Advent első hétvégéjén Veszprémbe látogat a programsorozat! Cikkünkben az adventi időszak jeles napjaihoz kötődő, Veszprém vármegye szokásait, hagyományait mutatjuk be. Az ezekhez a hagyományokhoz kapcsolódó népének-anyagot Navratil Andrea állította színpadra. A programsorozatban szerepel ez a műsor is - de nem csak ez. Tóth János írása.
Adventben mindig erőteljesebben jelenik meg az emberben az a lelki és testi szükséglet, hogy felkészítse magát az ünnepekre. Ez manapság sokkal nagyobb kihívást jelent, mint jelentett eleink életében, akik mindig közösségek tagjaiként élték meg a várakozást. A falvakban és városokban sokféle közösség létezett - a foglalkozások szerinti elkülönülés szerint (iparosok – céhek, pásztorok), a nemek és korosztályok szerint elkülönült közösségek, vallási közösségek - és ez csak néhány példa. Az egyén számára ezek a csoportok fontos kapcsot jelentettek a családi kötelékeken túl a tágabb értelemben vett lokális társadalomhoz.
Az igazodás pedig könnyebb volt, mint ma. Az évkör ünnepeit meghatározó, főleg egyházi előírások tágabb körben voltak közismertek. Mindenki tisztában volt a Szentek ünnepnapjaival, illetve az azokhoz kapcsolódó világi szokásokkal. A kettő akkoriban együtt járt. A hétköznapi munkaalkalmak lezárásaként tartott ünnepek mind kötődtek az egyházi év ünnepnapjaihoz, így azokat könnyebb volt számon tartani - és így erőteljesebben fejthették ki közösségformáló hatásukat.
Veszprém vármegye lakosságának 73%-a vallásgyakorló; az országban az egyik leginkább vallásos vármegye. Ez fontos abból a szempontból is, hogy hagyományaik megőrzésében is jelentős szereppel bírnak a vallási élethez kapcsolódó szokások, azok élő megtartása. Navratil Andrea veszprémi fellépésén hallhatjuk a hagyományokhoz kapcsolódó népénekeket december 1-jén a Kabóca Bábszínházban.
Navratil Andrea és a Kobzos együttes: A mennyország piacán vagyon egy szép almafa DECEMBER 1. 10.00–11.00, Kabóca Bábszínház (Veszprém, Deák Ferenc utca 13.), Szervező intézmény: Hagyományok Háza
Ég szülte földet – föld szülte fát – fa szülte ágát – ága szülte bimbaját – bimbó szülte virágját – virág szülte almáját – alma szülte Szent Annát – Szent Anna szülte Máriát – Mária szülte Krisztus Urunkat, a Világ Megváltóját.
Úgy tartják a régiek, hogy ünnepkor az ég a földdel összeér. S ezek az ünnepnapok adnak erőt a mívesekhez. A régi világban nagyon tudtak ünnepelni, karácsony előtt pár nappal, de van, ahol egész advent idején házról házra jártak és énekeltek. Így várakoztak. Várakozzunk mi is együtt a fény eljövetelére!
A Kobzos együttes 2006-ban alakult, kezdetben főképpen szakrális magyar népi énekek vokális, illetve hangszeres kísérettel történő előadására. Később az együttes repertoárja fokozatosan bővült; műsoraik között ma már a szakrális zenei koncerteken kívül megtalálhatók a különböző tájegységeket felölelő népzenei koncertprogramok, táncházak, gyermektáncházak és egyéb gyermekfoglalkozások, valamint úgynevezett régizenei koncertek, amelyeket főként a középkori Európa zenei anyagából állítanak össze. A szerteágazó repertoárnak és a műfaji változatosságnak megfelelően a különböző műsorokat, illetve koncertprogramokat más-más, de állandósult felállásokban valósítjuk meg, melyekben kiváló énekes és zenész vendégeik működnek közre. Tagjaik különböző népzenei és régizenei formációk közreműködőiként külön-külön és együtt is számos elismerésben részesültek az elmúlt évek során, a teljesség igénye nélkül: Népművészet Ifjú Mestere cím, NKÖM Bezerédj-díj, Bartók-emlékdíj, Magyar Művészetért díj, Honvédelemért Kitüntető Cím, Liszt Ferenc-díj.
