Mágia, varázslat, boszorkányok, sötét erők támadása - és a támadás kivédése. A népi hiedelemvilágban Luca termékenységet hozott és, ha nem vigyáztak eléggé, átkot is szórt...
Lucát legendája alapján a középkortól a szemfájósok védőszentjeként tisztelték, de ezt elhomályosította a téli napfordulóhoz kötőd bajelhárító varázslások, mágikus cselekedetek gazdagsága.
A Gergely-féle naptárreform előtt (1582) Luca nap a téli napforduló legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakáján volt (mai naptárunkban december 21, 22 vagy 23 van ekkor). A néphit szerint ekkor a legerősebbek a gonosz, ártó hatalmak, ezért mindent megtettek ezek elhárítása érdekében. Luca napjához kötődően elsősorban és döntően ezek a bajelhárító, mágikus szokások maradtak meg.
A varázsló szokások egy részét maguk az asszonyok végezték, amikor a disznóölésnél használt perzselőfával megszurkálták, „megkurkálták" a tyúkokat, ludakat, hogy jó tojók legyenek. Balatonhenyén egyenesen a szomszédból lopták el a pörkölőfát, hogy a vele megpiszkált tyúkok jól tojjanak. Szentgálon csak akkor volt eredményes a tyúkok megkurkálása, ha kora hajnalban végezték, Veszprémvarsányban pedig éjfélkor, miközben mondták: „az én tyúkom fele tojjon , másik fele meg kotojjon" . Ugodon, miközben a szénvonóval „megcucálta" a gazdasszony a tyúkokat, a következőket mondta:
„Luca, Luca, kity-koty
Tojjanak a tyúktyok, lúdgyok.
Akkora szalonnájuk legyen
Mint a hidas táblája.
Olyan hosszú kolbászuk legyen
Mint a Duna hossza.
Annyi tojásuk legyen
Mint réten a fű,
Mint égen a csillag.”
A szokáscselekmény általában többnyire mindenhol azonos volt. A mondóka közben vagy leültek a szalmakötegre, s befejezve a varázsszöveget, felálltak, majd szétszórták a szalmát, vagy pedig a mondóka közben folyamatosan szórták ide-oda lépkedve, esetleg körbe járva. Ahol botot vittek, ott arra ültek a mondóka közben, majd a háziaknál hagyták, akik Bazsiban a tyúkólban felakasztották, hogy arra ülve jól tojjanak a tyúkok. Másutt pedig csak megpiszkálták ezzel a baromfit a termékenység biztosításáért. A szétszórt szalmát összeszedték, a tyúkólba tették, hogy a baromfi jó tojó legyen és jól kotorjon.
A szalma a bőségvarázsló szokásban részben mennyiségénél fogva a gyarapodást jelképezi, mintegy analógiás cselekedetet hajtanak végre vele, részben pedig az ókori vegetációs kultuszra utal, amely egész Európában ismert, sőt élő volt és minden bizonnyal a mediterrán vidékről került hozzánk. Ugyancsak antik hagyományban gyökerezik és az Adria tájáról származik a Luca-búza sarjasztása. Cseréptálban vagy cseréptányérban a tűzhely közelében helyezték el az elültetett búzaszemeket. Karácsonyra kizöldült a búza, s így a karácsonyfa alá helyezték. Szentelménynek tartották. Úgy vélték, hogy megvédi a házbelieket a rontástól, de varázserőt is tulajdonítottak neki, mert a karácsonyfát leszedve, a tyúkoknak adták Vízkeresztkor, hogy az új évben erősek, egészségesek legyenek, vagy oltárt díszítettek vele.
A Luca-szék készítését is ezen a napon kellett elkezdeni, ha az ember erre állva karácsonykor le akarta leplezni a boszorkányokat.
Süle Sándor az 1930-as években Kertán még azt is lejegyezte, hogy egy-egy napon milyen fát kellett bevinni és a széknek melyik részét megcsinálni belőle: 13-án éger- és bükkfát a felső részhez, 14-én a negyedik lábhoz istenátkozta tüskét, 15-én a harmadik lábhoz hársfát, 16-án a második lábhoz vörösfenyőt, 17-én az első lábhoz lucfenyőt, 18-21-ig a lábakat szabták ki , 22-én az első székdeszkát égerből, 23-án a másodikat bükkből vágták ki , majd 24-én összeállították vasszeg nélkül az egész széket.
Ezt vitték el az éjféli misére, s ráülve vagy ráállva, meglátták a boszorkányokat, akik Úrfelmutatáskor az oltárnak hátat fordítva ültek. A Luca-széket általában a templom kijáratának közelében helyezték el, hogy az áldozat bemutatását követően mihamarabb kimehessenek a templomból kölest vagy mákot szórva maguk után, amit a kisiet boszorkányok rontásukhoz felszedni kényszerültek, miközben a Luca-szék tulajdonosa hazaérhetett, ahol a széket tűzbe vetette és hamujából bűvös körbe foglalta magát, megakadályozva vele a boszorkányok rontó erejét.
