1773 november 17-én Debrecenben született meg a magyar felvilágosodás legnagyobb költője. Harmincegy évet élt, ebből tizenötöt a debreceni kollégium falai között töltött, a többit nagyrészt úton: állást, mecénást, kiadót és egy feleséget keresett. Ezek közül egyiket sem találta meg igazán, verseit mégis kívülről tudjuk.
Borbélyműhely a cívisvárosban
A Csokonai, apai ág dunántúli református papcsalád: a költő dédapja és nagyapja is prédikátor volt. Apja, a Győrben született Csokonai József viszont más pályát választott: Nagyszombatban borbély-sebésznek tanult, és Debrecenben nyitott műhelyt. Akkoriban ez a mesterség jóval több volt hajvágásnál: a borbély eret vágott, fogat húzott, kisebb műtéteket végzett. Önálló műhelyét apósa segítségével nyitotta meg. Csokonai anyja, Sára Diószegi Mihály jómódú szűrszabómester leánya - Diószegi a város tanácsbeli esküdtje és vásári felügyelője. Diószegi Sára tizenhat évesen ment férjhez.
A családban négy fiú született, közülük csak ketten maradtak életben. Az apa 1786-ban meghalt, a tizenhárom éves Mihály és öccse taníttatása ettől kezdve az anyára maradt, aki szűkös körülmények között is mindvégig kitartott amellett, hogy fiából tanult ember legyen.
A kollégium csodagyereke
Csokonai 1780-tól volt a Debreceni Református Kollégium diákja, és már kamaszként tehetségként tartották számon. Kedvenc tanára a "rím-Kovács", azaz Kovács József. Csokonai tőle tanulta a versírást, és hálásan emlékezett meg róla az Anakreoni dalok egyik jegyzetében.
Latinul, görögül, olaszul olvasott, Rousseau eszméi lelkesítették, és magyarul írt verseket a latin tanítási nyelvű kollégiumban. 1794. január 11-én egy szigorú vizsga után rábízták a poétai osztály tanítását - ő pedig Rousseau szellemében tanított: a természet felé fordult, és a diákokhoz igazította az órákat.
A fegyelmi ügyek sorra követték egymást, és 1795 nyarán az iskolai szék ünnepélyesen kizárta a kollégiumból. Nagyjából ugyanakkor, amikor Budán kivégezték a magyar jakobinusokat. Ezzel a papi pálya bezárult előtte.
Vándorévek és Lilla
1796-ban Pozsonyba ment, ahol éppen országgyűlést tartottak. Pártfogót nem talált, így a verseit csak a saját maga indította lapban, a Diétai Magyar Múzsában adhatta ki.
![]()
1797-ben Komáromba vetődött, és ott ismerte meg Vajda Juliannát, egy jómódú kereskedő lányát, aki Lilla néven került be a magyar szerelmi költészetbe. A boldogság rövid ideig tartott. Az apa a bizonytalan egzisztenciájú poéta helyett 1798-ban egy dunaalmási kereskedőhöz, Lévai Istvánhoz adta a lányt.
A szerelem mégis sokáig kitartott. Vajda Julianna két boldogtalan és gyermektelen házasság után 1855-ben halt meg Dunaalmáson. Második férje a sírkövére nem az asszonynevét vésette, csak ennyit: LILLA.
Ebből az időszakból valók a Lilla-dalok, köztük a Tartózkodó kérelem és A tihanyi ekhóhoz, és A Magánossághoz is. 1798–99-ben írta komikus eposzát, a Dorottyát. Ihletője Pope Fürtrablása volt, de a farsangi bálban férjet kereső vénkisasszonyok világa ízig-vérig magyar valóságot varázsolt az olvasók elé.
1799-ben helyettes tanárként Csurgóra került. Ott diákjaival két darabját is előadatta, a Culturát és a Karnyónét, és ódával köszöntötte Széchényi Ferencet főispáni beiktatásán. (A Karnyóné egyábként azóta is visszatérő vizsgadarabja a színészhallgatóknak.)
Tűz, betegség, kiadatlan kötetek
Csurgóról visszatért Debrecenbe, és újra a művei kiadásával próbálkozott, de a sors ekkor sem kímélte. Az 1802-es debreceni tűzvészben leégett a házuk, és a költő szinte földönfutóvá vált. Állásért folyamodott, többek között Széchényi Ferenchez, de hiába.
Ugyanebben az évben azért jutott neki néhány derűs nap is. 1802 májusában Kazinczyval a váradi fürdőben, a mai Félixfürdőn töltöttek együtt néhány napot. Kazinczy később úgy írt erről, mint igazán boldog napokról. A két költő legalább 1793 óta levelezett egymással.
A Lilla-kötet kéziratát Csokonai 1802-ben adta le a kassai Landerer-nyomdának, de a kiadás évekig húzódott. A Dorottya végül 1804-ben jelent meg Nagyváradon. Szintén Váradon mondta el 1804. április 15-én Rhédey Lajosné Kácsándy Terézia temetésén a Halotti verseket, amelyet sokan életműve csúcsának tartanak. Az Ódák két könyvben már csak halála után, 1805-ben került ki a váradi nyomdából.
Csokonai 1805. január 28-án halt meg Debrecenben, harmincegy évesen, szegényen és tüdőbetegen.
Árkádia, avagy a szamarak
A legendához egy utójáték is tartozik. Kazinczy sírfeliratot szánt barátjának, amelyben az Árkádiában is élt költőre utalt. A debreceniek utánanéztek a szónak egy korabeli népszerű francia műben, és azt olvasták, hogy Árkádia kiváló legelő, főleg szamaraknak. Sértésnek vették, és kitört az irodalomtörténetben Árkádia-pör néven ismert vita. A háttérben persze az is ott volt, hogy kié legyen a Csokonai-hagyaték, és ki rendezheti sajtó alá.
Ma már senki sem vitatja Csokonai helyét. Debrecen 1871-ben szobrot állított neki, a város színháza a nevét viseli, és verseit nemzedékek óta tanulják az iskolában. Egyik versének címével élve vidám természetű poéta volt. Az élet ritkán bánt vele kedvesen, a verseiből mégis máig a derű szól.
cover: Jankó János: Csokonai a lakodalomban (1869)
képek forrása: wiki commons