106 éve született a parasztfiúból lett professzor, aki a szőlőskert virágainak zöldes fürtjeiben egy titokzatos világot fedezett fel. Kozma Pál számára minden virág morfológiai jel, amely előre jelzi a bogyók méretét, minőségét, a termésbiztonságot és akár az ellenállóképességet is. Ez a látásmód tette őt az ampelológia egyik legjelentősebb magyar alakjává, aki jelentősen megújította a szőlő virágbiológiájának és szaporodásbiológiájának kutatását.
A virágok meséje
A szőlő látszólag szerény apró zöldes virágai felületes szemlélő számára nem árulnak el sokat a tőkén termő fürtökről. Kozma Pál azonban rájött, hogy morfológiai jellemzőik – a porzók és termőrészek aránya, alakja, a virág típusváltozatai – kulcsot adnak a termékenyülés sikeréhez. Fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal feltérképezte a termés szöveti felépítését, a megtermékenyülés folyamatát és az érés biokémiai változásait.
A virágok bizonyos típusai jobb pollentermelést vagy termékenyülési hajlamot mutatnak. Ha egy klón virágai robusztusabbak, nagyobb eséllyel fejlődnek ki nagy, lédús, egyenletes bogyók. Kozma nyomon követte a pollen csírázását tápoldatban, a pollentömlők növekedését és a bibeszekrétum dinamikáját. Ezek alapján előre lehetett jelezni a termésképződést, a virágelrúgás (amikor a még megtermékenyületlen virágok lehullanak.) kockázatát vagy a bogyók minőségét. Ez lehetővé tette, hogy ne csak a véletlenre hagyatkozzanak a termesztők, hanem tudatosan válasszanak ki jobb alapanyagot szaporításhoz vagy keresztezéshez.
Ez a megközelítés azért volt a maga korában forradalmi, mert áthidalta a hagyományos ampelográfiát (a fajták leírását) és a modern élettant. Korábban a nemesítés gyakran vakrepülés volt – próbálkozás, sok száz keresztezéssel. Kozma virágbiológiája precízebbé tette a szelekciót, csökkentve a kudarcok számát és gyorsítva az eredményeket.
A klóntípus-szelekció: Forradalom virágmorfológiai alapokon
Kozma Kecskemét-Miklóstelepen egy szakiskolában "serdült kutatóvá". Egy régi könyv, Ráthay munkája nyomán dolgozta ki itt a virágmorfológián alapuló klóntípus-szelekciós eljárást, amelyet később találmányként is elismertek. A munka kezdete egy véletlennek köszönhető. Így emlékszik rá önéletírásában:
"A szőlő biológiájának, genetikájának, fiziológiájának, nemesítésének a témaköre kavargott bennem. Kerestem a kutatásra legalkalmasabb témát, s a véletlen jött segítségemre. 1948 télvégén, a gyújtósnak kapott, kiselejtezett iratok között bukkantam rá egy kis könyvre: RÁTHAY, Emerich: Die Geschlechtverhältnisse der Reben und ihre Bedeutung für den Weinbau I. 1888., II. 1889., Wien. ‒ Ez a könyv lett az én inspirálóm és a kutatás területén első kalauzom! A Duna-völgyi kétlaki Vitis sylvestris és több egylaki Vitis vinifera cultivar virágtípusait s azok morfológiai és termékenyülési viszonyait kutatta a szerzője, s a kutatási eredményeket foglalta össze benne. Olyan ismereteket nyújtott a szőlő virágtípusaira vonatkozóan, amelyeket a hazai kézikönyvekben addig nem említettek, pedig ezek alapján érthetjük meg a szőlővirág termékenyülésének s a virágok elrúgásának az okait. Elhatároztam, hogy részben ellenőrzöm Ráthay megállapításait, másrészt tovább folytatom és elmélyítem a kutatásokat. Amikor csak tehettem, felutaztam a budapesti könyvtárakba, ahol a külföldi (német, angol, orosz, bulgár) folyóiratokban egyre-másra bukkantam rá a szőlő virágbiológiájával kapcsolatos tudományos közleményekre. Ezeket igyekeztem eredetiben elolvasni vagy fotokópiában beszereztetni. Így a szőlővirágzás idejét elméleti és módszertani vonatkozásban már egy kissé felkészülve várhattam. A 472 szőlőfajtából álló iskolai fajtagyűjteményt választottam az előzetes vizsgálatok céljára. Közvetlenül a fajtagyűjtemény mellett helyezkedett el a meteorológiai megfigyelő állomás, így az ott felvett időjárási adatokat is felhasználtam a virágzást befolyásoló környezeti tényezők megismerésére. A vizsgálatokat már az első évben kiterjesztettem mintegy 480 szőlőfajta virágzásdinamikájára (virágzás periodicitására), a fajták virágtípusainak a leírására, a virágok termékenyülésére, a pollen mesterséges tápoldatban hajtatására, a pollentömlők növekedésére, a bibeszekrétum megjelenési dinamikájára. "
A felfedezés lényege: még egy egy fajtán belül (pl. Kadarka) sem egyformák az egyedek. Néhány virág biológiai profilja jobb – ezekből származó klónok (azonos genetikai anyagú szaporítmányok) stabilabb termést, jobb minőséget adnak. A szelekció után ezeket nagy mennyiségben szaporították, és a fajták teljesítménye akár 30%-kal javulhatott.
