István öcsém maga is írt, Petőfi Zoltán gyámja volt, sikeres üzletember lett, hogy elnyerhesse szerelme kezét, vadászott és bankot is alapított.
Petőfi István (István öcsém") két ével volt fiatalabb Sándor bátyjánál: 1825. augusztus 18-án született Szabadszálláson. Gimnazistaként kezdett verselni bátyja biztatására - de 1838-ban tönkrement szülei (a tavaszi árvítóz "elvitte" a családi mészárszéket) - így szülei támogatása érdekében tanulmányait félbehagyta és Kunszentmiklóson és Várpalotán dolgozott mészároslegényként.
István a szabadságharc kitörésekor Veszprémbe vonult be katonának. A Délvidéken harcolt a rácok ellen, ott volt Buda ostrománál, majd a világosi fegyverletételnél is. Rátermettségével, bátorságával a századosi rangot érdemelte ki - és persze büntetést is: a bukás után besorozták a császári hadseregbe - így két éven át a Birodalom osztrák részén: Tirolban és Schleswig - Holsteinben volt kénytelen tartózkodni. De megjárta a börtönöket is: szervezkedés vádja miatt 1853 és 1856 között a theresianstadti fogházban, majd Prágában raboskodott. Sőt: szabadulása után még utószolgálatos volt a 8. gyalogezredben.
1857 szeptemberében Gaylhoffer János dánosi birtokára került nevelőnek. Itt szerelmes lett a birtokos lányába, Antóniába. Ám biztos állás és jövedelem hiányában hiába epekedett - a frigy érdekében egzisztenciát kellett megalapoznia.
Apósa, Szendrey Ignác révén 1858-ban végül a kondorosi Nagymajorban, Geist Gyula birtokán kapott állást. Ispánként, gazdatisztként, majd jószágigazgatóként dolgozott - és jó gazdának bizonyult. A csákói birtokot mintagazdasággá fejlesztette. A Geist–féle juhokat külföldön is elismerték - Istvánt pedig jó munkájáért minden Geist - birtokos sokra becsülte. Sokat vadászott együtt a környező uradalmak nagybirtokosaival. Részt vett a Békés Vármegyei Gazdaegylet és a Békés Vármegyei Honvédegylet munkájában is.
Petőfi István kitartó munkáját végül siker koronázta: tiszttartói kinevezését 1863-ban kapta kézhez - és első útja Antóniához és apjához vezetett. Végre feleségül vehette szerelmét.
A Csákóra érkező ifjú feleség azonban hamarosan rájött, hogy férje magányos éveiben másnál vigasztalódott és kapcsolatot tart fenn gazdaasszonyával, Schneider Erzsébettel. Gaylhoffer Antónia ekkor örökre elhagyta Petőfi Istvánt - bár hivatalosan soha nem vált el tőle.
István 1864-től Petőfi az egész Geist-birtok jószágigazgatója lett.
1858-ban Szendrey Júlia kérésére elvállalta a Petőfi Zoltán feletti gyámságot. A szarvasi gimnáziumot kerülő, a gazdasági élet iránt nem érdeklődő, vándorszínésznek álló, adósságokat hátrahagyó, bohém ifjú pártfogása nem volt egyszerű feladat. Kosztolányi egyenesen úgy jellmezte a fiút, hogy „Ez a fiú csak paródia, az apja igénytelen paródiája". A gyámság terhét végül Zoltán 1870-ben, tüdőbaj miatt bekövetkezett korai halála vette le Petőfi István válláról.
Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán halála után Petőfi-ügyekben ő képviselte a családot. Ápolta bátyja, Petőfi Sándor emlékét. Gondoskodott arról, hogy irodalmi- és értéktárgyai a Nemzeti Múzeumba kerülhessenek megőrzésre. Baráti viszonyban volt Jókai Mórral és Gyulai Pállal. Tagja lett a Petőfi Társaságnak. Bajza József később verseit is kiadta. Az idős Geist elhunyta után, 1873-tól ismét gyám lett: A Geist-gyermekek gyámja.
