Március 12-én, Szent Gergely napján egykor gyerekek járták a falvakat, hogy dramatikus játékokkal és tréfás énekekkel verbuváljanak tanulókat az iskolákba. Fennmaradt egy igazán régi dalszöveg a Gergely-járásról - ami azóta is generációknak okoz fejtörést. Hogy miért?
Gergely-járáskor a falvak iskolásai csapatokba verődve házról házra jártak. A katonai toborzás mintájára játszották el az iskolai újoncok „besorozását". Gyakran katonai rangokat viseltek, „Szent Gergely vitézeinek” nevezték magukat, és még a püspököt is megszemélyesítették. A jellegzetes maskarák között szerepelt a csúcsos papírsüveg és a fakard, amelyek tovább fokozták a játékos hangulatot.
A szokás legikonikusabb éneke a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján…” kezdetű dal volt, amelyet tréfás bemutatkozások és jókívánságok egészítettek ki. Annyira különleges a maga kedves halandzsa-latinjával, hogy sem a Ghymes, sem a Kolompos, sőt, még Kodály Zoltán sem bírt ellenállni a feldolgozás kísértésének. Szerencsére.
Érdekes elidőzni a szöveg egyes részletein. Nyelvészek sora bogozta ámr a halandzsasorokat.
Adjatok szalonnát! Omne dignum leverendum laude.
Hadd csináljunk rántottát! Tótusz-kápusz, demizérum, fórum domine.
Az Omne dignum... visszatérő refrénsor helyes latinsággal valószínűleg Omne dignum reverendum laude - azaz Minden tiszteletre méltó dicséretet érdemel - lehetett. A Tótusz-kápusz, demizérum, fórum domine lehetne akár Totus campus florem germinet - azaz Minden mező virágot teremjen - de a debitorum a közepén sajnos nem engedi ezt az egyszerű értelmezést. A debitorum a debit - azaz adósság vagy átvitt értelemben bűn - a Miatyánkból is jöhetett Dimitte nobis debita nostra - vagyis Bocsájsd meg a vétkeinket .
A sort szavakra bontani is megkísérelték a nyelvészek, így lehet, hogy inkább a virágzó mező helyett istentiszteleten hallható latin kifejezéseket rejt, egymásra dobálva, torzított formában.
A tótusz-kápusz talán totus caput (egész fej), de lehetett totus corpus (egész test) torzulása is. Jöhetett miséről, hiszen gyakran hallott kifejezés volt a Corpus Christi - Krisztus teste. A demizérum valószínű a De miserere! (Könyörülj!) torzulása, ami bűnbánati és kérő imákban gyakori. A fórum domine pedig esetleg Fiat voluntas Domini (Legyen meg az Úr akarata) lehetett eredetileg.
Mindenestre a lényeg magyarul hangzott el: adjatok kolbászt, kakast, ludat - és iskolába utat!
Az élelem gyűjtése fontos része volt a hagyománynak. A kapott élelmiszereket, például lencsét, babot, szalonnát vagy tojást, a tanító kapta, aki később vendégséget rendezett a résztvevőknek -ami persze újabb alkalom volt iskolába csábítani a lurkókat.
Történelmi gyökerek és tiltások
A Gergely-járás eredete a 9. századra nyúlik vissza, amikor IV. Gergely pápa elrendelte I. Szent Gergely tiszteletére az iskolai ünnepségek megtartását. Magyarországi megjelenésének pontos dátuma nem ismert, de már a 17. századi énekeskönyvek is említik a szokást. A tanítók egyéni kreativitása alakította a dramatikus elemeket, amelyek településenként változhattak.
Nem mindenki nézte azonban jó szemmel a vidám maskarás játékot: 1756-ban a Dunántúlon egyházi tiltás született ellene, „ocsmány énekek és bohócos ugrándozás” miatt.
A szokás lassan kikopott - az 1800-as évekből már nincs róla feljegyzés.
források: Népzenetár, Magyar Néprajzi Lexikon laudator blog, Ledán M. István cikke
cover: Fortepan / Gál László
képek: Fortepan / Lechner hagyaték
