Március 25-én,a Szeplőtelen Fogantatás Napjának katolikus egyházi ünnepén a Kárpát-medence klímáján hagyományosan még nem indult meg a keringés a gyümölcsfákban. Ez volt az a nap, amikor eleink elvégezték a fák oltását/szemzését. Sok népi hiedelem is kapcsolódik a naphoz, és legendák keringtek arról, miért jó ilyenkor fát oltani - illetve miért tilos ilyenkor fát kivágni.
Március 25-e jeles nap: Annuntiatio Beatae Mariae Virginis - azaz Krisztus fogantatásának/ születése hírül adásának fő ünnepe, melyen a Katolikus Egyház az angyali üdvözletre emlékezik.
„… az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: – Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. (…) Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.”
Az ünnep mezőgazdasági szempontból is jeles nap: ez az utolsó alkalom, mikor a keringés megindulása előtt a gyümölcsfák metszése, oltása még biztonsággal elvégezhető.
Gönczi Ferenc gyűjtésében maradtak ránk a naphoz kapcsolódó népi hihedelmek.
„A mely fát e napon ojtanak be, azt nem szabad letörni, vagy levágni, mert vér folyik ki belőle. Aki ily fát levág, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Mert az annyi, mintha embert ölt volna. (Lendvavásárhely) Még nyesegetni, tisztogatni s elégetni sem szabad. Maguktól kell elkorhadniuk. Ilyen fákról azonban igen jó ojtani, mert bőtermő fa lesz. (Babosdöbréte)
Meg is szokták rázogatni a gyümölcsfákat, hogy annál bővebben teremjenek.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához az ünneprontás hiedelemvilágába tartozó monda is fűződik Zalából.
A legenda szerint az egyik Inkey báró féktelen gőgjében épp az ünnep napján rendelte el, hogy vágják ki legszebb gyümölcsfáit. De csak egyet vágtak ki végül, mert hatalmas hangyasereg bújt elő a tövéből. A hangyák rámásztak a báróra és rágni kezdték a tagjait - hiába zárkózott előlük szobájába, szenvedéseibe végül belepusztult, és fölravatalozták. Reggelre azonban már csak a csontjai maradtak meg a koporsóban. A család a történtek után, engesztelésül, Inkey Boldizsár megrendelésére építtette a barokk családi kápolnát Nagykanizsa mellett.
Summa summarum: a gazdák március 25-én végzik az oltást/szemzést, amire azért van szükség, mert ez kelti életre a vad, termőképtelen és az idős, megújításra váró fákat. Az oltás/szemzés tkp. egyfajta vegetatív szaporítási módszer. A művelet során egy élő növényi részt helyeznek át egy másik, élő növényi részbe, melyek később összeforrva egyként folytatják az életműködést.
A művelet leírása - nagyon leegyszerűsítve:
Oltásnál a gyümölcsfa egy vastagabb, fő ágába/ gyökérnyakba/törzsébe friss, termő ágat (ún. oltó csapot) kell dugni. Rendszerint ugyanabból a fafajból szokták az oltást elvégezni - de akár több almafajta ágát is ráolthatnak egy régi fára. Ehhez általában egy fentebb lévő, vastagabb, fő ágat választanak. A körülötte lévő kisebb gallyakat lemetszik, hogy az energiáját a fa erre az oltott ágra tudja majd koncentrálni. Az oltó ágnál legalább két rügyet szokás meghagyni.
A szemzés többféle módon is történhet: héj alá oltással, sima párosítással vagy angol nyelves párosítással is. De még ezeken kívül is vannak további módok - haladóknak.
Oltás és szemzés esetén is mindkét fán sebet, vágást ejtenek, majd egymásra illesztik őket úgy, hogy mindkét ág kambriális, háncs része minél szorosabban illeszkedjen, feszes legyen, levegő ne maradjon közöttük. Majd erősen összekötözik a két ágat. Ha vastagabb az alap-ág, amibe oltanak, a fertőzések megelőzése céljából a kimaradó részeit le kell zárni oltóviasszal vagy parafinnal.
És innentől csak türelemmel kell várni. De a türelem fontos: mert igaz, hogy májusban már látható, ha a szemzés sikerült - mert eddigre megered a növény és rügyezni kezd. de csak a következő évben fordul termőre - és jellemzően véglegesen két-három év múlva fog termést, gyümölcsöt hozni, még akkor is, ha minden jól ment.
