Az ötvenes évek végén egy budapesti általános iskolában egy hatodikos tanuló elvörösödve, dühösen kiáltott rá az osztályfőnökére: »Nem szégyelli magát Magda néni, hogy olyanokat ír…?« Dedikáltatni hozta a Freskót, az osztályfőnök ugyanis a szerzője volt. A gyerekek addig Szobotka tanárnőként ismerték, és csak később jöttek rá, hogy ő : Szabó Magda.
Az írónő úgy emlékezett: a legkedvesebb tanítványait kellett összetett kézzel megkérnie, hogy ne olvassák el a könyvét. Olvassák előbb a szülők, ők pedig várjanak vele pár évet. Az egyik legolvasottabb magyar író, aki pedagógusként is dolgozott, és legismertebb regényének cselekményét egy iskolába helyezte, október 5-én született - ami ma már a pedagógusok világnapja is.
Latintanárnak készült
Szabó Magda 1917-ben született Debrecenben, és tizenkét évig a református Dóczi Leánynevelő Intézet növendéke volt. Írónak egy tanára nevelte: Szondy György, aki kémiát és földrajzot tanított neki, mégis hétről hétre előírta, mit olvasson, és kijavította a fogalmazásait. Apja színésznőnek szánta, ő maga viszont kézzel-lábbal tiltakozott a művészsors ellen, és kitartott amellett, hogy latintanár lesz. 1940-ben szerzett magyar–latin szakos tanári oklevelet, és visszament a Dócziba – segéddíjas helyettesként, aki nyáron sem fizetést, sem orvosi ellátást nem kapott. De az írni tudás és az iskola meghatározó volt számára.
Vásárhely, a háború alatt
Két debreceni év után a hódmezővásárhelyi református leánygimnáziumba került. A várost családi emlékekből ismerte: nagyapja ott volt esperes, apja ott érettségizett. Visszaemlékezése szerint „rendkívüli lelkesedéssel” tanított. Átvette az önképzőkört, bemutatóórát tartott, osztályfőnökként hat kitűnő vagy jeles tanulót vitt végig. A tantestületi jegyzőkönyvekben ma is olvasható, mit gondolt az esztétikai nevelésről: a tanár tartsa meg a végső szó jogát, de a szépre a gyereknek magának kell rátalálnia – és erkölcsi alap nélkül nincs szép.
Aztán elérte a várost a háború. Egyszer egy anya jelent meg az internátusban, és remegő kézzel kérte, hogy azonnal hazavihesse a lányát. A fiatal tanárnő akkor nem értette, mit mond az asszony a szemével, és nem engedte. A kislány később eltűnt az intézetből – valaki kinyitotta neki a kert kiskapuját. Hogy ki volt az, sosem derült ki. 1944-ben a légiveszély miatt korábban zárták a tanévet, ő pedig hazautazott Debrecenbe.
Kenyér és levegő
1945-ben a fővárosba költözött, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még aznap visszavették tőle, és hamarosan a minisztériumi állását is elvesztette. Majdnem egy évtizedig nem publikálhatott.
A katedra maradt: 1950-től előbb a Szinyei Merse utcai általános iskolában tanított egy fiúosztályt, majd a Horváth Mihály téri gyakorlóiskolában, a mai Fazekas elődjében. Az ötvenes évek a józsefvárosi gyerekek otthonait is feldúlták: apákat vittek el, családok szakadtak szét. Szabó Magda szerint ilyenkor „nem volt más fegyver a magyartanár kezében, csak a vén Bence csillagos bicskája”. A klasszikusokkal kellett kivédeni a jelent.
