Állandó kiállítással nyitott meg a Csoóri Sándor Emlékház a költő szülőházában, Zámolyon március 18-án. A tárlat személyes tárgyakon és fotókon át mutatja be az életművet és a költő eszmeiségét. G. Tóth Franciskával, a kiállítás kurátorával Tóth János készített interjút.
Hány éve tart a munka, amelynek betetőzése a mai nap, mikor Csoóri Sándor szülőháza emlékházként nyílik meg?
A kezdeményezés 2021. januárjában indult útjára, amikor a költő özvegye, Dr. Balogh Júlia, valamint Sallai Mihály, Zámoly polgármestere találkozott és egyezettek a házról. Ezután keresték fel Balog Zoltán püspök urat és Törő Gábor országgyűlési képviselőt, hogy az elmúlt évtizedek során nagyon rossz állapotba került szülőház további sorsáról egyeztessenek. A ház lakatlan volt évekig, főleg az utolsó egy évtizedben, és viszontagságos volt a tulajdonjogi története is. Szinte egyszerre született meg az a gondolat, hogy a házat valahogyan rendezni kell minden téren. Megmentés majd megújítás.
A kezdeti folyamatban volt minden, elhanyagolt tulajdonviszonyok, elhanyagolt, gondozatlan terület és omladozó, beszakadt tetejű ház. Ezt mind-mind rengeteg egyéni, helyhatósági és hatósági munkával rendezni kellett. Ez a „megmentés” rész, és ezt azonnal követte a megújításról való egyeztetés is. Ennek a folyamatnak lett az eredménye, hogy Magyarországon megnyílhat az első Csoóri Sándor Emlékház. A kiállítás rendezése során azt éreztem, hogy egyik kéz segíti a másikat, egyik lélek a másikat, mindenki a legjobb tudása szerint áll hozzá. Ahol tárgyakat kellett adni, ott egy telefonba került, ahol valamilyen könyvre, levelezőlapokra, egyéb kutatómunkára volt szükség, sehol sem volt elutasító hang senki részéről. A helyi közösség hozzáállása kiemelkedő volt. Áldás volt a projekten.
Ami érdekes, hogy a történetekből tudjuk, hogy azért Zámoly nem mindig állt így Csoóri Sándorhoz. Voltak olyan évtizedek, amikor szinte szégyellték, hogy egyáltalán Zámolyhoz köthető Csoóri Sándor személye - majd nagy fordulat következhetett be vele kapcsolatban a településen. Olyannyira, hogy rengeteg tárgyat, hozzá köthető iratot adományoztak a kiállításnak. Ez minek és kinek köszönhető?
Azt gondolom, hogy ebben kulcsszemély helyben maga a polgármester, Sallai Mihály, a személyisége, a vehemencia meg az értékcentrikusság, ami őt jellemzi hozhatta meg a fordulatot, természetesen azzal együtt, hogy egyből megtalálta a hangot a családdal, de leginkább dr. Balogh Júliával. Abszolút látható, hogy az ügyben itt találkozott két nagy egyéniség: dr. Balogh Júlia és Sallai Mihály, akik megtörhetetlen hittel és kitartással vitték végig ezt a folyamatot. Közben a helyiek is megértették, hogy ennek a jövőben mindenki haszonélvezője lesz, hiszen, ahogy a meghívóban a polgármester úr fogalmazott, az emlékház „csillogó éke lesz a Kárpát-medence kulturális és turisztikai térképének”.
Mikor történtek meg az első kapavágások a szó szoros és átvitt értelmében?
