Olyannyira fontos és jeles nap volt Szent Mihály napja az évkörben, hogy az egész hónapot róla nevezte el a nép. De miért is volt ilyen fontos ez a nap - és Szent Mihály? Tóth János írása.
Szent Mihály Neve szétbontva, mi ká él azt jelenti: „ki olyan mint Isten?”. Alakjának megjelenése a zsidó és a keresztény kultúrában a régmúltba, a bibliai ószövetségi időkre nyúlik vissza.
Az Ószövetségben Dániel könyve nevezi meg. Mihály Izrael mennyei fejedelme: a nemzetek angyalai ellen harcol, és a végső szorongattatásban fölkel a népéért. Az Újszövetségben a Jelenések 12. része szerint ő és angyalai győzedelmeskednek a sárkányon — a hagyományban a Sátánon, a bukott Luciferen —, és a földre taszítják. A kereszténységben teremtett angyali lény, a mennyei seregek vezére, a katolikus egyház védőszentje. Az iszlámban Mikáíl Allah négy főangyalának egyike: parancsait hajtja végre, a gondviselést és a hívők jólétét felügyeli, az irgalom angyala.
Kevés név szerinti bibliai helyen és számos legendában jelenik meg. Egy későbbi, nem szentírási hagyomány szerint ő vezette az egyiptomiakat büntető angyalokat is. A Jelenések 20. részében egy névtelen angyal ezer évre láncra veri a Sátánt; ezt az angyalt a hagyomány gyakran Mihállyal azonosítja. Az ezer év után a Sátán rövid időre elszabadul, majd végleg elvész.
Szent Mihály, mint angyal a földi és a mennybéli világok között él, ezért a hagyományban ő az, aki a halottakat átkíséri a menyországba. Ezért is nevezik a koporsótartó állványokat Szent Mihály lovának, mivel ez az, ahonnan az utolsó útjára kísérik a halottakat.
Szent Mihály a magyar hagyományban
Számos népszokás és időjárási megfigyelés kapcsolódik ehhez a naphoz.
„Ha Mihálykor még itt a fecske, karácsonyig legel majd a kecske."
"Mihálykor a keleti szél igen kemény telet ígér.
"Ha Szent Mihály lova deres, behozza a telet.”
Szent Mihály-naptól kezdődik a kisfarsang, a lakodalmak és bálok Katalin napjáig tartó időszaka. A Szent György napjakor kihajtott állatokat ezen a napon terelték vissza, a pásztorokat, illetve leginkább csak a juhászokat elszámoltatták és kifizették. Ekkor telik le a juhászoknál a fejés időszaka is. Sok vidéken a juhászbér része volt a fejési járandóság, ami azt jelentette, hogy az augusztus 20-a után fejt tejmennyiség a juhászt illeti meg. Ekkor már minden tejhaszon a bérének a része, abból saját magának vagy piacra is készíthetett túrót, gomolyát, sajtot.
„Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.”
Szent Mihály éjszakáján pásztortüzeket gyújtottak, hogy a legelőről hazatérő pásztorok a tűz fényét követve biztosan hazataláljanak. A legismertebb hiedelem, hogy a jelzésként szolgáló, útmutató pásztortüzek nem aludhattak ki sehol addig, még az utolsó pásztor is haza nem tért nyári legelőhelyéről, hiszen, ha a tűz bármilyen okból kialudt, a következő évre nézve balszerencsét, rontást jelentett.
A Mihály-napi vásárok
Országszerte emlékezetesek ma is számos helyen a Szent Mihály napi vásárok, ahol nemcsak a szükséges holmikat tudták beszerezni a vásározók, de szórakozási és ismerkedési lehetőséget is jelentett számukra. A pásztorévben is fontos ez az őszi vásár, hiszen az állatszaporulatot ekkor lehetett legjobban értékesíteni nagy tömegben. Különösen nagy vásárokat tartottak a nagyhatárú alföldi településeken. A Szent Mihály napi vásárok ma is nagy érdeklődésnek örvendenek Debrecenben. A debreceni vásárokat többféle névvel illették, jelezve a vásár, az árucsere rendkívüli jelentőségét a város és hatalmas vonzáskörzete életében. A debreceni vásárokat inkább nevezték sokodalomnak, mint más vásárokat. Bizonyára azért, mert a debreceni vásárok hosszú-hosszú évszázadokon keresztül tényleg sokadalmak, rendkívül sok embert a városba, a vásárba hozó árucsere-alkalmak voltak.
Emellett sehol másutt nem kapcsolódott a szabadság szó a vásárhoz úgy, mint itt. A debreceni vásárokat igen elterjedten nagyszabadságoknak is nevezték, nyilván a vásárok nagyságára is célozva vele. A feudalizmus, a rendiség korlátai között a debreceni vásárok azon kevés intézmények közé tartoztak, amelyeken viszonylag szabad, az árucsere lehetőségét biztosító és ezzel a vásártartónak is nem kevés hasznot hajtó független körülmények uralkodtak; akár úgy, hogy a megnyílt, a határnapra összejött vásárokon a vásárra érvényes helyi rendszabályok – például elővásárlási, vásárlási tilalmak, kikötések stb. – figyelembevételével teljesen szabad volt az adás-vétel. Volt olyan év, hogy az év 365 napjából 170 napon biztosan volt vásár a városban, sokszor egyszerre több helyen is.
Ezt a „szabadságot” Debrecen ki is terjesztette a határában lévő területekre, így Hortobágyra is, ahol a hortobágyi híd mellett rendezhettek először csak állatvásárokat, később minden egyéb áruvásárt is, melyet a Városi Tanács 1892-ben rendszeresített, amikor már ötven éve állt a Kilenclyukú Híd.
cover: Vásár, 1923, Fortepan / Library of Congress
Források:
Ecsedi István: A Hortobágy puszta és élete 1914., Debrecen
Magyar Néprajzi Lexikon
Magyar Katolikus Lexikon
Szent Mihály arkangyal tisztelete Magyarországon In.: karizmatikus.hu
