordókat" – mondták Csíkdelnén, illetve Vásárosmiskén és Buzsákon. A mennydörgést sokfelé azzal magyarázták, hogy Illés a Sátánnal vagy a kevély angyalokkal harcol, és mennyköveivel hajigálja őket.

Klasszikus rigmus: „Jaj neköd kánikula, ha Illés próféta a nyakadat mögmossa!" Aszály idején is várták az esőt ezen a napon, mert – a hiedelem szerint – Illés könyörgése mindig meghozta az esőt a Kármel-hegyen is. Ha nem dörgött, azt mondták, Illés eltévesztette a neve napját, mert Isten szándékosan titkolta előle – ha ugyanis megtudná, akkora vihart csapna, hogy „megremeg az ég". Több vidéken is él a monda, hogy Illés folyton kérdezi Istent és a többi szentet a névnapja felől, de azok eltitkolják előle.

A dologtiltás komolyan vehető szabály volt. Szennában legendás történet kering: egy gazda mégis behordatta a gabonáját, estére villám gyújtotta fel a pajtát. Máshol úgy tartották, aki Illés- vagy Margit-napon varrt ruhát viselt, abba belevágott a villám. Viharos időben mondták: „Illés meg Jakab Annát kergeti" (Anna napja július 26.). Székelykevén az Illés-napi eső – a hiedelem szerint – lyukas mogyorót és diót hozott.

A népi időjóslás szerint:

Ha derült az idő: jó nyár, sikeres aratás várható.

Ha viharos: elűzi a szárazságot, de veszélyes a termésre.

Ha dörög: Illés szekere zörög hangosabban, vagy éppen a hordókat abroncsolja.

Ezek a hiedelmek nem puszta babonák, hanem évszázados megfigyelések lenyomatai: július vége Közép-Európában valóban gyakran viharos időszakok. Ha megnézzük a 2026-os évet: Illés előtt egy nappal érkeztek az idei viharok és lehűlés ebben az ében is.

Források:

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

Magyar Néprajz (Arcanum) – arcanum.com

Magyar Iskola / Hagyományok Háza – magyar-iskola.sk

Köpönyeg – koponyeg.hu