2024. elején vásárolta meg az önkormányzat az ingatlant, megkezdte az értékek kimentését az omladozó épületrészekből a későbbi felújítás reményében. 2025. januárjában volt az első bejárás, már szakmai munkatársakkal: Mészáros Zoltán építésszel, a családdal, Zámoly vezetésével és a Csoóri Sándor Művelődési Ház vezetőjével jártuk be az épületet. Az első benyomások gondolatokat ébresztettek, és már ott helyben körvonalazódott az épület hasznosulása. Annyira, hogy láttuk már akkor, minek hol legyen a helye. Természetesen apróbb változások történtek ezekhez képest, de az alapkoncepció megmaradt: hogy meg kell tartani mindent a házból, amit lehet, az utolsó szegig, hiszen ez adja annak hitelességét. És körvonalazódott, az is, hogy hogyan mentsük át egy jövőbeli kiállítás számára az ott talált tárgyakat, iratokat, képeslapokat és egyéb használati tárgyakat, kordokumentumokat. Hankó Balázs miniszter úr bejelentette az Emlékház alapításának hírét, majd 2025. február 3-án és következett a támogatói és megvalósítói helyszínbejárás, amikor már ott volt a családon és az önkormányzat képviselőin túl a támogató Kulturális és Innovációs Minisztérium részéről Vincze Máté, közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár, és a Magyar Kultúráért Alapítvány, mint beruházó, valamint a tartalmi megvalósításért és koordinációért felelős intézmény, a Petőfi Irodalmi Múzeum küldöttsége. Ekkor vált tapinthatóvá, hogy tényleg elkezdődhet az emlékház megvalósítása. Nyáron sikerült megszerezni minden engedélyt és a közbeszerzési eljárást is elindítani. Beszereztük a tárgyakat, restauráltunk és kiállításra alkalmas állapotba hoztunk mindent. Augusztustól az érdemi munkába már bekapcsolódott a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete és a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Czifra Mariann is koordinátorként. A valódi kapavágások 2025 októberében kezdődtek majd jött a kivitelezés, rohamtempóban.
És Ön? Hogyan kerül kurátorként egy esztergomi irodalomi muzeológus Zámolyra és hogyan kerül kapcsolatba Csoóri Sándorral?
Esztergomi muzeológusként elkezdtem érdeklődni a családnál Csoóri Sándor esztergomi nyaralóháza iránt, hiszen tudjuk, hogy sok időt töltött ott családjával, több versét, prózai művét is ott írta. Ez volt az első kapcsolatfelvétel, aztán elkezdtem feldolgozni Csoóri Sándor irodalmi munkásságát irodalomtörténészként, így dr. Balogh Júlia felkért, amikor már formálódott a zámolyi szülőház felújításának terve, hogy legyek az emlékházban létrehozandó kiállítás kurátora.
Eddigre látott egy megvalósult példát is Esztergomban, hiszen a Babits Mihály Emlékháznak is én voltam a kurátora -gondolom ez a két dolog adódott össze abban, hogy engem kért fel. Ezt csak erősítette, hogy Babits is sokszor megjelenik Csoóri prózáiban, ezért is lehetett, hogy közelebb kerülhettem a Csoóri életműhöz az előző nagy munkám által. Örömmel fogadtam ezt a felkérést és belevetettem magam még jobban ebbe az izgalmassá vált munkába, ugyanis mennél mélyebbre hatoltam a munkásságban, annál izgalmasabb történetekre, eseményekre bukkantam, melyekre csak hálával tudok gondolni. Van Babits és Csoóri között egy kapcsolat, ezt én már nagyon régóta éreztem, tudtam, érdeklődtem iránta - és közben elindult a zámolyi munka. Júlia pedig arra gondolt, hogy Esztergom és Zámoly úgy szellemileg, mint lelkileg összekapcsolható Csoóri Sándor munkásságában, így, hogy én kaptam meg ezt a feladatot, igyekszem éberen őrizni ezt a szálat az életműben, és ha lehetőséget kapok, akkor tovább fogom vinni a kutatásokat ezen a vonalon.
Mit gondol, Csoóri Sándor személye, gondolatai köré épülhet-e kultusz?