Korábban a klónszelekció inkább vírusmentesítésre vagy általános teljesítményjavításra fókuszált. Kozma a virágok fókuszba emelésével genetikai és élettani alapokra helyezte a fajtajavítást, lehetővé téve, hogy ellenállóbb, jobb minőségű hibrideket hozzanak létre keresztezéssel is. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a magyar szőlőskertek termésbiztonsága és borászati értéke emelkedett, különösen a kihívásokkal teli éghajlati viszonyok között. Munkájának ma is érezhető hatása van a precíziós nemesítésben.
Kozma Pál 1920. július 11-én született Gyulaházán, szegényparaszti családban. Tehetségét tanítója fedezte fel, de az élet nem volt könnyű: gimnáziumi tanulmányait félbe kellett szakítania, hogy segítsen a családban. Baján, majd a kertészeti főiskolán kitüntetéssel végzett, miközben a háború és a rendszerváltások viharaiban is talpon maradt – egyszer még a málenkij robot elől is megszökött. Feleségével, Mincsik Erzsébettel kilenc gyermeket neveltek. Kecskeméten indultak virágbiológiai kutatásai, majd a Kertészeti Egyetemen (később MATE) tanszékvezetőként, rektorként dolgozott.
Kozma Pál 1949-ben a Kecskemét-Miklóstelepen megkezdett kutatásait és széles körű szakirodalmi ismereteit hozta az újraszerveződő Szőlőművelési Tanszék portfóliójába. Már 1950-ben egy szakkönyvvel, két egyetemi jegyzettel és egy tudományos dolgozattal járult hozzá szakterülete oktatásához. 1950-ben lett egyetemi adjunktus, 54-ben docens, 1960-tól tanszékvezető egyetemi tanár - nyugdíjazásáig. Ezidő alatt a tanszék a szőlészet jelentős, nemzetközileg elismert kutatóhelyévé és iskolájáva vált.
Hibridfajták: Íz, ellenállás és örökség
Kozma szaporodásbiológiai ismereteit keresztezésekben kamatoztatta. Jobb termésminőségű, ellenállóbb hibrideket állított elő fehérbor-, vörösbor- és csemegeszőlő-kategóriákban. Ezek közül kiemelkedik a Bíborkadarka (Kadarka x Muscat Bouschet), a Kozma Pálné muskotály (Itália x Irsai Olivér), a Mátrai muskotály, a Palatina augusztusi muskotály és a Viktória gyöngye. Ezek nem csak papíron sikerültek: sokuk ma is népszerű a kertekben és a borászatban.
Kozma kutatásai kiterjedtek az anyagcserére is – az érés során zajló cukor-, sav- és aromaanyag-változásokra –, valamint a teratómák (fejlődési rendellenességek) genetikai hátterére. Mindig a gyakorlat felé nézett: hogyan befolyásolja a metszés vagy trágyázás a virágzást és érést.
Kozma Pál egyetemi oktatói munkássága során mintegy hatezer agrár- és kertészmérnök és több száz szakmérnök képzésében vett részt. Két tanítványa szerzett akadémiai doktori, öt pedig kandidátusi fokozatot. Vezetésével 56 egyetemi doktori disszertáció készült.
Húsz évet töltött el az egyetem felsővezetésében általános és kutatási rektor-helyettes, rektor volt. Könyveiből – köztük a Szőlő és termesztése c. alapműből – generációk tanultak. Akadémikusi címet kapott és számos díjjal ismerték el munkásságát.
2004. február 14-én hunyt el szívinfarktus következtében. 2007-ben szülőfalujában az általános iskola felvette nevét. Udvarán áll a tudós mellszobra, melyet ifjabb Szász György Munkácsy-díjas szobrász készített. A művész a zseniális tudós unokája.
Források:
Emlékezés Kozma Pálra - Mezőgazdasági Múzeum blogja
Kozma Pál életrajza - Szőlészeti és Borászati Intézet, MATE (szoleszet-boraszat.uni-mate.hu)
