Hogyan lett építészből a Táncház-mozgalom elindítója és motorja? 2026. február 10-én ünnepli hetvenkilencedik születésnapját Sebő Ferenc Kossuth-díjas előadóművész, zeneszerző, zenetudós, a táncházmozgalom egyik elindítója, a nemzet művésze. Tóth János írása.
Sebő Ferencet mindenki ismeri. A hetvenes évek óta. Az állampárti titkosszolgálatok is. A különös iróniával Forgó fedőnévre keresztelt ügynök alapos beszámolója Sebő előadásáról - ami nyilvános, bárki által meghallgatható rendezvényen hangzott el a Bem rakparti Művelődési házban - de azért titkos jelentés is készült róla, biztos ami biztos. Mert akkor még tapogatóztak, nem tudták, mi is lesz a Táncház-mozgalomból.
„Sebő Ferenc elmondta a történetét, hogy hogyan történt az útja a Műegyetemről a folklór ápolásáig. Meglepően szubjektív, de ugyanakkor racionális és logikus hangon mesélte el az utat, amit megtett a mai napig. Tudniillik Sebő az egész mozgalom reneszánszát helyesli, de a körülötte lévő mázt, mitikumot és a nosztalgiát határozottan elveti. A nép művészetét, mint mondotta építészeti példával élve, alap modulnak tartja, ami a tényleges alap. Vallja és hiszi, hogy ez a forrása a művészetnek, és ebből táplálkozva lehet új, modern mondanivalójú, aktuális művészetet teremteni a zenében.”
(Sebő Ferenc előadása: "A népművészet aktualitása 1974-ben." JELENTÉS 1974. október 3. Budapest. Fedőnév: „Forgó”)
Elképesztő korszak volt ez elképesztő történésekkel. A Kádár-korszak nélkül sehol nem lehetett volna a „nacionalista ellenzékiség” jelképe az első táncház, amelyet szokatlan helyszínen: az Andrássy úton, a mai Írók Boltjában rendeztek 1972. május 6-án.
De hogyan nőhettek fel a népi kultúrát épphogy tűrő rendszerben a táncházmozgalom elindítói, honnan jön az elköteleződésük az eredeti, hagyományos hangszeres népzene iránt? Az ok: Kodály, a Kodály-módszer és Sárosi Bálint Zenei anyanyelvünk című rádiós népzenei sorozata, melyben felcsendültek az első széki dallamok. Ezt a pillanatot úgy fogalmazta meg Sebő, hogy „ez volt az a felvétel, ami bedobta a csóvát a zenei műhelyünkbe.”.
A legendás táncházas duó
Az egyetemi évek hozták össze Halmos Bélával, aki évfolyamtársa és szobatársa is volt, a Bercsényi kollégiumban. A Halmos-Sebő duó idővel együttessé alakult, historikus énekeket, gitárral kísért népdalfeldolgozásokat és énekelt verseket adtak elő, de a legmeghatározóbb az autentikus népzene volt a munkásságukban, illetve annak kutatása, feldolgozása. Közös filmjük Hajnalban indultunk címmel a Békés megyei románok lakta Méhkerék zenei világát mutatják be.
Egy klub-sorozatot is szerveztek az akkor más Sebő Együttes néven fellépő zenészek, először a Fővárosi Művelődési Házban, majd 1973 végétől, a kulturális megnyilvánulásokkal sokszor kísérletező zuglói Kassák Lajos Művelődési Házban.
Az első Sebő-album 1975-ben jelent meg, ezt még harminc követte. Az elsőn a népdal még átdolgozva jelent meg, ezen kívül pedig versmegzenésítések szerepeltek az albumon. A költők, akik verseit előszeretettel vettek a repertoárjukba, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László és Lázár Ervin voltak, de később további kortárs szerzők is megjelentek az együttes munkáiban, mint Kovács András Ferenc.
Sebő Ferenc a saját gyűjtéseit is kiadta lemezen, mint a Magyarországi román népzene 1984. vagy a Lőrincréve népzenéje 1986. és klasszikus korábbi gyűjteményeket - mint a Pátria sorozat - tett közzé és több filmzenét írt (Még kér a nép, Fotográfia, Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek), dolgozott a rádió és több színház számára is.
A Sárosi Bálint-féle sorozat meghatározó volt a későbbi munkásságukban is. Olyannyira, hogy nemcsak a zene, hanem a hangszeres népzenében megszólaló hangszereken is megtanultak - főleg Sebő Ferenc – játszani. Ezért kereste fel a Zenetudományi Intézetben Martin Györgyöt is, akitől újabb zenei felvételeket kapott, és be is kapcsolódott az akkori gyűjtésekbe. Többek közt az ő rábeszélésére is kezdtek bele az első táncház szervezésébe.