Tagok: Navratil Andrea – ének, mese, Bese Botond – duda, Demeter László – koboz, Komáromi Márton – hegedű
November 30-án belépünk az adventbe. Veszprém vármegyei adventi szokásaival kapcsolatban S. Lackovits Emőke végzett kutatásokat és Az egyházi esztendő jeles napjai, ünnepi szokásai a bakonyi és Balaton-felvidéki falvakban címmel rendezte kötetbe.
Az advent kezdete, a „kisfarsang” (Szent Mihály naptól - szeptember 30.-tól, Katalin napig - november 25.-ig tartó időszak) vége. De azt is mondják, hogy „András zárja a hegedűt”! - azaz András nap (november 30.) a vége ennek az időszaknak.
A házasságjósló szentek Veszprém vármegyében
Számos Veszprém vármegyei településen tartják, hogy a Katalin, András, Borbála a „házasságjósló szentek”. Katalin és Borbála napján általánosan elterjedt szokás volt a cseresznyefa vagy meggyfaág bevitele, amit Katalin-ágnak illetve Borbála-ágnak neveztek. A levágott gyümölcsfaágat vízbe tették, a sublót vagy a szekrény tetejére helyezték el. Karácsonyra ha kivirágzott, akkor a családban lévő, eladósorban lévő lány férjhez menetelére következtettek, amelynek megvalósulását az új esztendőben várták.
A három nap közül az András napot tartották a legerősebbnek, ezért a mágikus eljárások egész sora koncentrálódik erre a napra. A napot meg is böjtölték, 9 korty vizet és kilenc szem búzát ettek egész nap azok a lányok, vagy legények, akik meg akarták e napon tudni, hogy ki lesz a jövendőbelijük. Úgy hitték, hogy aki a fenti böjtöt megtartja, s éjszakára párnája alá a varázslás eszközeként férfi gatyát (legények női inget tesz, megálmodja jövendőbelijét. A vizsgált térségben egészen általános volt ez a szokás.
Valójában az étel önmaguktól történ megvonásával arra kényszerítették a természetfölötti erőket, hogy teljesítsék kívánságukat, amelyhez az eredményesség érdekében a szent apostolt kérték közbenjáróként. A szokás a ráböjtölés szokáskörébe tartozik, amely a keresztény Európa két szélén - nyugaton (Írország) és keleten (Magyarország) - maradt fenn, tehát peremjelenségként értékelhető, bár évszázadokkal korábban a középső részeken is létezett. A megnevezett esetekben a sikeres jóslás előfeltétele volt ez a böjt. Az ezt követő álom pedig a szerelmi álmok kategóriájába tartozik, amely a vizsgált területen csupán ehhez az egyetlen naphoz kötődött.
A Káli-medence katolikus falvaiban (Mindszentkálla, Szentbékkálla, Kékkút, Salföld) az eredményes álom érdekében elalvás előtt a párnát 99-szer megforgatták. Néhány helyen mondóka kíséretében kérték Szent András segítségét a jövendőbeli megtudakolásához. Mindszentkállán elalvás előtt 77-szer megforgatva a párnát, mondták: „Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg nekem jövendőbeli párom!"
Szőlőkötözéskor, ha a lányok 9 db. ún. bajszos szőlőlevelet találtak, megőrizték és András-napon párnájuk alá tették, naponta elvéve belőlük egyet. Az utolsón elaludva hitték, hogy megálmodják jövendőbelijüket. Aki viszont a varázsló cselekedetek elvégzése után nem álmodott semmit, azt jelentette, hogy nem fog férjhez menni a következő esztendőben.
Az András-napi házasságjóslásnak más változatait is ismerték, gyakorolták. A Káli-medencében hét gombócba hat cédulát rejtettek, amelyek egy-egy legény nevét tartalmazták. András-nap reggelén egyszerre dobták őket főzővízbe, s amelyik először feljött, az rejtette a hiedelem szerint a jövendőbeli nevét. Kemenesszentpéteren ezen a napon 13 cédulát készítettek, 12-re egy-egy legény nevét írva. Naponta egyet elégettek közülük. Az utolsót Luca napján megnézték, annak hitében, hogy ezen olvasható a várható férj neve.