Igen feltétlenül. Én ezt egy folyamatnak látom és ebben különböző állomások vannak, amik sokszor nem a logika mentén kapcsolódnak egymáshoz. Lehetne úgy is hogy egy szerzőnek az életművét újra kiadjuk, utcákat nevezünk el róla, emléktáblákat helyezünk el, szobrokat állítunk, intézményeket nevezünk el. Az évfordulós gondolkodás is teret adhat a kultuszteremtésnek - annak a szépségével és árnyoldalával: hogy csak akkor foglalkozunk valakivel, amikor évforduló van. Ám itt szerencsénk van, hiszen Csoóri Sándor életművének gondozása a családnál kiváló kezekben van és nem az évfordulós logika érvényesül a bemutatásában, hanem inkább az életmű elhelyezése a mindennapokban. De mégis fontos, hogy legyenek állandó, fizikai térben felkereshető helyek. Hozzáteszem zárójelben, hogy idén lesz tíz éve, hogy Csoóri Sándor elhunyt, de nem ez a tény mozgatta az emlékház létrejöttét, hiszen ez egy ünnep, az évforduló pedig egy főhajtás, megemlékezés a személy és életműve előtt.
Illetve tegyük hozzá: a kultuszhoz, fontos az is, hogy vannak-e az életműnek követői, vannak e jelenleg is olyan alkotók, gondolkodók, akik tartják a gondolatiság, az életmű szellemi folytonosságát, van-e ebben a munkásságban folytatás. Ez fontos kérdés Csoóri Sándor esetében is.
Így nagyon fontos része a folyamatnak, hogy mindezt egy helyhez kötjük. Egy állandó kiállítás révén sok arcát meg lehet mutatni egy életműnek, azt is, hogy honnan gyökeredzik. Ez egyik részeben a szakmai követőinek, de jórészt inkább a helyi közösségnek szóló folyamat, ahol a kiállítással és egy okos pedagógiával, megmutatással, finom jelzésekkel lehet érzékeltetni, hogy ez a tietek is és most ezzel nemcsak az életmű, hanem a közösség is felkerült a magyar muzeológiai térképre.
Ez vonzza magával a tágabb szakmai hatókört is. És ebben van még egy kis felelősségünk, hogy hogyan tudunk edukálni, például helyben a pedagógusok körében, akik itt helyben kell bírtokba vegyék egyrészt a teret, másrészt a szellemi hagyatékot, hogy azt képesek legyenek továbbadni. Ez csak akkor megy, ha érdekeltté tesszük őket abban, hogy valóban gondozzák azt, például úgy, hogy Csoóri Sándor költészete és prózája kerüljön be megyei szinten a középiskolai érettségi tételek közé. A helyi közösségben is akkor kel életre a kultusz, ha van, aki élteti - ezért a közművelődési szakemberek és természetesen a közösség összefogása nagyon fontos. Sallai Mihály polgármester jól választott munkatársakat erre a feladatra Wlaszczyk-Baboth Dóra és Jávorfi-Bognár Ágnes személyében.
Ez a feladat még hátra van, mint ahogy az is, hogy az emlékházban is lehetőség legyen nem csak találkozni Csoóri Sándor életével és életművével, hanem a múzeumpedagógia eszközeivel fel is dolgozhassák azt helyben. Ennek a tere megvan, az oktatócsomagok kidolgozása pedig előttünk álló feladat, de ezzel akkor forduljuk a ház és a kiállítás felé. Kérem, mutassa be a tereket és a kiállítást.
Nagyon sok helyen úgy létesült emlékház egy-egy személynek, hogy azok a helyek egyben szellemi műhelyek is voltak, de itt a ház az Csoóri Sándor szülőháza, nem a munkásságának a tere, műhelye. Ez a feladat, hogy így hozzuk létre a művészetének, életpályájának a bemutatását, teljesen más műfaj. Nem nehezebb, vagy könnyebb, hanem más, hiszen itt nem lehet az élete kezdeti szakaszát „csak” bemutatni, nem lehet már a gyermek-, vagy diákkor sem tablószerű a kiállításban. Másik aspektus, hogy ezt a házat meg kellett menteni, így egészen másképp kell megmutatni. Nehezítette a bemutatást, hogy a házhoz kapcsolódóan nem álltak rendelkezésünkre az alkotómunkához köthető tárgyak. De mégis: a házhoz is hűnek kellett maradni és az alkotó személyhez is, a szellemi teljesítményéhez is. Ezeket a szempontokat kellett összehozni egy térben - így kerülhetett be a kiállításba a Keleti Károly utcai lakásból a ’60-as, ’70-es évekből származó íróasztal, mely itt már kultusztárggyá válhat. (Ezt Csoóri felesége adományozta a kiállításba.)