Táncházmozgalom, mint „nacionalista ellenállás”
Az 1972. május 6-án tartott eseményre Sebő Ferenc így emlékszik vissza:
“Elég tragikusan indult…A Liszt Ferenc téri Könyvklubban (mai Írók Boltja) volt egy nagy csigalépcső, ott ültünk mi, zenészek. Béla (Halmos Béla) hegedűje le volt rakva a lépcsőre, a forgatókönyv szerint egy vőfélyszerű figura rohant le onnan, és egyenesen beleszaladt Béla hegedűjébe. Így kezdtük…Ráadásul, az egy drága hangszer volt…Nagy volt a fejetlenség, kapkodás, de aztán szereztek valahonnan egy hegedűt, így el tudtunk kezdeni muzsikálni. Érdekes nap volt olyan szempontból is, hogy ott volt az egész szakma: a Magyar Tudományos Akadémia emberei, a táncosok, az együttesvezetők, mindenkit nagyon érdekelt ez a dolog. Ez volt az első ilyen alkalom, ennek izgalma is bennünk volt természetesen.”
A későbbiekben, a Kassák-klubban Éri Péterrel, Koltay Gergellyel és Sebestyén Mártával kiegészülve folytatták a táncházas sorozatot, melyet folyamatosan megfigyeltek, mint minden olyan tevékenységet, mely alulról szerveződve az értelmiséget próbálta közösséggé formálni.
És persze a besúgó hálózat mindent megtett, hogy ellehetetlenítse ezt a fajta „nacionalista mozgalmat”. Számos, kudarcot vallott eset után a besúgó hálózat a következővel állt elő:
„Megvádolták Sebőéket azzal, hogy a Kassák Klubban esténként egyesek a zongora alatt élnek nemi életet. S miután ennek hatására kettesével hívogatták be a klubba járókat a rendőrségre, és riadt szülők kérték rajtuk számon az amúgy meg nem történteket, Sebő a táncházmozgalmat a kezdetektől támogató Vitányi Ivánt kérte meg, hogy segítsen. Vitányi (Vitányi Iván a Népművelési Intézet akkori nagyhatalmú igazgatója, aki rendszeresen kiállt a táncházasokért és megvédte őket akár a hatalommal szemben is) pedig elintézte, hogy a korszak legfőbb kulturális hatalmassága, Aczél György személyesen kilátogasson a klubba. Ahol maga is láthatta, hogy ott csak pianínó van, az alatt pedig nincsen hely semmilyen összebújásra.”
A táncház országos mozgalommá fejlődött a hatásukra, hiszen vidéken is egyre-másra indultak útjukra a táncházak az ottani amatőr együttesek tagjainak közreműködésével a fővárosi mintájára.
Sebő Ferenc 2010-ben nyilatkozta a kezdetről és az alapvetésről:
„Ha van valami, amit a táncházmozgalom érdekében tettünk, az azt hiszem az, hogy mi vettük a fejünkbe először azt, hogy ezt a muzsikát pontosan úgy kell játszani, ahogy van. Nem feldolgozva, nem átalakítva, hanem pontosan úgy. Ez volt a nagy ötlet! Ezt mi akkor nem érzékeltük ilyen világosan, csak úgy kedvtelésből játszottunk, aztán amikor a kontrázás már kezdett menni nekem, négy-öt darabot el tudtunk játszani. Jellemző a történetre, hogy egy szereplésünk alkalmával odajött hozzánk egy alacsony kis ember, és bemutatkozott, hogy ő Bárdos Lajos, majd megkérdezte, hogyan tudtuk mindezt megtanulni, mert ő nem hitte el Lajthának, hogy ez lehetséges. Tehát még maguk a kutatók sem hittek ebben.”
Közben Sebő Ferencet a számos korábbi munkája eredményeként, és a népzenéhez való viszonya miatt, a már akkor méltán elismert koreográfus, Timár Sándor megkeresésére lett a Bartók Táncegyüttes zenei vezetője.
És egy idő után a Sebő Klubot már nemcsak a népi kultúra iránt fogékony fiatalok és az amatőr néptáncmozgalom együtteseinek tagjai látogatták, hanem a kortárs, útját kereső értelmiség egy része is. A klasszikus est formája abban az időben úgy nézett ki, hogy a koncertek mellett a legjobbnak tartott akkori táncosok tanítottak, közös éneklés is zajlott, és közéleti, irodalmi előadások is tarkították ezeket az eseményeket. Gyakran felbukkant a táncházakban Csoóri Sándor, Nagy László, Kósa Ferenc, Féja Géza, Gyurkó László, Király István vagy Weöres Sándor, Illyés Gyula. Filmbemutatók, közéleti kulturális vitaestek, nyomtatott kiadványok bemutatóhelyévé vált a táncház.