Ezekből az évekből lett az ifjúsági regényeinek anyaga. Az egyik fiútanítványa egyszer zsilettel egy gyík hasát próbálta felvágni, hogy megnézze, hogyan működik belülről – ebből a beszélgetésből indult el később a Sziget-kék. Az iskolai ünnepélyekre gyerekszíndarabokat írt Balassiról és Bartókról, és úgy vélte, enélkül drámaíró sem lett volna. Demonstráló tanárként a szakfelügyelőt kísérve sok iskolában figyelhette kollégái óráit. Később azt mondta, olyan kiváló pedagógusokkal találkozott, hogy az Álarcosbál szeretett Éva nénijét nem kellett kitalálnia. A Mondják meg Zsófikának című regényt eredetileg szülőknek és kartársaknak szánta, afféle iskolai testamentumként mindarról, amit a gyerekektől tanult.
Közben a fióknak írt: 1958-ban, amikor újra megjelenhetett, a Freskó és Az őz is kész volt. 1959-ben hagyta ott a katedrát, de a régi tanítványok évtizedekkel később is felkeresték a gondjaikkal – bevallása szerint ezek a beszélgetések tartották frissen a témáit.
Árkod, Matula, Abigél
Az Abigél 1970-ben jelent meg. Vitay Georgina, a tábornok elkényeztetett lánya a háború közepén egy keleti kisváros, Árkod szigorú református leányinternátusába, a Matula Intézetbe kerül. Le kell vágnia a haját, le kell adnia a holmiját, és meg kell tanulnia egy egészen más rendet. A kertben áll egy szobor, Abigél, akinek a lányok a kívánságaikat suttogják – és akinek a nevében valaki üldözötteket ment, köztük Ginát is.
Árkod nem létező város, a Matula mintája a Dóczi volt, a háttérbe viszont a vásárhelyi tanárévek emlékei is beépültek. Szabó Magda maga írta le, hogy a vásárhelyi kislány aligha juthatott ki másképp, mint azon a kiskapun, amelyre tapadva Gina a szabadulást várja.
A regény nem történelmi dokumentum, inkább példázat arról, hogyan állhatott volna ellen egy közösség az uszításnak. Egy korabeli kritika szerint mese arról, milyen lehetett volna a magyar ellenállás. A kulcsa a felnőttek felelőssége. A Matula tanárai – Kalmár Péter, a szentimentális Kőnig, Zsuzsanna testvér – a szigorú rend mögött kockáztatnak és döntenek. Szabó Magda nem titkolta, hogy ez személyes számvetés is: „Mindent beleírtam az Abigél-be, amit nekem kellett volna megtennem, aki tanú voltam és kortárs” – írta, hozzátéve, hogy ő maga csak bűntudatos szemlélő maradt. A regényből 1978-ban tévésorozat készült, a forgatókönyvet maga írta. Szabó Magda szerzőként nme csak itthon, de a világban is népszerű.
Születésnap a Dócziban
Az írónő 2001 és 2007 között minden születésnapját a régi iskolájában ünnepelte. A Dóczy Gimnáziumban 2003 óta minden októberben Matula-napokat tartanak, egyszerre emlékezve Szabó Magdára és az iskola névadójára. Az emlékszobában ott áll az írógépe is. És természetesen 2026-ban sem feledkeztek meg a jeles napról.
cover: Szabó Magda, 1964. Fortepan / Hunyady József
Források: Ne félj! Beszélgetések Szabó Magdával (Digitális Irodalmi Akadémia; benne: Palovecz János, Könyv és Nevelés, 1966; Faragó Vilmos, Élet és Irodalom, 1966; Új Írás-ankét, 1970; Földes Anna, 1972) · Szabó Magda a katedrán (Új Köznevelés, 2017) · Kőszegfalvi Ferenc: Szabó Magda, a vásárhelyi tanár (Vásárhelyi Látóhatár) · Jablonczay Tímea: Szabó Magda meséi (Debreceni Szemle, 2017/4.) · Szabó Magda 100 – bélyegkibocsátás (Magyar Posta, 2017) · Abigél – tananyag az elemzéshez (Fazekas Mihály Gimnázium) · Debrecen Pays Tribute To Writer Magda Szabó (kultura.hu, 2007) · Abigail – kritika (Publishers Weekly, 2019)
