Számos nép hiedelemvilágában rendkívül misztikus lény a bagoly. Megfoghatatlan, rejtélyes, és egyben félelmetes is. De mégis a misztikussága mögött ott rejlik egy olyan tartás, feszes figyelem, mely a bölcsességet is sugallja. Tóth János írása.
Számos természetközeli népnél a bagoly a fennálló két világ közötti „révész”, de a dévai csángóknál is inkább egyfajta táltosképességet tulajdonítanak neki, emiatt a másvilágba való átlépés madara is a magyar hagyományban. Ez általánosságban állapítható meg a baglyokról, melyből kilenc faj is él Magyarországon állandó jelleggel, további három fajnak pedig találkoztunk már hazánkban erre vetődött egyedeivel.
A kilenc állandó bagolyfajunkból az egyik számunkra igen kedves, ez a gyöngybagoly. Azért olyan kedves, mert azokat az időket tükrözi, amikor még virágzó gazdaság és gazdagság jellemezte a Kárpát-medencét, és volt helyük az emberi közelségben a templomok közelében, tanyák padlásain, hodályok gerendái közt, megbújva, figyelve, nemcsak az egerekre, pockokra, cickányokra, más futkosókra, hanem magára az emberre is. Olyan volt a jelenléte, mintha teljességet hozna a közegbe, ha nem volt, hiányzott onnan, és hiányzik ma is, ha nincs. Mára, amikor a hodályokat felváltották a nagy, több ezres, akár tízezres egyedszámú automatizált állattartó telepek, ahol a rágcsálóirtás is mérgezéssel történik, amikor egy-egy templomfelújítás alkalmával elzárják a tornyok nyílásait, hogy nemhogy a bagoly, de más madarak se tudjanak a piszkolásuk miatt berepülni, és ne is mondjuk, hogy a vidéki falvakban sincs már háztáji állattartás, ahol talán még menedéket lelhettek volna gyöngybaglyaink, nagyon örülünk egy-egy példánynak, mikor végre rálelünk.
A gyöngybagoly közepes nagyságú, tollfülek nélküli bagolyfajunk. A hím és a tojó is hasonló tollszínezetű és gyakran a fiatal és idősebb egyedek között sincs nagy színkülönbség. Nagyon jellegzetes a fejformája és arca, „fátyla” különbözteti meg igazán többi bagolytársától, mely jellemzően szív alakú és rozsdaszínű, vagy vörhenyesbarna sáv szegélyezi. Skandinávián és az Antarktiszon kívül a föld minden tájékán megtalálható, igazi kozmopolita faj. Éppen ezért rendkívül sok, 34 alfaja ismert szerte a világban. Magyarországon nagyjából 900 pár fészkel szétszóratva, leginkább még megmaradt hagyományos gazdálkodást folytató térségekben, vagy öreg templomtornyok lakóiként.
A gyöngybagoly nem vonul el télen sem, hanem meghúzódik sűrű tollbundájában szerzett rejtekhelyén, vagy elhagyott galambdúcokban és már a tél második felében hallatja a hím a dünnyögő nászhangját. A pár szereti az állandóságot, ezért nem is választ magának egyik sem másik élete végéig és a rejteknek, fészkelésnek szánt helyt sem hagyják el. Sajnos nem túl sokáig élnek a vadon élő példányok, nagyjából öt-hat évet, de ellenőrzött körülmények között fajtársaik akár 20-25 évet is eltölthetnek a földi életben.
A gyöngybagoly 5-9 tojást rak és nagyjából 30 – 34 nap után kelnek ki a fiókák és két hónapos korukig maradnak a forgolódással kialakított – nem is fészekben, hanem inkább – tojásrakó helyeiken. A pár már ekkor elkezdi rakni a következő, másodköltésnek a fészekalját.
Sajnos az urbanizálódott nyestek fészekaljban való károkozása és a jelenleg sokszor rendkívül hideg telek miatt a fiatal egyedek van, hogy 70-80%-a is elpusztul, ezért költőládák kihelyezésével igyekeznek megvédeni a még fészkelő állományt hazánkban. Ma már Kovács Gyula göcseji birtokán is van egy ilyen láda.
Mivel rejtőzködve, szinte kizárólag éjjel vadászó és aktív, és még akkor is hangtalanul repülő gyöngybagoly az emberi közösségek közelében érzi jól magát, rendkívül sok elnevezése van. Ezek a fátyolos bagó, gyöngyös bagoly, sívó bagoly, sivító bagoly, toronyi bagoly, torony bagoly, lángbagoly, visító bagoly.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1985-ben az Év madarának választotta. Hazánkban fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Ha tudunk vigyázzunk rá, hiszen fontos madara a magyar tradíciónak. Ráadásul még szép is. És lehet majd ismét az Év madara.
Források:
Chernelházi Chernel István: Magyarország madarai Budapest 1899.
Herman Ottó: Madarak hasznáról és káráról Budapest, 1901.
Katona Mihály: Magyarországi madarak népies elnevezésének gyűjteménye 2020.
Killian Mullarney, Lars Svensson, Dan Zetterström, Peter J. Grant – Madárhatározó 1999. London
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – A gyöngybagoly
Schmidt Egon – Madárlexikon 2020.
