A címben feltett kérdés nem csak átvitt értelemben, de szó szerint is használatos volt. Versenyre kihívást jelentett. Mert az ujjhúzás valójában a szkander és a sumo elemeit kombináló vetélkedő játék — ma úgy hívnánk: kocsmasport.

„Csecsemőkortól kezdve egész gyerekkorban mindenki játszott a régi időkben is - mesél Kopecsni Gábor edző - én a küzdő típusú játékokat gyűjtöm, és beépítem őket az edzésekbe képességfejlesztő gyakorlatként."

Az ujjhúzás a vetélkedő játékok egyike. Menete: az egymással szemben álló legények jobb kezük középső ujjával az asztal felett összeakaszkodnak. Bal kezüket, lábukat az asztalnak feszítve teljes erejükkel azon vannak, hogy egyik a másikat átrántsa a maga oldalára az ujjánál fogva. A Néprajzi lexikon azt írja, hogy az ujjhúzás gyakran civakodássá fajult - és az Ujjat húz valakivel szólásunk leginkább a civakodás emlékét őrizte meg. A Petőfi Akadémia 9. epizódjában majd a mai változatot mutatjuk meg.

A régi időkben az ujjhúzás veszélyesebb formája volt a kiskunsági pásztoroknál feljegyzett változat - a farkasnyakhúzás. A két játékos négykézlábra állt egymással szemben úgy, hogy a fejük majdnem összeért. Ekkor kötelet vetettek a nyakuk köré, amelyet a szájukban levő fadarab is tartott, hogy a kötél a tarkóról ki ne akadhasson. Az ellenfélnek „fartatni" kellett - azaz   hátrafelé mászni/mozogni. A cél: a másikat magával rántani. Móricz Zsigmond Úri muri c. regényéből maradt ránk a legképtelenebb verzió: ebben a juhtartó gazdák elnöke és jegyzője fejjel megy egymásnak - így tusakodnak, öklelődznek.

A népi játékokat a néprajztudósok több csoportra osztják. Vannak az ú.n. eszközös játékok: a tárgykészítő játékok, az eszközös ügyességi játékok és a sport-szerű népi játékok. 

Az eszközös játékok nagy részben kötetlen játékok, spontán alakulnak ki, egy folyamatba illeszkednek. Pl. mikor gyerekek homokoznak, sárral játszanak, pörgettyűket pörgetnek. A játszók csoportja esetleges, a játéknak eleje és vége sincsen. Kötöttebb formájuk a szerepjáték, amelyben a gyerekek egy történetet/helyzetet modelleznek, van kialakult szereposztás és a játéknak története is kerekedik. A tárgykészítő játékokban a gyerekek házat építenek, koszorút fonnak virágokból, kukoricacsutkából jármos ökröt vagy kisbabát (Csutak Rozi) készítenek, vagy épp főzőtökből tökmalacot. A népi játszóházakban ezek közül több is készül ma is. Eszközös ügyességi játék a botozás, kacsázás (mikor a lapos kavicsot úgy dobják a vízfelszínre, hogy az pattogjon). A csigázáshoz régen faragott facsigát és ostort használtak - a játékot a mai  gyerekek is szívesen játsszák, újra reneszánszát éli- peonza néven, műanyagból...

 

A tárgykészítés körében rengeteg hangszert készítettek a gyerekek (és felnőttek). A Hálózatból ismerős Csűrdöngölő Alkotó-és Rendezvényház és a Vanyarci Pajta pajtagazdája, Csíki Lóránt összefogtak, és két évvel ezelőtt videósorozatban mutatták be a hangszerkészítés és a hangkeltő játékok készítésének tudományát. 

A néprajz külön csoportba sorolja a mozgásos játékokat - ide ügyességi- és erőjátékok, fogócskák tartoznak. Példa ilyenre az ostorcserdítéssel gyakorolható fűszeletelés - amelyet meg is mutatunk hamarosan videóban a Petőfi Akadémia 9. Népi játékok című epizódjában.

Ebbe a csoportba tartozik a ma is játszott, még versenysportként is űzött ugrókötelezés, vagy a kapókövezés is.

„A játszó ledobja („leteríti”) az 5 kavicsot a földre. Egyet feldob a levegőbe, gyorsan felkap egy másikat a földről, és a leeső kavicsot is kifogja ugyanazzal a kezével. Ezt addig ismétli, míg az összes kavicsot föl nem szedi a földről. Földobni mindig csak egyet kell, a feladat mégis egyre nehezebb, mert egyre több kavics van a kezében. Ha ez sikerült, ismét „terít”, majd földob egy kavicsot, és most egyszerre kettőt kap fel a földről. Ezt kétszer kell megcsinálnia, hogy mind a kezében legyen. Utána ismét terít, s először egyszerre három kavicsot vesz föl, majd a megmaradt egyet. Utána egyszerre kell mind a négyet fölkapni. Ha idáig nem hibázott, feldobja mind az öt kavicsot, s kézhátával igyekszik kifogni minél többet közülük, majd onnan ismét földobja, és a tenyerével kapja el. Itt vége a játéknak, ismét elölről kezdi. Ha közben bárhol hibázik, át kell adnia a helyét, és várnia, míg megint rá kerül a sor."

A népi játékok harmadik nagy csoportja a párválasztó játékoké : körjátékok, leánykérők és párválasztó társasjátékok. A hozzájuk tartozó dalokkal együtt szerves részei a kultúránknak ma is. Óvodákban, iskolákban gyakran játsszák ezeket a mai gyerekek is. A sokat énekelt Fehér liliomszál pl. klasszikus párválasztó: a kör közepén álló leány eljátssza a dal szövegét, majd kiválasztja azt, akinek a kötényébe törölközik - és az megy be helyette a kör közepére.

Ismerünk szellemi játékokat is : becsapós, kitalálós, tiltó és rejtő- kereső játékok tartoznak ebbe a csoportba. 

„A szellemi ügyességi játékokban egymás éberségét, reagálásuk gyorsaságát teszik próbára. A becsapós játékok lényege, hogy olyan csattanójuk, trükkjük legyen, amire a játszótárs nem számít. Az ilyen játékot egyvalakivel csak egyszer lehet eljátszani. A kitalálós játékokban valakinek a felismerése vagy valaminek a kitalálása a feladat. A tiltó játékokban az a közös, hogy a játszóknak nem szabad valamit csinálni (pislogni, szólni, nevetni stb.). A rejtő-kereső játékok csoportját a különféle eldugós játékok és a bújócskák alkotják, melyekben valakinek meg kell keresnie egy eldugott tárgyat vagy az elbújt játszókat."

A tiltó játékok közül ma is gyakran játszott a  farkasszem-nézés — ebben tilos pislogni. A szembekötősdikben tilos látni, nézni, hangról, vagy tapintással kell kitalálni, ki áll a játékossal szemben. A becsapós játékok közül ma is játszott a pitypang magos virágzatának spontán másikra fújása. 

A népi játékok jó része ma is örömöt szerez a gyerekeknek. A Petőfi Akadémia 9. epizódjában egy edző, Kopecsni Gábor,  a Felföldi Dalia Iskola alapítója mutatja be, melyek azok a vetélkedő típusú és ügyességi játékok, amelyek egy edzésprogramba is kitűnően beilleszthetőek!

Petőfi Akadémia 9: Népi játékok. Premier a Kultúra.hu Youtube-csatornáján: 2024.05.27.