Petőfi Istvánt Ott találjuk Kondoros újratelepítői között - és a címert is nagyban ő formálta: 1875. december 23-án az első képviselő-testületi ülésen ugyanis az ő javaslatára került be Kondoros község első pecsétjébe a kiterjesztett szárnyú Kondor-sas. 1875-től 1880-ig, csekély tiszteletdíj ellenében, Kondoros község pénztárnoki állását is betöltötte.
Petőfi az oktatás ügyét is támogatta. Dérczy Péterrel 50 – 50 forintos alapítványt hozott létre, melyek kamatait azok között a tót ajkú növendékek között osztották szét, akik a magyar nyelv elsajátításában a legjobb előmenetelt tanúsították.
Petőfi István Kondoros újratelepítése után is a Nagymajorban lakott. Életének leghosszabb szakaszát, 22 évet töltött ott. A csákói és kondorosi vadászatok romantikája messze földön híres volt. Ilyenkor sok nemest látott a környék, akik nemcsak vadat űztek, hanem az ország dolgait is megvitatták. István szívesen időzött Kondoroson, ahol Dérczy Ferenc bíró házában tarokk-partikon vett részt az önzetlen barátokkal: Zlinszky Istvánnal, a Mitrovszky-birtok tisztjével, Práznovszky Ferenc szarvasi szolgabíróval, Rigó Nándor tiszttársával, Pethe József kondorosi jegyzővel. Petőfi István komoly ember volt, a vidám társaságot azonban nem kerülte, együtt tréfálkozott a többiekkel. Szarvasra is ellátogatott, a vásárokra és a Takarékszövetkezetbe is, melynek nemcsak részvényese, hanem alapító-tagja is volt.
Kondoroson ismerkedett össze egy ispán megözvegyült feleségével, Bartl Ferencnével, akivel élete végéig fenntartotta kapcsolatát. A csákói és szarvasi szájhagyomány szerint 1876-ban házasságon kívül fiuk született. Mivel Antónia nem volt hajlandó elválni férjétől, ezért Petőfi a gyermeket nevére nem vehette. Így a három évvel korábban elhalt ispán nevére vették és Bartl Istvánnak keresztelték el. A feltehetően utolsó Petőfi-vér a szarvasi gimnáziumban, majd Németországban tanult, s végül jogot végzett. Gyakran látogatta meg apját Csákón, s ahogy növekedett, egyre inkább hasonlított rá. Fénykép is készült róla szarvasi iskolás évei alatt, mely két tanulótársával, a Szenes fiúkkal ábrázolta. Bartl „Petőfi” Istvánnak az első világháború környékén sajnos nyoma veszett, így feltehetően ezen az ágon ő volt az utolsó Petőfi leszármazott.
Megtakarításaiból Petőfi István Dévaványán 400 holdas birtokot vásárolt, de ezt már nem sokáig élvezhette. A túlhajtott élettempó rövidesen megbosszulta magát. 1880. április 30-án Petőfi István 54 éves korában váratlanul szívszélhűdésben elhalálozott. Csákón temették el, majd hamvait 1908-ban a Petőfi Társaság exhumáltatta és a budapesti Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben, a Petőfi-család sírjában helyezte végső nyugalomra. Fehérmárvány sírkövét a kondorosi általános iskola udvarára szállították és ott áll azóta is.
Életét, érzéseit versei őrizték meg, melyekben a csikós – betyárélet, a szerelem és a haza témái jelennek meg.
1994-ben az általános iskola új épületének átadásakor az intézmény tiszteletből és hálából felvette Petőfi István nevét. A diákok azóta minden évben szavalóversennyel, az új épület falán 2000-ben elhelyezett emléktáblánál és sírkövénél koszorúzással, a csákói intézői lakhoz szervezett kerékpártúrával, életrajzi vetélkedővel emlékeznek névadójukra, Petőfi Istvánra, a „Hivatlan dalnokra”, ahogy egyik versében önmagát nevezte.
További kultúrtörténeti érdekességekért böngéssz a Helyszínek rovatban!