Munkássága a táncházmozgalom intézményesülésével
Sebő Ferenc 1973-tól az évtized végéig a Népművelési Intézet kutatási osztályán dolgozott, 1988-ban az MTA Zenetudományi Intézetének kutatója lett. Számos költészeti ismeretterjesztő tévésorozatban működött közre, zenét írt a gyerekeknek készített Cimbora című műsorhoz.
1991-től a Magyar Televízióban az ő szerkesztésében kerültek adásba a népzenei és régizenei témájú műsorok. 1996 és 2001 között az Állami Népi Együttes művészeti vezetője, 1999-2000-ben a Magyar Táncművészeti Szövetség társelnöke, a 2002. évi alapítástól 2011-ig a Hagyományok Házának szakmai igazgatója volt. A zenekutatás, a zeneszerzés és az előadóművészet szétválaszthatatlanul egybefonódnak életében. 1984 és 1989 között elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi szakát. Ennek köszönhetően, a diplomát követően a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen népzenét, repertoárismeretet, tekerőlantot, kamarazenét tanított. A Fölszállott a páva című televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató zsűrijének elnökeként is tevékenykedett.
A munkássága az intézményesülő népművészeti mozgalommal párhuzamos, sőt ő maga is részt vett abban, hogy a módszertani tudás összpontosulhasson először a Népművelési Intézetben, később a Hagyományok Házában. A HH portréfilmet is készített vele/róla az Átjáró sorozat részeként.
Sebő Ferenc művészi munkássága elismeréseként 1985-ben Állami Díjat kapott, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díjával, 2000-ben Budapestért Díjjal, 2003-ban Prima-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és Pro Cultura Urbis díjjal tüntették ki. Népművészeti örökségünk ápolásáért, a népművészet, a zene és tánc kutatásának és mai alkalmazásának módszertani központjául szolgáló Hagyományok Háza, valamint újító szellemű műsorok létrehozásáért, határainkon túl is számontartott sokoldalú művészi munkássága elismeréseként 2012-ben Kossuth-díjat vehetett át. A következő évben Lajtha-díjjal jutalmazták, 2014-ben az első alkalommal átadott Nemzet Művésze díjban részesült. 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező tagjává választották, 2023-tól annak rendes tagja lett.
A munka eredménye, hogy 2011-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottsága a világ legjobb megőrzési gyakorlatai közé választotta a Táncház-módszert, mely máig töretlenül működik, ma más nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a világ számos másik országában is. Feladatunk a megőrzésen túl, természetesen az átadás, és a legjobban ezt mi tudjuk. Figyeljünk hát oda rá.
És befejezésül a cikkünk elején megidézett JELENTÉS második része, melyben a Forgó fedőnevű ügynök elismeréssel szól Sebő előadásáról 1974-ben.
„Sebő Ferenc előadására visszatérve, személyes véleményem szerint hasznos volt az összejövetel. Hasznos azért, mert Sebő helyrerakta az egész folklór-divat- fellendülését. Lehámozva róla a hamis színeket, és csakis a tények szempontjából nézve
az egész mozgalmat, tiszta vizet öntött a pohárba. Rendkívül hasznosnak tartottam tehát az előadást, ugyanis még sok a tennivaló ezen a téren, hogy a hamis, és helytelen irányba hajlamosan hajló mozgalmat, egészséges józan mederbe terelje.”
cover: Fortepan / Gyulai Gaál Krisztián
Források:
Sebő Ferenc: A beszéd-zene és táncok szentháromságát gyerekkorban együtt kell megtanulni Sebő Ferenccel beszélgetett Török Máté 2020. augusztusában In.: Folkrádió-tallózó
Kürti László: A táncház és a Gyöngyösbokréta, visszatekintés két nemzeti művészeti mozgalomra In.: Kitekintő 2022. 3.4. sz.
Jávorszky Béla Szilárd: Életút-interjúk #12# - Sebő Ferenc In.: beatkorszak.blog.hu
Jávorszky Béla Szilárd: A zuglói „subások” közössége – Táncház és politika In.: beatkorszak.blog.hu
Sebő Ferenc: A táncházról In.: Ökotáj 1994. 9.sz.