Egyes helyeken ilyenkor öntöttek ólmot, amelynek formájából nemcsak a jövendőbeli személyére, hanem foglalkozására is következtettek. Az e napon kiválasztott és választója felé „közelítő" fényes csillag szerencsét jelzett a következő esztendőre. Akiknek csillaga fénytelen volt, azoktól viszont az analógiás jóslás értelmében elpártolt a szerencse. A század elején még Pápán is számoltak a lányok csillagot András estéjén. Lefekvés előtt kimentek és 13 csillagot megszámoltak. Aki néma tudott maradni közben és utána, az is megálmodta jövendőbelijét.
Miklós napi alakoskodók
„Csörgő láncon hátul táncol,
Én vagyok a Mikulás.
Sok ajándék, cukor, játék,
Van batyumban egy rakás.
Ha jók lesztek, itt van, esztek,
Kerek alma szép piros.
Rosszak lesztek, verve lesztek,
A virgácsom jól suhog.”
Szent Miklós, a IV sz.-ban élt myrai püspök, akinek kultusza a VI . sz.-tól keleten, a IX. sz.-tól nyugaton egyaránt elterjedt volt, a legtiszteltebb szentek közé tartozott, a gyermekeknek, diákoknak, a házasságnak, a kereskedőknek, a zarándokoknak és minden vízen járónak védelmezőjeként ismerték, tisztelték, aki gyakran viaskodott eredményesen az ördöggel is - egyes kutatók szerint innen ered a krampusszal való ábrázolása. A legendájából ismert történet (a szegény lányokat, hogy megmentse a rossz úttól, pénzzel megajándékozta) analógiájára ajándékozták meg napjának reggelére (dec. 6.) a gyermekeket, az ablakba kitett cipőbe helyezve el az ajándékokat: almát, diót, aszalt gyümölcsöt. Jó gyermekek ajándékot, a rosszak csak virgácsot kaptak.
Ez egy máig élő, általános szokás, Miklós napjához azonban olyan szokások is kötődnek, amelyek a középkori európai diákszokásokban gyökereznek. Döntően német falvakban ugyan, de magyar területen is előfordult a Miklós-napi alakoskodás. Az egyik változat szerint a család vagy a rokonság egyik tagja kifordított kucsmával a fején, kifordított kabátban, bundában és álarcban, kezében láncos bottal járta sorra a gyermekes házakat, ahol a gyermekek magaviselete felől érdeklődött, sőt több helyen imádkoztatta őket, meggyőződni akarván tudásukról. (Arról, hogyan lett Láncos Miklósból Mikulás, bővebben is írunk majd Mikulás napján.)
Luca és a boszorkányok
A adventi időszak szokásokban egyik leggazdagabb jeles napja Luca-nap (december 13.). Luca a IV. században élt ókeresztény vértanú volt ugyan, de a napjához kapcsolódó házasságjósló, szerelem-, bőség és termékenységvarázsló, valamint gonoszűző szokások nincsenek kapcsolatban a szent alakjával, legendájával - valószínűleg régebbiek és még az ősi magyar hitvilágból maradtak ránk. Lucát legendája alapján egyébként hivatalosan a középkortól a szemfájósok védőszentjeként tisztelték, de ezt elhomályosította a téli napfordulóhoz kötőd bajelhárító varázslások, mágikus cselekedetek gazdagsága.
A Gergely-féle naptárreform előtt (1582) Luca napja a téli napforduló legrövidebb nappalán/leghosszabb éjszakáján volt (mai naptárunkban ez december 21. és 23. közé esik). A néphit szerint ekkor a legerősebbek a gonosz, ártó hatalmak, ezért mindent megtettek ezek elhárítása érdekében. Luca napjához kötődően elsősorban és döntően ezek a bajelhárító, mágikus szokások maradtak meg.
Ehhez a naphoz is fűződtek persze azért házasságjóslások, amelyeknek egy része megegyezett a Katalin- és Borbála-napiakkal, valamint az András-napival. Veszprémvarsányban úgy tartották, ha valakinek a nevét e napon a kémény füstjébe felírják, az nem tud férjhez menni vagy megházasodni. Termékenységvarázslásokban Luca napja egyike volt a leggazdagabbaknak. Ezeknek döntő része a baromfi szaporaságát és termékenységét hivatott biztosítani. Maga a tojás is a termékenység, az élet jelképe. De bővebben erről Luca-napon!
Általánosan ismerték és gyakorolták a Luca-szék készítését, amelynek szigorú szabályai voltak. A Káli-medencében 13 határból kellett vesszőt szedni hozzá, Veszprémvarsányban 13 fajta fából készítették és naponta egy keveset faragtak rajta, de más-más fából, úgy, hogy karácsony vigíliájára elkészüljön.