Egy klasszikus parasztház az épület ugyan, de a népi kultúra tárgyi emlékei, mely ezt a kort idézhetik nem szabad ilyenkor túlsúlyba kerüljenek. Csak azok jelennek meg ebből a tárgykörből, melyek a bemutatott személyhez, Csoóri Sándorhoz, a családhoz köthetők és helyi anyagok.
És van ilyen tárgy, vagy tárgycsoport, amit mégis be lehet mutatni a kiállításban?
Olyan tárgyak szerepelnek, amiket a helyi emlékezet, tudat úgy őrzött meg, mint a családhoz köthető tárgyat. Ilyen a bölcső, melyet a Csoóri Sándor bölcsőjének tulajdonítanak helyben és a házból származik, melyet korábban már a település vezetése kimentett és egy kis gyűjteményben elhelyezte. Ez azért is fontos, mert így a közösség is részesnek érzi magát a kiállítás és az emlékház kialakításában, így lesz számukra is elfogadható, hiszen „tevékeny részes”-érzés alakul ki az emberekben és megnyílnak az új intézmény befogadására. És persze a zámolyi polgároknak köszönhető az is, hogy iratanyagok, képeslapok is előkerültek, amiket ki tudtunk állítani. És ezzel meg is teremtettük bennük a bizalmat a kiállításhoz.
Zámoly történetéből tudjuk, hogy a II. világháború alatt tizenhétszer haladt át rajta a front oda és vissza, ennyiszer „cserélt gazdát” a település és a határa. Gyakorlatilag minden épület sérült, sok elpusztult. Teljesen vissza kellett építeni mindent. Ez érintette a szülőházat is. Hogyan?
Az építés műszaki felmérés és a kivitelezés során ez mind láthatóvá is vált, hogy a ház részben megsemmisült és újjá lett építve. Ennek a történelmi folyamatnak a leirata itt van a falakban. Az újjáépítésben Csoóri Sándor is részt vett, hiszen minden munkáskézre szükség volt. Ő vetette újra a falak helyreállításához szükséges vályogtéglát, sártéglát - az ő keze nyoma is itt van a falakban. A hozzáértő kivitelezés pedig ezt mind felszínre hozta és megtartotta. Pergel Lajos nagyon jó érzékkel nyúlt a házhoz - nagy tapasztalata van parasztházak felújításában - és látta a szerkezetben a történelem nyomait, a ház elfeledett története így az szinte egyéb forrás nélkül is visszaírható volt.
A kiállítás magáért beszél?
Nagy kihívás volt, hogy a ház mindössze 56 nm belterületű, és négy helyiséget foglal csak magában. Mai megnevezésünk alapján tisztaszobából, fogadótérből, a dolgozószobából és egy hátsó térből áll, amely vetítőtérként működik. Az 56 viszont szimbolikus jelentőségű szám. Az 1956-os forradalom meghatározta Csoóri a teljes pályáját, ebből az alapállásból indulunk. dr. Balogh Júlia egyik interjújában elmondta, hogy „Csoóri Sándor 1953-ban a Nagy Imre által meghirdetett kormányprogram után elindult egy úton, és egészen a haláláig nem tért le róla”. (A teljes interjú itt olvasható.)
’56 ezért egy hatalmas nagy megnyilvánulása annak a léleknek, ami mentén Csoóri Sándor működött, hit és a remény abban, hogy egyé vállhat sok olyan szál, ami „szétszóratva látszódott”.
Ebben a térben a szétszóratott gondolatok eggyé tudnak válni. Reméljük mennél többen lesznek, akik nemcsak a gondolatokat, de így az összefüggéseket is megismerik ebben a páratlan életműben. Ezt szolgálja az a múzeumpedagógiai foglalkoztató tér is, ami a ház teljesen leromlott melléképületeinek helyére épült, ahol lehetőség van feldolgozni a kiállításban látottakat, hallottakat.
cover: G. Tóth Franciska, kurátor
Fotók: Csákvári Zsigmond
