Hogyan lett Magyarország selyemtermelő nagyhatalom? Mikor ültették az első eperfákat? Mit csinált a selyeminspektor ? Mit látott a selyemiparban Széchenyi? És válaszoltak-e a minisztériumok Csontváry selyem-ügyben tett beadványára, amelyben az agyából "kipattanó szikrát" osztotta meg velük?
A Selyem-eresztő bogár a Hernyóknak néminemű faja. ...illik is ennek a Bogárnak nagy szorgalmatos munkáján csudálkoznunk, hogy az ő feltött fonalát miképen szövi meg... mégpedig úgy, hogy az ő selymének szálai minden öszvecsepüződés nélkül mindvégig megmaradna
- írja Egy jeles Vadkert c. művében Miskolczi Gáspár az 1600-as évek végén. Ekkor már Baranyában, Pellérden egy olasz betelepülő - Passardi János Péter - üzletszerűen foglalkozik selyemhernyó-tenyésztéssel - merthogy a magyar klíma igen kedvező a hernyó táplálékát szolgáltató eperfák tartásához.
A folytatás is olaszoknak köszönhető - de nem ezen a tájon. A Temesi Bánság 1730-as évekbeli betelepítésekor a Temesvár környékére érkező olasz családoknak és Rossi Kelemen abbénak köszönhetően a város környékén 143 000 eperfát ültetnek el. Az abbé lett a terület selyemfelügyelője, és ingyen osztotta ki a facsemetéket és a selyemhernyó-petéket. Nagybecskereken fonodát állítottak fel, Temesvárott Gyár-külvárosban szövöde és fonoda létesült,
„ellátva minden készlettel, s helyiséggel a selyembogarak tenyésztésére, a selyem legombolyitására, fonására és szövésére, szövőszékekkel, úgy sima mint beszövött és nehéz selyemkelmék gyártására."
Mária Terézia először 1763-ban rendelte el, hogy minden nagyobb kamarai uradalomban létesítsenek epreskertet, ezzel próbálva szorgalmazni a selyemhernyó-tenyésztés elterjedését. Ezzel párhuzamosan a behozatali tilalommal sújtották a külföldi selyemárukat. Az uralkodói szándék mögött az állt, hogy az epreskertek telepítése és a selyemgombolyítás egyrészt mellék-keresetet tudott adni a lakosságnak (növelve így az általuk befizetett adó mennyiségét) , másrészt fellendítette az ipart és a kereskedelmet is az elsősorban agrár-centrikus országban.
A kísérlet gyors sikert hozott a bácskai és szlavóniai kamarai birtokokon - ezért a szabad királyi városokat is kötelezte az uralkodó 1765-től, hogy segítsék elő a selyemtermelés helyi meghonosítását. Az udvar számára kötelező volt az újonnan telepített eperfákról és a megtermelt gubómennyiségről statisztikát vezetni. A selyem-ügyeket a selyem-inspektorokra bízták. Ők osztották a facsemetéket és a petéket is.
Sőt: Mária Terézia tovább ment: a lakosságot is kötelezte az eperfa-telepítésre - legalábbis az új gazdákat. 1772-ben rendeletben előírja a betelepülőknek: „minden gazda háza előtt legalább 20 jegenye vagy eperfát, ezen kívül – hogy a telepeseket a selyemtenyésztésre szoktassák – különösen kertjébe 12 eperfát ültetni, azok tenyésztéséről gondoskodni tartozik"
Bácskában is telepítettek 7000 eperfát 1773-ban, és kisebb zökkenőkkel (fagykárok) itt is beindult a termesztés és gombolyítás. A nagybirtokosok (Batthyány, Károlyi, Esterházy ) is ültettek eperfákat és szerződtetek hozzáértőolaszokat is, hogy számukra selymet csinállyanak
. A gombolyításhoz olasz asszonyokat fogadtak, hogy tőlük leshessék el a magyar nők a szakmai fogásokat. A legsikeresebb termesztők a horvát határvidék és Szlavónia lakói lettek.
Fennmaradt statisztikák szerint 1771-ben Magyarországon 9 megyében és négy városban álltak eperfák, amelyek segítségével 8765 tonna (!) gubót termeltek. 1777-től egyetemen oktatják a selyemtermesztést, és Tessedik Sámuel is foglalkozik Szarvason selyem-előállítással. 1784-ben az országot 10 selyemtenyészeti kerületre osztották és azokban a vármegyékben, ahol ezt addig nem tették, kötelező lett selyeminspektori intézményt létesíteni. 52 felügyelő, 16 gyakornok és 25 eperfakertész működéséről vannak feljegyzések.
A reformkorra tehát virágzott a selyemtermesztés Magyarországon - de sokan, pl. Széchenyi, további kiaknázatlan lehetőségeket láttak benne. Széchenyi franciaországi tnmulmányutat követően állíttatta fel Cenken szederfa-kertjét ( 16 000 szederfával), 1840-ben pedig megjelentette Selyemrül c. tanulmányát. Munkáján fellelkesülve Bezerédj István Tolnában, Wesselényi Miklós pedig zsibói birtokán alapított epreskertet. Létrejöttek a nagybirtokosokat tömörítő Szeder-Selyem Egyletek is.
Francia mintára a Redout (Vigadó) épületében Kossuth javallatára rendezték meg a magyar ipar első országos kiállítását 1842-ben - az I. Iparmű Kiállítást, amelyen a cukor-, fém-, olaj-, üveg-, papíripar mellett a selyemipar is bemutatkozott.
Érdekesség, hogy Csontváry-Kosztka Tivadar is szorgalmazta a selyemtermesztést, és agy ihletett pillanatában ebben vélte felfedezni a kiutat a gazdasági nehézségekből. Önéletrajzában így írt:
A magból, mely bennem csírázott, kipattant egy kisebb szikra (...) hazánk anyagi helyzetének a javítása, egy új monopólium, a selyemtenyésztés iskolák útján való meghonosítására.
A sugalmazások, kinyilatkoztatások és megvilágosodások szellemi útját járó, különleges ötletekkel teli Csontváry a szikra hatására 1879-ben levelekkel kezdte bombázni a hivatali rendszert, minisztériumokban szorgalmazta a selyemtenyésztés fellendítést - de az akkor ismeretlen vidéki patikusból lett szárnyait bontogató napút-festőt a miniszterek válaszra sem méltatták. És ez így is maradt.
A beadványom már 40 éve, hogy várja a miniszteriumokban az elintézést. Csodálatos, hogy egyetlen egy nagyszabású miniszternek sem adatott meg a megértéssel járó kezdeményezés.
Kesereg Önléletrajzában.
A különleges észjárású géniusz megértéséhez (meg-nem-értéséről) bővebben egyébként a Magyar Kultúra Podcast Csontváry epizódja adhat segítséget:
Mindezekkel együtt 1897-re, mire a M. Kir. Mezőgazdasági Múzeumot megnyitották (1897), a selyemiparnak már olyan komoly múltja volt Magyarországon, hogy az egyik legnagyobb alapterületet (öt termet) foglalt el a kiállításon.
Vajon mi történt mára a rengeteg betelepített eperfával? A Kárpát-medence tájai még ma is őrzik az egykoron virágzó selyemipar emlékét - igazi eperfa-matuzsálemekkel. Hogy hol vannak ezek? Petőfi körtefáinak otthont adó helyszínek leírásaiban böngészve oldalunkon megtalálható a válasz!
Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz
Nagy János: Pest város epreskertjei nyomában - Budapesti Levéltári Mozaikok 2022/1.