Ezt vitték el az éjféli misére, s ráülve vagy ráállva, meglátták a boszorkányokat, akik Úrfelmutatáskor az oltárnak hátat fordítva ültek. A Luca-széket általában a templom kijáratának közelében helyezték el, hogy az áldozat bemutatását követően mihamarabb kimehessenek a templomból kölest vagy mákot szórva maguk után, amit a kisiet boszorkányok rontásukhoz felszedni kényszerültek, miközben a Luca-szék tulajdonosa hazaérhetett, ahol a széket tűzbe vetette és hamujából bűvös körbe foglalta magát, megakadályozva vele a boszorkányok rontó erejét.
Veszprém vármegye - történelmi tájakon
Veszprém vármegye területe ősidők óta lakott. A lovasi őskori leletek szerint már 80 ezer évvel ezelőtt az ősember vörös festékanyagot bányászott itt. A bronzkorban behatolt az ember a Bakony rengetegeibe, a vaskorban pedig földvárak épültek a Balaton hegyvidékén. A rómaiak betelepítették a térséget, ennek kiemelkedő emlékei a Baláca-pusztai villagazdaság romjai. Az államalapítás idején, Szent István király alatt a megye gazdasági és kulturális fejlődésnek indult, Veszprém lett az első magyar püspökség székhelye.
A török idők pusztítása után a reformkorban és a szabadságharc idején ismét jelentős szerepet játszott a megye. A 18. században német és szlovák betelepítések formálták etnikai térképét. Az ipar és a mezőgazdaság, különösen a bányászat, valamint a szőlő- és borkultúra meghatározóvá vált. A megye exportcikkei – például a herendi porcelán – világhírűek.
A megyére aprófalvas településszerkezet jellemző, a települések közel felének népessége nem éri el az 500 főt. A megye legkevesebb lakosú települése, Megyer egyben a régió legkisebb népességű települése is a maga 15,4 ha belterületével és az azon fekvő 20 házával.
Az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban óriás puzzle-kirakóján ezen a hétvégén Veszprém vármegye értékei szerepelnek majd. A Sanctum pedig híres veszprémi művészek közreműködésével készül.
Sanctum – Veszprém – „A várakozás alatt felépül a város”
NOVEMBER 29. 17.00–18.30, Eötvös Károly Könyvtár (Veszprém, Komakút tér 3.)
Szervező intézmény: Petőfi Kulturális Ügynökség
Magyarország egyik legrégebben alapított városa, a királynék városa, zenei és kulturális központ, 2023-as Európa Kulturális Fővárosa. Veszprém története telis-tele van művészettel, alkotói életutakkal, színházzal, fejlődő kulturális régió. Veszprém városa meghatározó helyszín, sanctum az idén 70. születésnapját ünneplő Géczi János költő, képzőművész számára: 33 éve él – rövidebb megszakításokkal – Veszprémben, a veszprémi Pannon Egyetem tanára, a nagy sikerű 100 szóban Veszprém történetíró pályázat zsűrije, a Vár Ucca 17. könyvek szerzője-szerkesztője, aki Veszprém sorsát látja a Cholnokyak történetében – tavaly könyve jelent meg Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből címmel. A város két évszázados színjátszásának története a veszprémi Petőfi Színházhoz köthető, de 2001 óta a Pannon Várszínház is várja a látogatókat. A Sanctum program három vendége közül Hrutka Róbert zeneszerző munkássága ez utóbbihoz köthető: augusztusi premierje, a Pablo és Picasso, avagy az állatok karneválja című családi musical előadás nagy sikernek örvend Veszprémben. November 29-én Für Anikó Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja kíséri el, így közös dalaikba pillanthatunk be a zenés irodalmi esten.
Résztvevők:
Géczi János József Attila-díjas költő, képzőművész
Für Anikó Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának tagja
Hrutka Róbert zeneszerző
Műsorvezető: Juhász Anna irodalmár
A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
Regisztráció:
https://forms.gle/1jyVmCpjsLtDu4hv7
Találkozzunk advent első hétvégéjén az 1100 éve Európában, 20 éve az Unióban programsorozat helyszínein Veszprémben! Fedezzük fel együtt Veszprém vármegyét! Részletes program a kultura.hu/mimagyarok oldal Eseménynaptárában!
